~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

50.RÉSZ!!!

Hajnalban kelltem, úgy mint régebben. Most valamennyivel nyugodtabban telt az éjszakám annak tudatában hogy anyám nem nyír ki a történtek miatt.

Igen lehet sok emberben felmerül az a kérdés hogy "nem zavar az amit Cameronnal tett?" "És ezek után hogy tudsz boldog lenni?" "Miért  bocsájtottál meg Chrissnek ilyen hamar?"

Az első. De kicsit zavar de megértem. Én is ugyan azt tettem mint ő. Cameront hibáztattam mindenért..

A második. Hogy tudok boldog lenni? Egy szóval sem mondtam hogy boldog Vagyok. Én csak optimistán állok a dolgokhoz.

A harmadik. Azért bocsájtottam meg neki mert mát nem akartam vele veszekedni. Nincs ennyi energiám hogy meg ezt is eltürjem. És másrészt meg megértem a kiborulását.

Ezekután felkelltem az ágyból majd felvettem egy gyors futó cuccot. Mivel hajnali négy van nem kell attól félnem hogy idióta fiúk megbámulnak vagy lerohannak a riporterek.

Írtam Chrissnek egy gyors üzit majd el is mentem futni.

Én-Chriss:
*Reggel 8kor nem reggelizünk együtt?♡*

🌼🌼🌼🌼🌼🌼🌼🌼🌼🌼
A futás hamar véget ért és még jól is esett. Kikapcsolodtam egy kicsit legalább.

Mikor haza értem akkor gyorsan lezuhanyoztam majd felvettem egy fekete szaggatott cső farmert meg egy lenge fehéf felsőt.

Megnéztem a telefonom majd láttam hogy írt is.

Chriss:
*Rendben, amúgy is szerettem volna valamit mondani.*

Kicsit megillyedtem az üzeneten de most is elővettem az optimista énemet és a jó oldalát néztem a dolognak.

Mivel már ott jártunk az időben hogy indulni kellene. Felkaptam egy fehér tornacipőt majd indultam is.

Viszont mikor kiléptem az ajtón megláttam egy olyan személyt akire már régóta várok.

-Marya!-ugrottam a nyakába.

-Szia, kicsilány.-ölelgetett meg.

-Te itt? Azt hogy?-hülledeztem. Annyjra de annyira meglepődtem hogy itt van. Ennyi idő után újra. És és tényleg.

-Hosszított szabadnapot kaptam. Ugye a családi dolgok miatt.-mondta a végén elhalkulva.

-Mond nyugodtan, már feldolgoztam.-adtam a tudtára a dolgokat.

Sokáig gyötörtek mèg az akkor történő dolgok. De rá kellett hogy jöjjek, nem én vagyok a hibás azért ami történt. Ami fáj az viszont az hogy Cameronnal minden ilyen nyűgöm megosztottam és még szemtanúja is volt egy esetnek. Ha magam akarom nyugtatni akkor felteszek egy olyan mondatot hogy "ha egy kicsit is szeretett senkinek sem fog beszámolni a dolgokról."

-Hova szeretnél menni? Úgy is van mit mesélned meg mivel újra munkában vagyok ezért hajrá.-mondta az ajtót kinyitva nekem.

-Menjünk valami eldugott kis kávézóba.-mondtam én is mosolyogva.

Beszálltunk majd elindultunk. Az egész út az eddig történtek elmeséléséröl szólt. Elmondtam Cameron romantikus meglepetését majd a végzetes utolsó találkozást. Elmeséltem a nagyiékkal való találkozást és egyben azt is hogy mit tett Minho akiröl azóta el is felejdkeztem. Majd végül Chriss-ről beszéltem neki. Eszméletlen kedves volt tőle hogy szó nélkül végig hallgatta a hosszú sztorimat.

-Há ez durva. Jó sok fiú zsong körülötted.. de ami nagyon zavar az az hogy Cameronba rettenetesen csalódtam..ezekután szerintem Chriss a szimpatikusabb.-mondta el a véleményét.