~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

32.rész

Reggel elég kómásan keltem fel. Az este sokat forgolódtam. Vagy melegem volt vagy fáztam és ez zavarta az érzékeny bőrömet.

A sok kínlódás után erőtvéve magamon kimásztam az ágyból majd a konyhába vettem az irányt. Ahogy beléptem felsikítottam, és kiszaladtam. Valaki a konyhánkba ügyködik. Nem is apu és nem is anyu az mert ők már rég elmentek. Vissza kukucskáltam majd egy illyedt idősebb nőt láttam a konyha közepén állni. Beálltam az ajtóba majd szóra nyitottam száraz ajkaimat.

-Öhm jó napot! Kihez van szerencsém?-kérdeztem apró levegőket véve.

-Szia gondolom te vagy Lisa! Nagyon megillyesztettél!-mondta nagyokat sóhajtozva.-Egyébként én Santamarya vagyok, a ház gondozó.-mosolygott rám kedvesen.

-Elnezést!-löveltem felé egy sajnálatos pillantást.

-Kérsz reggelit?-kérdezte aranyosan.

-Ohh igen!-mosolyogtam rá.

-Nagyon szép vagy!-jött oda hozzám a salátámmal a kezében.

-Köszönöm Santamarya de szerintem nem..-mondtam hálálkodva.

-Hívj csak Marya-nak! És igen is szép vagy! Ha valaki modell akkor nincs mire panaszkodnia.-mondta hitegetve.

-Szóval ön már ismer engem.. akkor mit lehet az ön személyéröl tudni?-érdeklődtem. Igen kicsit értetlen az amit mondtam csak azért mert nem szeretek senkit se önözni...nem is az hogy nem szeretek de nem is tudok.

-Hát 49 éves vagyok. Szingli ahogy a mai lányok mondják. Azért vagyok itt hogy legyen társaságod, hogy vigyázzak rád, vigyázzak a házra és a tisztaságra. Tegezz nyugodtan!-mondta egyszerűen.

-Akkor mondhatjuk azt hogy te vagy a "pót" anyukám?-kérdeztem nevetve. Ez az egész már megsem érint. Tudtam hogy ez lesz a következménye.

-Igen!-nevetett ő is.

A csevegés után befaltam a salátámat majd felalltam a pulttól.

-Ez eszméletlen finom volt Marya! Köszönöm.-mosolyogtam rá.

-Egészségedre, na de menj öltözz gyorsan mert mindjárt 11 óra és még sehol sem tartasz! Elviszlek csak siess.-mondta sürgetve.

-Jólvan, jólvan!-ezzel felrohantam az emeletre majd gyorsan felkaptam egy fekete passzos melegítő alsót és egy mustár sárga kapucnis pulcsit. Egy füzettel és tollal teli táskát felkaptam majd elindultam a garázs felé.

Marya mar ott várt az autóban ülve. Gyorsan bepattantam mellé majd az ablakon kifelé bámulva haladtunk az úton. Tetszett ez a hely. Sokkal szabadabb volt mint New York.. ott túl sok a felhő karcoló, az emeletes ház. Itt nem itt sokkal jobb volt. Rengeteg növény ember és kisseb házak. Ez tetszett benne.

Míg én a tájat kémleltem addig már meg is érkeztünk. Nagyon gyorsan eltelt az út. Most felkészülve össze szedtem magam és besétáltam az épületbe. Nem figyeltem senkire se. Gyorsan útközben az egyik büfében vettem egy gyümölcsös, jeges vizet majd folytattam az utamat a harmadik emeletre. A lépcső helyet a liftet választottam. Nem volt kedvem sétálni. Lusta voltam ma hozzá. Inkább most a tengerben fürödnék és senkivel se törődnék. De hát ez most nem így lesz.

Szépen lassan fel is értem majd a megbeszélt szobához mentem. Bekopogtam és vártam arra hogy behívjanak.

-Gyere!-hallottam Vivian aranyos hangját.

-Szia!-köszöntem egy mosolyt felvéve az arcomra.

-Gyere ez lesz a te helyed!-mutatott a sarok beli kis író asztalra. Körbe volt véve polcokkal, volt ott egy gép, meg egy pár mappa. Egy szék is helyet foglalt az asztal előtt. Szerintem ez olyan kis hangulatos volt.