🌼 Y o u t h 🌼

🌼 d o c e 🌼

🌼 Jace szemszöge

Apám egész héten csak vert és vert. Nem tudtam leálítani. Egyszerűen valami átkapcsolt neki odabent és elkezdett verni. Voltak napok amikor képes volt éjjel felkelni, berontani a szobámba és baseball ütővel ütött, ott ahol csak ért. Aztán azt már tudjátok, hogy egyik nap már elegem lett, nem volt elég erőm arra, hogy egyedül szálljak vele szembe, ezért írtam Raven-nek. Ryder mesélte, hogy tanult boxolni, szóval gondoltam teszem egy próbát.
Egyik percről a másikra berontott a házba, de úgy, hogy az ajtó a kezében maradt. Már akkor tudtam, hogy megvagyok mentve. Apámat szinte szarrá verte aztán pedig segített nekem és most itt vagyunk náluk.

Raven berontott a házukba, Shadow a konyhából jött ki.
-Apád elmondta, segíts Jace-nek felmenni a lépcsőn, az első segély dobozt tudod hol találod, tisztítsd ki a sebeit, mint ahogy a sajátaidat is szoktad és aztán menjetek aludni. Hosszú nap volt ez. Amíg Jace nem épül fel teljesen, otthon maradtok.- adta ki az utasításokat Shadow. Egy mondat viszont felkeltette az érdeklődésemet. Tisztítsd ki a sebeit, mint ahogy a sajátaidat is szoktad?
Raven a kezét a derekam köré fonta, én meg a kezemet átdobtam a vállain és egy kicsit rá dőltem, ezzel a súlyom egy részét Raven-re helyezve.

Végre valahára felértünk a lépcsőn és Ray egyből a fürdőszobába vitt.
-Le a pólót.- úgy tettem ahogy mondta és lekaptam a pólómat. Elszörnyedve nézte a több napos verések eredményét. Úgy éreztem, hogy nem kellene ezt látnia. Nem láthatja, ahogy a rosszfiú végtelen és összetört. Eltakartam a felső testem a kezeimmel, úgy éreztem magam mint egy csaj az első baszás előtt. Raven megfogta a kezeimet és elhúzta őket, majd a saját kezei közé fogta őket.
-Jace... tudom, hogy most azt hiszed, hogy szégyelned kell magad, meg hogy fenn kell tartani a rosszfiús imidzset, de figyelj most rám nagyon jól. Ez nem szégyen, 5 éve minden nap elviselted ezt. Ez csak azt mutatja, hogy mennyire is erős vagy, nem hagytad, hogy ezzel ő téged összetörjön. Sosem mutattad azt, hogy sebezhető vagy. Nem vagy az, sosem voltál és sosem leszel. Büszke vagyok rád. Örökké az leszek és tudom, hogy anyukád is az.- küldött felém egy gyönyörű és őszinte mosolyt és elkezdte tisztítani a sebeimet. Gyerekek... megfogtam vele az isten lábát, most már csak hivatalossá kell ezt tenni.
-Ray, kérdezhetek valamit?- bólintott, vettem egy mély levegőt és belecsaptam a lecsóba.
-Shad azt mondta, hogy tisztítsd ki a sebeimet úgy, ahogy a sajátaidat is szoktad. Miért? Hol szerezted őket?- Raven egy percre megált abban, amit csinált, vett egy mély levegőt és a szemembe nézett.
-Mindenkinek van a múltjában minimum egy olyan dolog, amire nem büszke és próbálja minél mélyebbre eltemetni magában. Gondoltam, hogy majd egyszer lesz valaki aki erre rá kérdez, csak nem hittem, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik. Ígérd meg, hogy nem fogsz rám másként tekinteni.- miért gondolom azt, hogy jobb lenne ezt a témát itt és most ejteni?
-Ígérem.- a kezeimet a vékony derekára simítottam és közelebb húztam magamhoz.
-Két éve, volt egy barátom, Adam. Csak 15 voltam, de ő már 19. Anyujék nem tudtak róla, egészen addig amíg nem kezdtem el hazajárni összeverve. Nagyon szerettem őt, de ezt ő nem viszonozta. Együtt voltunk igen, de ő csak megakart baszni aztán jól el hagyni. 4 hónapig minden jó volt. Aztán egy buliban, rá nyitottam. Éppen egy szőke cicababát kúrt. Azt mondtam neki, hogy vége, de neki ez nem volt elég. Azt mondta, hogy hogyha elhagyom akkor megjárom a poklot, így hát hagytam a francba és magamban örlődtem. Az óta elkezdett verni, aztán egy nap haza jött teljesen bebaszva és megpróbált megerőszakolni. Ha akkor nem tudok sikítani és apa nincs a szomszéd házban, én már rég elvesztettem volna azt, amit nem kaphatok vissza. Nem a szüzességről beszélek, hanem a büszkeségemről. Az eset után, apa úgy döntött, jobb lenne ha megtudnám magam védeni. Elkezdtem boxolni, kiadtam magamból minden dühömet, de ez nem volt elég. Elkezdtem a hátuk mögött MMA-zni. Látnom kellett, ahogy az emberek kínlódnak. Látnom kellett, hogy nem csak én kínlódtam más miatt. Jó érzés volt hallani, ahogy a csontok a testükben eltörnek, látni, ahogy a vérük folyik... és ez mind miattam. Tudom, mint egy hülye gyerek. Rettentő ember vagyok, egy csalódás, egy szörnyeteg. Megértem, ha most felállsz és azt kérem tőlem, hogy soha többet ne nézzék rád. A szavamat adom, ha megkérsz rá, tartom a távolságot.- felálltam és megcsókoltam. Mindenemet beleadtam. Éreztetni akartam vele, hogy a csaladján kívül, én is itt vagyok neki. Azt akartam, hogy érezze, mennyit is jelent nekem. Mert nekem, már csak ő maradt. Ő a családom, az utolsó valaki, aki miatt megéri élni.

🌼🌼🌼