•••• 2. ÉVAD••••
Cameron borzalmas dolgokon megy keresztül, él át majd rá veszi magát hogy olvassa el Liz búcsú levelét.. amiben nem is búcsúról lesz szó. Kiderül hogy a főszereplőnk nem is olyan halott mint aminek mi hittük.. A lány telefonon közli...
Reggel az ágyamban ébredtem az isteni palacsinta illatra. Szemeimet nagy nehezen de kinyitottam. Lángolt és nyilalt a szemhéjam. Szemeim folyamatosan csukódtak volna lefele de türtőztettem magam.
Felpattantam és a szobában lévő tükörhöz szaladtam. Azzal kellet szembesülnöm hogy szemhéjam bevan puffadva, szemem alatt óriási fekete karikák és táskák, szemgolyóm pedig a vértöl vörös. Nem hittem volna hogy a sok sírástól ez is bekövetkezhet..
Kimentem a konyhába és a palacsintát sütő nagypapámra néztem.
-Jó reggelt Betty!-nézett rám mosolyogva.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá én is. A látvány hogy az én főzni utáló nagypapám egy kötényben süt reggelit kuncogásra is késztetett.
-Ne nevess ki!-mondta utalva arra hogy ez az egyetlen alkalom.
-Hogy hogy így döntöttél?-ültem le az asztalhoz.
-Mama mondta hogy este nem voltál valami jól, így úgy gondoltam megleplek.-nevetett fel aranyosan.
-Ez kedves tőled.-bólintottam elismerően.
-Látom a sírás megtette a hatását, mrnj mosd meg az arcod jó hideg vízzel és van ott egy kis átlátszó kenőcs egy zöld pikliben, kendbe vele a szemed körüli bőrt.-mondta tudakozva.
Válasz nélkül felálltam és teljesíteni készültem a parancsát. Be léptem a helységbe és a csaphoz léptem ami felett egy tükör volt, így pontosan látva magam.
Lehajoltam majd megengedtem a csapból a hideg vizet. Tenyeremet össze tettem és hagytam hogy megteljen vízzel. Mikor megtelt arcomhoz emeltem és szépen lassan bele merítettem meleg bőröm.
Jó alaposan megmostam az arcom majd bekentem a krémmel. Mikor végeztem vissza mentem a konyhába ahol már Rosei meg a nagyi is kint ült.
-Jó reggelt!-nyomott egy puszit arcomra Rose.
-Nektek is.-mondtam, majd leültem az asztalhoz.
-Betty nem ártana neked egy kis változatosság..szerintem ma menjünk el vásárolni!-pattant ki mama fejéből ez az elvetemült ötlet. Nem lett volna baj ha nem a szülő városomban lennénk. Amint tudjátok nem ment mind úgy ahogy én szerettem volna.
-De mama...-kezdtem bele de félbe szakított.
-Nem, nem érdekel a kifogás! Nem kérdés volt.-ezzel befejezte a beszélgetést és folytatta az evést. Én is így döntöttem.
A bőséges reggeli után, bementem a szobába és hasra vetődtem a puha ágyba.
-Jól vagy?-ült le hirtelen mama az ágy szélére. Hirtelen még a szívinfartus is rám jött a csend után.
-Jól..-motyogtam.
-Öltözz fel és indulunk is vásárolni.-mondta ellent mondást nem tűrően.
-Jól van.-sóhajtottam egy nagyon, majd bőröndömhöz battyogtam és elő vettem egy gyors szettet.
Egy fekete passzos nadrág és egy mustár sárga kapucnis pulcsi mellett döntöttem. A biztonság az nagyon kell. Nem szeretném hogy valami régi utálóval találkozzak..
Ki mentem majd már csak a nagyira vártam.
Elővettem a telefonom és felmentem instára. Most nincs kedvem a twitteres hülyeségekre.
Az első amit láttam, azonnal elborította az agyam...
Index.hu
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
