🌼 Y o u t h 🌼

🌼 v e i n t i u n o 🌼

🌼 Ryder Cameron szemszöge

Hogy lehetek ekkora hülye? A barátnőmet választom a testvérem helyett. Sőt... A barátnőm egy igazi hárpia. Igen, tisztában vagyok vele, bár mégsem vagyok képes elhagyni őt. Tud kedves lenni, de csak ha az van amit ő akar.

Ma amikor Raven haza jött, beszélni akartam vele, de mielőtt még bármit is mondhattam volna, közbe szólt. Amíg nem említette, addig észre se vettem a gyönyörű lányt aki mellette volt. Cora... gyönyörű név egy gyönyörű lánynak.

Miután felmentek Raven szobájába, én visszaültem a kanapéra és azon gondolkoztam, hogy hogyan is lehetne ezt helyre hozni.
Hiányzik a tesóm.

Percekkel később csendes lépteket hallottam a lépcső felől. Odakaptam a fejem és szembe találtam magam Cora-val.
-Őhm, bocsi csak szomjas voltam és Raven azt mondta, hogy nyugottan szolgáljam ki magam.- Cora angyali hangja zene volt a füleimnek. Küldtem felé egy mosolyt, ő pedig elpirult.
-Ugyan semmi gond, gyere velem.- álltam fel és elkísértem a konyhába.
-Cora, nem tudnál nekem segíteni?- kérdeztem és közben az újjaimmal játszottam, mint valami zavarban lévő tini lány.
-Miben?- kérdezte miközben a narancslevet szürcsölte.
-Gondolom Raven elmondta, hogy miért haragszik rám. Segíts nekem kibékíteni.- motyogtam.
-Oh igen, elmondta. Egy igazi seggfej vagy, tudsz róla?- nagy szemekkel néztem rá, hiszen nem vártam, hogy majd ezt fogja mondani. Az egyik percben még zavarban van, most pedig megmondja a frankót.
-Igen, tudom. Helyre szeretném hozni.- Értettem vele egyet. Bólintott és belekezdett a mondandójába.
-Ha már ennyire megbántad, akkor húzd fel a valagad a szobájába és beszéljetek meg. Én addig elnézem a TV-t.- mondta és ezzel sarkon fordult egyenesen be a napoaliba. Megmosolyogtam és elindultam Raven szobája felé.
Amint odaértem kopogtam.
-Cora, mondtam, hogy nyugo...- félbeszakította saját magát amint meglátott engem.
-Bemehetek?- kérdeztem kisfiús mosollyal. Raven félre állt, én pedig bementem a szobájába és leültem az ágyra.
-Én nagyon sajnálom, hogy Harper-t választottam helyetted. Egy igazi fasz vagyok, hogy még mindíg vele vagyok, pedig tudom mekkora egy hárpia, de azt hiszem nagyon kedvelem.- motyogtam kicsit zavarban.
-Kedveled? Hah... viccelsz? Mit kedvelsz benne? Azt, hogy egy kurva? Vagy esetleg azt, hogy ma hogyan tönkre tették a barátnőivel Cora-t? Vagy esetleg azt, hogy amíg te otthon ültél, ő egy üres teremben baszott Alex Fisher-el?!- amint kimondta az utolsó mondatot, meg is bánta.
-Oh... Szóval megcsalt?- kérdeztem biztos ami biztos. Raven bólintott és látni lehetett, hogy szégyellte magát.
-Ah... Mindegy. Nem mintha jelentett volna valamit nekem...- motyogtam, felálltam és elindultam az ajtó felé. De mielőtt még kimentem volna, a vállam felett el motyogtam még egy "Tényleg sajnálom Raven"-t és végül kimentem a szobából.
-Ryder!- kiáltotta hírtelen mögüllem Raven. Megfordultam és alíg volt időm reagálni, de Raven már a kezeimben volt és szorosan ölelt. A lábai a derekam körül voltak.
-Én is nagyon sajnálom bátyó. Nem tehetsz arról, hogy szerelmes voltál.- motyogta a nyakamba.
-Én? Szerelmes? Azt azért nem Raven. Tudd hol a határ.- Raven elkezdett nevetni, én pedig letettem a földre.
-Aaaaaaaw. Ez annyira édes.- halottam meg Cora angyali hangját. Megfordultam és amilyen gyorsan csak tudtam, ott teremtem mellette és amilyen szorosan csak tudtam, megöleltem. Cora elősször nem ölelt vissza, de aztán pár másodperc után a kecses kezeit a testem köré fonta. A fejemet a nyakába fúrtam és belélegeztem a friss levendulás illatát.
Percekkel később Cora elhúzódott, nem mutathattam ki mennyire is csalódott vagyok. Még a végén elilyesztem.

🌼 Raven May szemszöge

Álltam ott mint fasz a lakodalomban miközben a bátyám és a lehetséges legjobb barátnőm ölelkeztek. Cukik voltak, nagyon.

Lent szólt a csengő, a szerelmes pár észre se vette, így rajtam volt a sor, hogy ajtót nyissak. És ki állt ott? Hát az igazi, az egyetlen, a középsuli koronázatlan szégyene, Harper Grace.

🌼🌼🌼