"Lelkünk egyesül"

260 17 3
                                    

Mit ne mondjak..lenyűgözött a fiú. Már csak a puszta jelenléte szebbé tette az estémet. Annyival boldogabb voltam hogy így alakult, és nem harc alakult ki. Hogy valaki két röpke év alatt ilyen változáson menjen keresztül, számomra nehéz ezt feldolgozni. Igaz én is változtam, de ennyire nem. Érettebb lettem és tapasztaltabb, okosabb. De hogy bármikor megváltozzak úgy mint ez a fiú, esélytelen. Egyszerűen szükségem van rá, és a puszta jelenlétére. Nekem már az is elég. Csak hogy itt legyen. És annyira de annyira elvesztem benne. Fogalmam sincs mit művelt velem egy óra alatt. Hogy mit tudott elérni, számomra felfoghatatlan. És imádom.  Mikor az első igazi randinkon.. lenyűgözött. És már most izgultam hogy most mi lesz. Annyira izgultam mint régen. Sőt lehet jobban. Már csak a gondolattól pillangók repkedtek a hasamban. És azt hiszem újra beleszerettem. És abban is biztos vagyok hogy jelen pillanatban képes lennék vele az életem is leélni. Oly annyira szeretem. Jobban mint bárki mást..

-Szervusz bamba hercegnő!-Jött be a szobámba Marya akit ez idő alatt észre se vettem, pedig nem hiszem hogy halkan érkezett volna meg.

-Ohh szia, nem hallottam hogy jöttél!-Magyarázkodtam a figyelmetlenségem miatt.

-Láttam hogy bezártad az ajtót, nem tudhattam mi történik itt szóval inkább halkan jöttem be hogy ne zavarjak meg semmit, de mivel elég nagy csend volt feljöttem megnézni hogy mit csinálsz.-mosolygott aranyosan.

-Ez kedves tőled, de mint ahogy reggel most is elmondom neked , hogy semmi olyan dolgot nem terveztem csinálni és még jó ideig, nem is fogok!-Mondtam sóhajtva.. min valami rossz tini de tényleg, direkt kiforgatja szavaimat, sőt mintha meg se hallotta volna.

-18 éves érett nő vagy Lisa, nem szólhatok bele a szexuális életedbe!.-mondta tök komolyan aminek hallatán a szemeim majdnem kiesett a helyéről.. még hogy szexuális élet, nekem.. nevettem fel magamban.

-Na jó szerintem túl mentünk a témán.. szerintem hagyjuk is. Nash elhívott a tenger parti nyaralójukba, hogy tart egy kis éjszakai fürdőzést. Elszeretnék menni. Csak ma, utána sehova nem megyek..-Vigyorogtam vagyis inkább vicsorogtam..

-Menj nyugodtan nem kell engedélyt kérni..-Kacsintott.

-Azért jöttem haza, hogy veled legyek és nem azért hogy minden nap egyedül hagyjalak..-ráztam a fejem ellenállva.

-És ha meghalok? Ha csak velem törődsz, nem lesznek barátaid aztán baszhatod.. egyedül. Mert nem lesz senkid ha minden perced felém fordítod.. Nekem az is elég ha egy nap legalább egy perce láthatlak és köszönhetek neked..-Mosolygott könnyes szemekkel.

-Nem fogom hagyni hogy meghalj... te annál sokkalta erősebb vagy.-Mosolyogtam.

-És hidd el hogy de.. mert a barátaim is jöhetnek ide ha megengeded és nem kell eljárnom. Cam meg elmondta hogy még ugyan jóba vagytok és bíztál abban hogy egymásra találunk..-Mosolyogtam rá, mire leült az ágyamra. Pontosabban mellém.

-Ez így van. Nem fogok hazudni. De látod igazam volt. A kérdés már csak az hogy hogy alakult a beszélgetésetek? Rosszul vagy ugyan jól?!-kérdezett rá a mai késő délutáni beszélgetésünkre. 

-Nagyon jól. Megbeszéltünk mindent.-mosolyogtam.

-Például?-vigyorgott.

-Tisztáztuk hogy mennyire szeretjük egymást, de azt is hogy nem akarjuk elsietni és elrontani a kapcsolatunkat. Kis lépésekben haladunk. Elhívott randizni, és megbeszéltük hogy mindent megbeszélünk egymással és több időt töltünk együtt. Képzeld el még a jövőnket is elkezdtük tervezni.. mint egy fiatal házas pár..-vigyorogtam.-Azt hiszem újra bele szerettem Cambe és most legalább háromszor annyira mint ezelőtt.-Néztem rá.

-Rettenetesen jó ezt hallani. Örülök neki hogy ilyen jó döntéseket hoztatok ennyi idős létetekre. Képzeld nekem is volt egy "pasim"-tette macska körömbe a szót"-De nem szerettük úgy egymást igazán. Neki más lány tetszett, nekem meg csak társaságra volt szükségem és így alakult. Elképesztően furcsa volt. Nem volt kellemetlen, se semmi. Csak érdekes. Nem szerettük egymást, de mindent meg tudtunk beszélni és sose veszekedtünk. Mi inkább csak legjobb barátok voltunk.. de rettentően jó döntéseket hoztunk együtt mindenben. Pedig egy kicsit se szerettük egymást. Ha ti így szeretitek egymást és képesek vagytok ilyen döntéseket hozni, akkor komolyan mondom neked, hogy tökéletes kapcsolatod lesz..-Mosolygott rám biztatóan.

-Mi lett végül veletek?-kérdeztem rá a sztori végére.

-Ő megtalálta az igazi szerelmet és össze házasodott a barátnőjével. De  utána is beszéltünk és tartottuk a kapcsolatot.-Húzta fel boldogan a vállát.

-Marya, érezted már magad igazán szerelmesnek valaha?-kérdeztem magam elé bámulva. Annyira rá kellett kérdeznem. Mindig tudja mi fog történni mintha már átélte volna. Olyan tanácsokat ad ebben az egészben.

-Ha hiszed ha nem igen. És ugyan olyan kapcsolatom volt mint neked. A férjem vagyis a volt férjemmel ugyan olyanok voltunk mint ti Cameronnal. Minden rossz után össze hozott minket a sors és mindig rá találtunk a másikra ha akartunk ha nem. Végül biztos pontra jutottunk, és össze házasodtunk.. Azonban ő hat évvel idősebb volt mint én és hamarabb betegebb lett mint én. Ugye 51 évesen kezdtem nálatok dolgozni. Most vagyok 53 és mikor 50 éves voltam, akkor ő 56 évesen úgy mint én most tüdő rákot kapott és meghalt.. ezért félek annyira, azért akartam hogy haza gyere. Mert ha újra látom Carterrel a történetünket mint ami neked van Cameronnal, meg  nyugtat és minden félelmem el múlik.. de nagyon félek Lisa..-sírta el magát. Szívem megszakadt a történet hallatán. És én is megkönnyeztem hogy szegény min mehetett keresztül. És most is min megy keresztül. Nagyon féltettem őt. Jobban mint bárki mást. Jó szorosan magamhoz öleltem a síró nőt majd megnyugtattam nem lesz semmi baj.

-Köszönöm hogy kibeszélhettem magamból, viszont rám most vár egy kiadós vacsora evés és egy forró fürdő, te pedig érezd jól magad és vigyázzatok Cammel egymásra.-mosolygott majd szó nélkül kiindult a szobámból.

-Marya!-szóltam utána.

-Igen?-fordult vissza mosolyogva. Annyira ó látni hogy ilyen helyzetekben is tud mosolyogni és nem hagyja hogy bármi is legyőzze az erős lelkét.. példa értékű az olyan ember mint ő!

-Ugye jól vagy? ha nem maradok és egész este beszélgethetünk!-ajánlottam fel a maradásom.

-Jól vagyok kincsem. Menj nyugodtan!-majd végül tényleg kiment.

Én minden szó nélkül megkerestem a fekete fürdőruhámat majd gyorsan gardróbba be menve felvettem, majd felkaptam rá egy fekete rövid gatyát meg egy lenge, kicsit átlátszó kendőt a vállamnál átkötöttem mint egy sima felsőt és késznek tekintettem magam. Leengedtem hosszú alig szőke hajam, majd egy törölközőt dobva egy kis táskába elindultam a föld szintre. Felvettem egy fehér tornacipőt, majd a kocsimba beülve útnak eredtem és vártam hogy Nash válaszoljon a pár perce írt üzentemre hogy hova is menjek akkor. Mert sose voltam még ott és a kis újjamból meg nem tudom kiszopni hogy merre van. Mikor végre válaszolt a GPS-t tanulmányozva útnak eredtem. És már csak tippelgetnem kellett hogy vajon ma mi fog történni..


/Itt a mai rész :)/

#iloveguys <3

~Túl Késő~   ☆Cameron Dallas☆Onde histórias criam vida. Descubra agora