~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

"Te megőrültél.."

          "Cameron szemszögéből"

Egy újabb hónap telt el a levél elolvasása óta. Hogy mi is történt azóta? Hát elég sok minden..

Elköltöztem anyámtól, vissza mentem a szponzoraimhoz, újra jelent voltam az interneten és folytattam az előző életem.

Most mindenkiben felvetődhet a kérdés, hogy ezt mind miért és hogyan.
Miért? Mert a gyász és fájdalom abban a pillanatban elmúlt ahogy végig olvastam a levelet.. a tudat hogy Liz és és virul, teljesen felül múlta a fájdalmat. Tény hogy már két éve nem láttam, nem beszéltem vele, de a tudat bennem él hogy ez bármikor bekövetkezhet!

Biztos az is felmerült már bennetek hogy nem írtam-e neki vissza, vagy mondtam-e valakinek róla barmit is..
Nem beszéltem róla senkinek, mert biztos hülyének néztek volna..

És napokig kísértett az hogy vissza írjak neki.. de valahogy nem ment.

És most egy hónappal később a saját lakásomban, egyedül, végre mint a régi életemben úgy döntöttem hogy vissza írok neki.

Nem is tudom hogy hol kezdjem.. annyi mindent tudnák neki mondani, de nem tudom hogy mi is lenne a tökéletes.. végül csak neki láttam.

Cameron: Szia Liz, nem is tudom mit mondjak.. most elég szar helyzet ez. Neharagudj hogy két év után sikerült csak ezt elolvasnom, és válaszolnom.. de nehéz időket éltem.. mint gondolom te is. Tudnánk valamikor beszélni fontos lenne...

Az üzenet közben szívem szaporábban vert, a homlok verejtékezni kezdett és a levegő vételem szokatlanul gyorsult fel..
De rég éreztem már ezt.

Viszont a válasz pillanatokon belül meg is jött.

Liza: Szia, örülök hogy végre élet jelet adtál magadról.. és igen ránk férne a beszélgetés.. Tudom már este van, de holnap elég szoros napom lesz, ezért most ha úgy van és akarsz akkor nyugodtan felhívhatsz! :)

Az üzenet végig olvasása után azonnal a hívás gombra nyomtam és a fülemhez emeltem a telefont. Kicsengett. Pillanatokon belül fel is vette és régi megszokott hangján bele köszönt a telefonba.

-Szia! -köszönt aranyosan.

-Hey! -köszöntem vissza.

-De rég hallottam a hangodat..-mondta  kicsit halkabban..

-Nekem mondod?-nevettem fel hogy oldjam a feszültséget.

-Mesélj! Mi történt veled az elmúlt években?

-Nem szeretnéd tudni... Mesélj te! -tereltem a témát.

-Annál jobban érdekel minél titkosabb, szóval hallgatom!-mondta a megszokott makacs stílusában.. ebben sem változott.

-egy másfél évig drogra és piára költöttem az összes pénzem.. jó messze Californiától egy alagsorban éltem egyedül mindentől elbújva... Ezután kaptam egy agy vérzést és az alkoholt is kimosták belőlem és az utóbbi fél évben anyámnál raboskodtam.. most hogy olvastam az üzeneted, a gyász elmúlt és újra neki vágtam az életnek.. van házam, szponzoraim stb. Habár az egyetem annyiba maradt 20éves koromra mikor utoljára láttalak most 22 éves fejjel jól állok az életben! Te jössz.

-Jézusom... -akadt meg az első pár mondatnál..- Ha tudom hogy ennyire tönkre mentél miattam felkerestelek volna, de senki nem mondott rólad semmit..-dühöngött..

-Nyugi leanyzó! Jól vagyok, ne akadj fent rajta! Mesélj inkább mivan veled??

-Hát hol is kezdjem? Elég nehezen épültem fel én is.. főleg úgy hogy mindenki azt hitte meghaltam. Te hirtelen eltűntél nem találtalak.. vissza mentem a papához és Roshoz.. ők ápoltak. Anyám se a halálomról, se az életben létemről nem tudott és most se nagyon érdekli. Ezek után vissza áltam dolgozni, de nem annyira nagy színvonalba mint régen.. ebből gyűjtöttem pénzt hogy tudjak egyetemre menni, szóval most Magyarországra azon belüt Budapestre költöztem és ide járok egyetemre.. a régi barátaimmal már nem tartom a kapcsolatot csak Graysonnal. Vannak új barátaim akikkel egy házban élek, és kb ennyi.