~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

34.rész

Reggel már az ébresztő előtt felkeltem. Nem hagyott az a gondolat aludni hagy vajon most mit csinálhat Cameron és kivel. Igen tudom csak barátok, de ne felejtsük el hogy azt kötelességből tettem és nem szívből jövő döntés volt.

Tegnap Greggel jól éreztem magamat és megismertem a személyiségem pozitív oldalát ami nekem előny az "új" élet folytatásomban. De akkor is nem tehetek róla hogy az én szívem Cameron idióta Dallashoz húz. Hiába gyerekes, hiába megbízhatatlan és mocskos valahogy jobban megállja a helyét. Ez bűncselekménynek számít de ha már nem lehetek vele akkor leszek inkább a saját képzeletem bűnös embere.

Már majdnem kétnapja nem beszéltünk. Eddig legalább ha veszek miatt is de beszéltük és tidtam mivan vele. Most már azt se tudom hogy él-e egyálltalán.

Elővettem a telefonomat és Shawn beszédét megfogadva felléptem twitterre. Igaza volt mindig volt rólam kép feltéve hogy épp merre járok. Például mikor mentem be az iroda épületébe, mikor kiszálltam a kocsiból, mikor a partnál a tenger felé sétáltam stb.

Az ilyen emberek szerintem komoly gonddal küszködnek hogy mások lépteit figyelik. Valaki ennyire rá ér?
De nem borulhatok ki mert ezzel el rontanám a karierem.

Még volt idő nyolcóráig szóval kikapcsoltam az ébresztőt és lesétáltam a konyhába.
Még csak hétóra volt de Marya mar szorgalmasan készítette össze a salátának valót. Szeretem hogy mimdig arra törekedik hogy finomabbnál finomabb dolgok legyenek benne hamár csak ezt ehetek.

-Jó reggelt Marya!-szóltam felé frissülten.

-Hogy hogy ilyen korán fent? Csak 10 órára kell bemenned az irodába?-nézet rám csupa érdeklődést kifejtve.

-Felkelltem az ébresztő előtt!-válaszoltam egy lényegtelen kijelentéssel.

-Mi volt az oka? Nem talán fiú ügy?-nézett rám felhúzott szemöldökkel és egy izgatottságtól kicsattanó mosollyal.

-De.-sóhajtottam egyett megadás képpen. Megbízom benne, ha már ő a "pót" anyám akkor miért ne?

-Mesélj.-ült le a konyhapúlt másik oldalára.

-Van egy fiú akit túlságosan szeretek annak ellenére hogy egy idióta, és megbeszéltük hogy csak barátok legyünk amit nem gondoltam komolyan... már majdnem kétnapja nem hallottam hírét se és féltem. Ráadásul trgnap a partin volt egy aranyos srác de ő nem Cameron.-mondtam remegő hangon.

-Milyen Cameron?-kérdezte selytő hangon.

-Cameron Dallas, talán ismered?-néztem mélyen szemeibe.

-Őt ki nem ismeri?-nevetett fel.

-Mondjuk igaz.-halkultam el.

-Anyukádék ma reggel róla beszélgettek.-súgta oda nekem. Igaz hogy anyuék ilyenkor már dolgoznak de így biztosabbnak gondolta.

Kicsit lefagyasztott a hallott mondat. Anyuék miért beszélnenek pont róla? Igaz volt itt de őket miért érdekli?

-Mit hallottál?-hajoltam hozzá közelebb.

-Hát először:

Vissza emlékezés:
-Mit keresett itt tegnap a Dallas gyerek?

-Lisa egyik jó barátja......

-csak barátok ugye?-mordult apu anyára.

-Persze..

-Nem bírom azt a fiút kis taknyos beképzelt híresség.-mondta keserűen apa.