~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

40.rész

A fejtörésemet a teledonom csengő hangja zavarta meg.
Azonnal felkaptam ahogy megláttam Emma nevét.

-Szia Emma hol vagy?-kérdeztem aggódva.

-Szia! Lisa baj van....kérlek találkozzunk valahol.-mondta sírva.

-Jólvan, akkor tíz perc múlva nálunk.-mondtam kétségbe esetten.

-Nem nem tudok ki menni a házból, gyere értem légyszi..-mondta nagy levegőket véve.

-Jó akkor azonnal indulok.-ezzel lecsaptam a telefont. Akkor úgy látszik nem csak velem történtek az este relytéjes dolgok. Muszály leszek majd vissza menni a klubba hogy kiderítsem mi is történt de először érte megyek Emmáért.

Gyorsan összekaptam magam majd szóltam Maryanak hogy menjünk el Emmáért hogy utána járjunk a dolgoknak.

Ő is pik-pak készen lett és el is undultunk. Szivem egyre jobban kezdett verni a félelem miatt. Nem tudtam hogy most mekkora bajba keveredtem.

Mikor megérkeztem akkor kipattantam a kocsiból és azzal szembesültem hogy Emma ajtaja előtt egy pár riporter áll. Nem pár hanem legalább hat darab.
Mikor ők is észre vettek engem akkor Marya tette a dolgát és le ment a sarokra nehogy lefotózzák a redszámot ilyenek. Elindultam az ajtófelé az arcomat takarva. De utálom az ilyen élettelen embereket.

-Elisabeth kérem válaszoljon pár kérdésre!

-Lisa igaz hogy szakítottak Cameronnal?

-Hölgyem hol van a barátnője Emma?

-Nem nyilatkozok!-szólaltam meg a kelleténél hangosabban.

Gyoran berohantam az ajtón majd bezártuk magam után. Emma kétségbe esett arcal figyelt engem végig.

-Mi történt?-vetettem felé az első kérdést.

-Lisa nem emlékszem semmire, eddig annyit derítettem ki hogy valamilyen módon drogot csempésztek az italunkba amitől szinte semmire se emlékszünk az estéből. Senki sem tudja mivan meg mitörtént de valami nagyon nagy hülyeséget tettünk ebben az állapotban de még az sem derült ki hogy mi.-mondta idegesen hadarva a szöveget.

-Én sem tudok semmit, de ma járt nálunk egy férfi és engem keresett! Azzal kapcsolatban hogy megigértem neki hogy árulok drogot!-mondtam dühösen.

-Én meg sikítottam az éjszaka! Anyuék ezt állították.

-Én is! Meg olyanokat mondtam hogy Haza kell mennem vagy Cameron megöl, meg hogy engedjen el kérem!-mondtam a sírás határán.

-Cameron megöl ha nem mész haza?-húzta fel szemöldöket.

-Öhm igen?-mondtam inkább kérdezve mint mondva. Igen. Ezt elfelejtettem neki elmondani.

-Megint beszéltek?-kérdezte izgatottan.

-Őszintén? -mondtam számat rágcsálva.

-Hallgatom Elisabeth!-mondta komolyan.

-Tegnap megjelent nálam délután és nagyon szarul nézett ki, akaratom ellenére is megkértem hogy aludjon velem. Igen ezután eszembe nutott hogy nektek meg megigértem a bulit és mikor elaludt akkor úgy mond kiszöketem. Ja aztán haza mentem és hánytam mintha egy vízesés lennék. Amit ő is látott. Aztán reggel úgy keltett hogy mindenhol rózsa szirom meg gyertya és megkérdezte hogy hivatalosan is leszek-e a barátnője.-mondtam hadarva a történteket.

-Gratulálok Lisu!-ölelt meg.

-Na de Emma mennünk kell! Marya kint vár minket...-mondtam siettetve.