~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

49.rész

-Mit hallgassak meg? Hmm? Hogy ki miatt akartad magad megölni?-sziszegtem a telefonba hogy Rose semmit ne halljon.-Rosei menj ki! Mindjárt megyek én is!-mosolyogtam rá biztatóan hogy ne higyje azt hogy baj van.
 
Kiment majd már csak Cameron agyafúrt válaszára vártam.

-Nem miatta akartam és pontosan nem is öngyilkos akartam lenni.-hadarta.

-Ez annyira de annyira süket duma.-mondtam felbőszülve.

-Lisa basszus! Halgass már végig az istenit.-ordított idegesen.

-Akkor mond és ne beszélj így.-mordultam rá. Ha én vissza tudok venni a mocskos számból akkor ebben a helyzetben ő is megtehetné.

-Miután kinyomtál, kétségbe estem. Sokat ittam és drogoztam is. Csak ki álltam a teraszra amin elég érdekesen de kihajoltam. Ekkor jöttek be a fiúk és azonnal vissza is húztak. Észre vették a piákat, drogokat és elvittek valami magán rendelőbe, ahol zsongtak a riporterek és lesifotósok. Természetesen elég káosz voltam és látszott rajtam a vörös szem, nehéz járás/egyensúly, beszéd hibák stb. ebből ezt vonták le. Viszont Camilla az nem is folyik bele ebbe az egészbe! Egy két hete üzleti megbeszélésen voltunk és ennyi. Gondolom ott is tele volt minden riporterrel.-hadarta el feszülten a fiú. Csak egyet nem tudok. Miért hinnék én neki? Miért higgyek neki?

-És ezt szerinted elhiszem?-mondtam hitetlenül.

-Ha nem akkor oda adom a srácoknak és ők is bevallják!-mondta mentegetőzve.

-Tudod mit Cameron? Nyugtasd meg a rajongóid hogy élsz és hogy ez egy félre értés. Aztán érezd jól magad tokyóban. Nem tartozol magyarázattal. Nincs köztünk semmi hogy ezt tedd.-mondtam megadva magam. Teljesen feladtam a harcot magam ellen.

-De kérlek ne tedd ezt.-mondta könyörögve.

-De! Cameron az eddigi csajaidon két perc alatt túl tettél, ez akkor nálam is menni fog.-válaszoltam ridegen.

-De te más vagy. Én tényleg szeretlek és senkit sem szerettem úgy mint téged!-mondta a tipikus fiú dumát.

-Ennek már nem dőlök be. Szép volt jó volt, de vége.-ezzel kinyomtam. De most már odáig is eljutottam hogy tiltsam a számát. Így nem fog többet hívni. Az ágyra dobtam a telefonomat majd kimentem Rosei-ért.

-Betty!-rohant oda hozzám.

-Mond,tündérkém. -kaptam fel.

-Aludhatok veled?-mosolygott édesen.

-Persze.-bólintottam egyet. Majd bevittem a szobába és egymást ölelve aludtunk el a nagy ágyon. Olyan kis aranyos és édes. Nem hiszem el...

🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸

Reggel a rezgő telefonomra keltem. Azonnal kikapcsoltam nehogy felébresszem a mellettem szuszogó kislányt.

Kikecmeregtem az ágyból majd az este össze készített ruhákkal elindultam a fürdőbe. Felkaptam a ruháim és egy laza kontyba kötöttem szőke rakoncátlan tincseim.

Ki mentem a konyhába majd gyorsan lefőztem egy Capucinot meg csináltam egy szendvicset. Nagyon ritka mikor valami erős, koffeines italt iszok de most korán van és nem bírnám így ki az utat.

Mikor mindent elfogyasztottam kihúztam a bőröndöm és írtam egy gyors levelet Roseinak.

"Édes pici tündérkém!
Tudom hogy még csak most jöttem, de tudod tényleg sokat kell dolgoznom hogy legyek valaki is valaha. Mivel nekem nem jutott az a nagy szerencse mint neked ezért nekem most kell azt bepótolnom.
De amint megigértem jövök még és viszlek is magammal rengeteg helyre. És a legfontosabb az hogy össze hozok neked egy találkozót Cameronnal akármi is legyen köztünk.
Nagyon szeretlek és ezt te is tudod! Nem soká jövök.♡"