🌼 Y o u t h 🌼

🌼 s e i s 🌼

🌼 Jace szemszöge

-Ki tette ezt veled?- suttogta olyan halkan, hogy alíg hallottam meg.
Ha elmondom neki, örökre elveszítem és ezt nem tehetem. Szükségem van rá. Ha megtudná mi zajlik otthon, megutálna és undorodna tőlem.
-Csak egy csapat srác megtámadott.- a hazugság egyszerűen siklott le a nyelvemről. Utáltam, ha hazudnom kellett valakinek, főleg ha az a valaki Raven volt. Ray elhúzódott tőlem, megfogta a kezem és kivezetett a fürdőszobából.
-Hozok neked egy pólót.- jelentette ki. Láttam, hogy egy kicsit nehezen tudta a tekintetét a szememen tartani tekintve arra, hogy nem volt rajtam póló. Megmosolyogtam magamnak ezt szépen és lehoppantam az ágyára. A pólóm teljesen tönkre ment, vér áztatta és teli volt vágásokkal.

🌼 Raven May szemszöge

-Ryder kérlek adj egy pólót.- rontottam be Ryder szobájába. Éppen az ágyon kockolt.
-Minek?- kérdezte. Gondoltam, hogy megfogta kérdezni, szóval már kitaláltam egy szép kis hazugságot.
-A mostani pólóm tőled már nem Ryder illatú, szóval kell egy új.- igaz is volt. Mindíg van nálam minimum egy Ryder pólójai közül. Irtó jó illata van, nah.
-Szolgáld ki magad.- odamentem hozzá és nyomtam egy puszit az arcára köszönet képpen. Kerestem egyet ami jó lehet Jace számára aztán visszamentem a szobámba.

Jace ott ült az ágyamon, a kezében a telefonjával és a szájában való fekete piercing-et harabdálta. Majdnem a nyálam kicsordult.

Szedd össze magad Raven!

Lassan becsuktam az ajtót, a hangra Jace felkapta a fejét és rám mosolygott. Visszamosolyogtam rá és odadobtam neki a pólót. Követtem minden mozdulatát ahogy felvette.
-Befejezted a bámulást?- kérdezte egy idő után.
-Nem, még nem.- válaszoltam. Jace torkából egy apró kuncogás szakadt fel. -Oké, most már befejeztem.- sóhajtottam és leültem mellé az ágyra.
-El mondod mi történt valójában?-

🌼 Jace szemszöge

Átt lát rajtam mint a szitán. Beszarás ez a csaj.

-Nem lehet Ray.- mondtam végül.
-Rendben.- ezzel igazán meglepett és ezt ő is észre vette. A kezemet a kezébe vette és mélyen a szemembe nézett. Tisztán átt látott az álcámon és ez megijesztett.
-Bennem bízhatsz, Jace. Megértem, ha nem akarod elmondani, majd elmondod ha eljött az ideje.- a kezét az arcomra simította én pedig a fejemet az apró kezébe hajtottam. Végre valahára biztonságban éreztem magam. Hosszú idő óta elősször, a szívem újra megdobbant. A szívem e gyönyörű lány kezeiben volt.

🌼 Raven May szemszöge

Néztem ahogy a kezembe hajtotta a fejét. Itt és most előttem egy törékeny fiatal srác ült. Egy lélek amely nem tud megnyugodni, de én segíteni fogok neki. Nem volt most itt az egoista, rosszfiús Jace. Most egy egyszerű srác volt, amelyen látni lehetett, hogy megjárta a legrosszabbat, de a poklon még nincs túl. Egyedül volt, de most már itt vagyok vele és kész vagyok arra, hogy oda és vissza megjárjam vele azt a legdurvább poklot is. Nem hagyom egyedül.

Jace gyönyörű arcán egy árva könnycsepp hullott le. Azonnal megöleltem, lassan lefeküdtem az ágyra és húztam őt is magammal.
-Ez rendben van Jace. Add ki magadból, én itt vagyok veled és soha nem foglak elhagyni.- motyogtam a fülébe. A falait, melyeket a szíve köré épített, leromboltam. Jace az arcát a vállamba fúrta, a kezeit még szorosabban körém fonta, éreztem ahogy a könnyei a pólómat áztatják, de ez most legkevésbé sem érdekelt. Az egyik kezemmel a hátat simogattam, a másikat pedig a göndör selymes hajába vezettem. Így is aludtunk el.

🌸Másnap reggel🌸

-Raven, kislányom.- hallottam meg anya csendes hangját mellőlem. Jace mellettem a karjait még szorosabban körém fonta, a fejét pedig mégjobban a vállamba fúrta.

Várjunk csak?! ANYA?!

A szemeim úgy nyitódtak ki, mintha bombát robbantottak volna mellettem. Anya kuncogott egykicsit.
-Semmi baj szívem, hallottam, hogy tegnap jött. Örülök, hogy segítettél neki. Apád kora reggel elment, szóval keltsd fel a "csak barátodat"...- mutatott macsakörmöket a levegőbe -... és gyertek le reggelizni.- nyomott egy puszit mindkettőnk fejére és kiment az ajtón.

🌼🌼🌼