~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

9.rész

Reggel kialudtan kelltem fel most kivételesen.. rà néztem az órára és 9:15-öt mutatott az óra....
Hát nem csodálom hogy kialudtam magam...
Csak az nem jutott eszembe hogy anyu hogy nem keltett fel??. Gyorsan kipattantam az ágyból majd át mentem az anyu szobájába..
Ő már nem volt otthon..elment dolgozni...biztos azt hittem hogy már elmentem.
Nem húztam tovább az időt. Gyorsan bementem a fürdőbe elvégeztem a mázolást majd gyorsan bementem a szobába és amit elsőnek találtam ruhát azt felvettem. Nem akartam kinylódni..fasza lesz ha az első hetemen kihagyok egy napot, hátha oda érek harmadik órára.
Mikor végeztem gyorsan felkaptam a táskámat a hátamra majd felkaroltam egy dzsekit és el is indultam egy közeli buszmegállóba. Nem volt időm most sétálni így ennél maradtam. Mire oda értem pont akkor jött be a megfelelő busz és amilyen gyorsan csak lehetett felpattantam rà. 5 percet kell csak buszoznom ezért nem foglaltam helyet. Álltam és kapaszkodtam nehogy elessek. Kicsit féltem hogy mit fog reagálni az ofő és anyu a késésem miatt... a hasamban apró pillangók kezdtek el repkedni. Igen ezek a félős pillangóim..tudom hogy nem igy hívják de én így neveztem el.
Mikor megállt a busz azon a helyen ahol én akartam gyorsan leszálltam majd gyors léptékben az iskola felé vettem az irányt. Mikor megérleztem és bementem már lassabra vettem a tempót és picit nyugodtabban indultam fel a termünkbe. A folyosó az kihallt volt. Nem volt ott senki.
Ahogy így a kihalásra gondolok eszembe jut hogy mióta itt vagyok a 12. Osztály nem láttam még sehol....
Elin mesélt róluk de még nem láttam őket.. pedig ebben az időben nagyon sokan lógnak az órákról. Nah de mindegy is, nem az én dolgom amúgy meg. A termünk ajtaja elé értem ami kicsit para volt. Gyorsan lecsekkoltam az időt a telómon ami 9:40-et mutatott. Ami azt jelenti öt perc mulva csengetnek.. jobbnak találom ha inkább be se megyek. Elindultam a lány wc felé. Közben dobtam Elinek egy üzit hogy a wc-ben talizzunk óra után. Látta szóval tuti oda fog jönni.
Mikor be értem a helységbe leülltem a fal mellé és azon kezdtem el fondolkodni hogy hogy süllyedhettem ilyen mélyre...
Én aki jó tanuló vólt, sose késtem sehonnan, nem voltam nagyszájú-
Most csak így elkések az óráimról, nagyszáju vagyok, és szinte alig tanulok...
Nem értem hogy hogy történhetett ez velem.. a szintén mély gondolataimat a csengő hagyta félbe. Egy perc se telt el de Eli már itt volt a wc-be. Felálltam és kisétáltam vele onnan.
-Te hol a fenébe voltál ilyen sokáig?-rontott nekem köszönés nélkül.
-Neked is szia, elaludtam...
-Azt hittem már történt veled valami..-sóhajtott egy nagyot megnyugvás képpen.
-Dehogy..milyen óránk lesz?-kérdeztem mert teljesen össze kavarodtam a késés miatt.
-Irodalom.-mondta egyszerűen.
Erre nem válaszoltam csak bólintottam egyet majd sétáltunk tovább.
Ahogy felemeltem fejem egy kb. Egyfejjel nagyobb fiút vettem észre a folyosó másik végén. Nem tudom hogy ki az mert mióta itt vagyok még egyszer sem láttam.
-Eli, ki az a fiú a folyosó másik végén?-biccentettem a fiú irányába.
-Ő a 12.-es Grayson Dolen. Ő Alex Parker nagy "Vetély társa".
-Hogy értsem azt hogy vetély társ?
-Úgy hogy mind a ketten a suli leghelyesebb fiúi közé tartoznak..és most nagy a veszek köztük..
-ahh értem.-mikor ezeket meghallottam hogy 'suli leghellyeseb' 'veszek' egyből levettem róla tekintetemet..mivel ő sem különb mint Alex.. én meg mint tudjátok hanyagolom az ilyeneket, vagyis próbálom. Ahogy sétáltunk tovább a folyosón Alexet vettem észre. Gyorsan másfele csaotam tekintetem. Mintha észre se vettem volna. De ő észre vett. Hogy én ezt honnan tudom? Érzem égető tekintetét rajtam.. szerintem nem tudta tegnap felfogni a kapus kirohanásomat amit szinte én se tudtam..
-Eli.-suttogtam füleibe.-Gyorsan menjünk el innen kérlek.-tudta mire célzom így csak bólintott egyet majd amilyen gyorsan csak lehetett elmentünk a helyszínről.
Az úgymond "menekülésünket" hangos ordibálások zavartàk meg.
Mintha verekedés lett volna. Gyorsan arra mentünk ahonnan jött a hang.
Nagyon sokan voltak ott, szinte egy egész tömeg. Arréb toltuk az embereket hogy lássuk kik is verekednek valójában. Amikor oda értünk, mind a metten elképedtünk.
Alex Parker és Grayson Dolen személyesen. Egy erőben voltak így tulságosan nem tudták megütni egymást csak dulakodtak. Vagyis hát azt hittem csak ez lesz de tévedtem.. egyszer Grayson felkapta a kezét és amilyen erősen csak tudta ököllel arcon vágta Alexet. Alex is vissza ütött és ez egyre csak durvább lett. Ha oda mennék Alexhez tuti lenyugodna mert nem akarom hogy bármelyikőjüknek is baja essen.  Arréb löktem az előttem álló lányt aki nagyba Alexnek szurkólt oda mentem és próbáltam Alext lefogni.
-Nyugi Alex ne csináld.-mondtam hozzá intézve szavaim.
Nem nyugodott, ugyebár hátulról próbálkoztam és ahogy hozzá értem azzal a lendülettel hátra ütött. Vagyis megütött. Engem.. teljesen lesokkolódtam. Már csak azt vettem észre hogy újra folyni kezdett a számból a vér. Ami azt jelenti hogy olyan erősen megütött hogy felszakadt a varrat a számban.
Nem az volt a legrosszab az egeszben hogy megütött és még a varrat is elszakadt de utána se fejezte be a verekedést és ráadásul észre se vett..ha észre vett is szart az egészbe.
Egy fiú szaladt oda hozzájuk és közéjük állt. Ellökte egymástól a két fiút majd le ordította őket hogy fejezzékbe.
-Fejezzétek már be bazdmeg!-szólalt meg fiús de mégis olyan erő teli hangon.
-Cameron takarodj már dolgodra!-ordított vissza neki Alex.
A vitát az igazgató úr szakította félbe.
Nekem egyre jobban vérzett a szám és egyre jobban homályosult előttem minden.
-Fejezzétekbe!-majd rám nézett és az igazgató úr szeme láttára földre rogytam..szédültem nem bírtam állni.
-Jézusom Elisabeth mivan veled?-jött oda mellém aggódóan.. a tömeg már elfoszlott az igazgató úr láttán.
Felemeltem a fejem majd látta ahogy ömlik a számból a vér, de ezt nem csak ő látta hanem Alex,Grayson,és az a bizonyos Cameron..
Alex tekintete elsötétült...biztos rájött hogy ő volt az..
-Lisa én sajnálom jött oda mellém könyörgően majd elhomályosult tekintetét rám emelte.
Ezek után végleg nem tudok neki megbocsátani ...nem vagyok rá kíváncs. Nagy erőt véve magamon megszólaltam.
-Takarodj innen Parker, elég bajt csináltál már. Soha többet nem akarlak látni.-mondtam úgy hogy hallható legyen.
Megértette felállt majd miközben sétált el bele ütött egyet teljes erőből a falba.
-Gyere segítek felállni.-jött oda Grayson.
-Köszönöm.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Alex Parker az igazgatói felé vedd az irányt.-ordított utána az igazgató úr.
-Grayson azonnal te is az irodába..Cameron vidd el Elisabethtet az orvosiba.
-Rendben válaszolták egyszerre majd a diri és Gray elindult az iroda felé.
Én már tényleg nem bírtam magam tartani így újra földre rogytam.
-Gyere felveszlek..
Ezzel lendületett vett és fel is kapott. Mintha egy zsák toll lennék.
-Miért segítesz nekem?-suttogtam mert már csak azt bírtam.
-Mert rohadtul sok vért vesztettél es rossz lenne nézni ahogy elvérzel..nem is tudom hogy gondoltad hogy beállsz közéjük..
' Mi az hogy hogy gondoltam? Ő próbál kioktatni? Háborodtam fel magamban'
-Azt hittem Alex lenyugszil hogyha ott vagyok erre megütött és folytatta.
-Hát szépen elintézett.- mondta rá lenézően..
-Cameron véres lett a felsőd.-ahogy lenéztem mellkasára és hasára valóban lecseppent pár vér csepp. Ahogy jobban megnéztem fehér feszülős pólóján át villant izmos teste amin kicsit túl sokáig időzött a szemem.
-Te most a vért nézed vagy a testemet?-nevette el magát.
Erre nem fogok válaszolni döntöttem el magamban..inkább terelem a szót.
-Ezer bocsi a pólódért.-szégyeltem el magam. Majd mivel már a fejemet is alig bírtam tartani vállára hajtottam fejemet majd elsötétült minden.
Sötét van...én pedig félek a sötétségtől..főleg az ilyentől..
Nagyon is utáltam mikr ez történt velem..egyszerűen nem bírtam. Végül belül is elhalkultam...

***********************

Megint abba a fehér szobában kelltem fel mint mikor elsőnek szakadt szét a szám. Mezdem megszokni ezt a szobát.. lassan ide isköltözhetek ha ilyen sűrűn kell járnom..
Felültem de mikor körülnéztem senki nem volt a szobában. A fejem az sajgott..teljesen ki idegel ez az egész.
Felálltam majd elindultam az ajtó felé ahol volt egy tükör. Belenéztem majd láttam hogy ahol össze volt megint össze lett varva és alatta volt egy kis lila-kék foltocska..
Az egészet leszarva elindultam ki a szobábol majd kint Cameront és a doktornőt láttam beszélgetni. Mikor észre vettek egyből befejezték a beszélgetést..mintha valami titkos dologról beszéltek volna...hmm én ezt már teljesen nem értem hogy mivan az emberekkel.
-Köszönöm hogy eltetszett látni, Cameron kössz hogy elhoztál.-majd intettem egyet elköszönés képpen és elindultam a kijárari ajtó felé.
Szerencsére senki sem jött utánam így nem kellett veszekednem senkivel.
Haza mentem majd megebédeltem. Mikor végeztem vele felmentem a szobámba majd mivel nem volt otthon senki ledőltem az ágyamba és elaludtam.