~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

35.rész

Újjab 15 perc elteltével Vivi lépett be Cameronnal az oldalán.

Kicsit meg könnyebbültem hogy jól van de hogy miért késett és hogy miért nem írt ez nehezítette a dolgot. Feszült voltam és nagyon haragudtam rá, legszivesebben oda mennék és felképelném. De nem teszem meg hanem inkább szépen lassan tudatom vele hogy húzzon el a picsába.

Oda jött és meg akart ölelni de tenyeremet melkasára helyeztem és gyengéden eltoltam. Fejemet más merre fordítottam és elhagytam helyemet. Bementem az öltözőmbe majd gyorsan ittam egy kis turmixot.

Végezetül kis hideg vízzel meglocsoltam a tarkómat hogy felfrissüljek majd vissza mentem és vártam hogy barom Dallas is végezzen az öltözködéssel.

-Miert vagy feszült?-jött oda mellém Vivian.

-Semmiség.-legyintettem egyet majd felhúztam egy biztató mosolyt.

-Nem vagy jó szinész!-nevetett fel.

-tudom!-nevettem én is.

-Na mond el! Bennem megbízhatsz.-nézett rám majd megfogta vállaimat majd kicsit megrázott hogy válaszoljak.

-Fèltem Cameront de amint látod leszar.-mondtam egy sóhajtás közepette.

-Megértem, és nem szar le csak neki se megy mostanába minden úgy ahogy szeretné.-mondta suttogva hogy ne hallja meg senki azt amit mond.

Ebbe bele se gondoltam hogy neki is lehet baja. Mindig csak magamra gondolok. Őszintén? Egy egoista szörnyeteg vagyok. Mindik csak magamat tartom a középpontba. Bele se gondoltam hogy mi lehet vele és azzal törődtem hogy nekem mennyire fáj. Őt kellet volna számon tartanom.

-Ohh ezt nem tudtam.-hajtottam le a fejemet.

-Honnan tudhattad volna?-nevetett fel.

-Mit is?-jött oda Cam.

-Közöd?-vetettem felé egy random szót.

-Mivan veled?-húzta fel szemöldökét.

-Én olyan vagyok mint régen, csak te látsz mindent máshogy.-mondtam keserűen.

-Akkor áll még az a Starbucks amit írtál?-nézett rám érdeklődve.

-Igen.-sóhajtottam egyett majd felmentünk a szőnyegre hogy csinálhassuk a képeket.

Ezelőtt nagyon jól ment és meg is dicsértek hogy próba nélkül is jól tettem a dolgomat, szóval most is így próbálok tenni. Már ha tudnám.
De hiába haragudtam Cameronra, szememet nem bírtam levenni barna és izmos felső testéről. Abban a szerencsés helyzetbe voltam hogy neki le kellet venni a pólóját és úgy pózolni.

-Tetszik amit látsz?-mosolygott rám sunyiban. Ezzel sikeresen megszakította a "titkos kilátásom".

Egyetlen egy szó se jött ki a számon, a zavarodottság miatt. Éreztem hogy fejem egyre jobban ég és vörösödik.
Nem értem hogy hogy tudja ezt megtenni egyetlen egy mondattal.

-Lisa gyere ide!-mutatott Cameron mellé Vivian. Most jött el a fotózás legutáltabb pillanata. Mikor jönnek a közös képek.  Szépen oda sétáltam és vártam a parancsot. Cameron folyamatosan egy ördögi vigyorral nézett rám ami kezdett zavarni.

-Na akkor oldalasan állj mellé, egyik kezedet felteszed a vállára és a fejed rá hajtod úgy hogy a  kamera felé nézel.-mosolygott rám a nő. Már attól is bizsergett a bőröm ahogy azt mondta hogy hozzá érek. Megint jön az a szokásos érzés amikor bőreink érintkeznek.

Ugyan úgy tettem ahogy azt Vivi mondta majd egy csábos tekintettel figyeltem a kamerát.
Mikor végeztünk elválltam Cam meleg bőrétöl majd vártam az ujjab mondani valót.