Első része a könyvek:
~Some things never change~ Nash Grier ff
Raven May Grier és Ryder Cameron Grier, a híres ikerpár, a defekt duó, a suli kedvencei.
Lehet, hogy híresek, de attól még ugyan olyanok mint bárki más. Az, hogy valaki híres, nem azt...
Tudtam, hogy majd egyszer úgy is lesz valaki, akinek ezt el kell mondanom és úgy látszik ez a valaki Jace lett. Nem mintha bánnám.
Miután befejeztem Jace sebeinek a tisztítását, elkísértem a vendégszobába, én pedig mentem a sajátomba. Annyira elvoltam fáradva, hogy miután lezuhanyoztam és a fejemet a párnára tettem, már el is aludtam. Mint a bunda. Azon gondolkoztam, hogy vajon Ryder tényleg a barátjánál alszik e, vagy van e barátnője. Mert hogy ilyen gyakran sosem aludt senkinél sem. Ahh hagyjuk, majd elmondja ja készen áll.
-Apa! APA KÉRLEK NE! TÖBBET MÁR NE!- a kiabálásra keltem fel. Rá néztem az órára az éjjeli szekrényemen... 5:30... anyájék már rég munkában és Ryder pedig a "haverjánál". Egy valaki maradt. Jace. Kipattantam az ágyból és berontottam Jace szobájába. Az ágyon nem volt, körbe néztem a szobában és az egyik sarokban volt összekuporodva. A feje a terdére volt hajtva, nem vette észre, hogy itt vagyok. Lassan közelebb mentem hozzá, legugoltam és gyengéden magamhoz húztam. -Jólvan Jace. Itt vagyok. Nincs semmi baj, már nem bánthat.- motyogtam a fülébe. Amint Jace regisztrálta, hogy én vagyok az, a testem köré fonta a kezeit és úgy tartott, mintha én lennék a mentőöve. Szorosabban tartottam, lassan felálltam és Jace jött velem. A szobámba vittem, leültem az ágyra és hagytam, hogy Jace az ölemben aludjon el. A feje az ölemben pihent, a kezeivel pedig a derekamot ölelte. Neki döntöttem a hátam a falnak és a hajával játszadoztam. Percekkel később engem is elnyelt a sötétség.
Lassan kinyitottam a szemeimet, eltelt egy kis időbe, amíg rájöttem, hogy hogyan is jutottam ilyen helyzetbe. Jace még mindíg az ölembe szunyókált, felkaptam mellőlem a telefonomat és lefényképeztem. Annyira békés volt és gondtalan. Nyoma sem volt a kora reggeli Jace-nek, hála istennek. Lassan elkezdtem a hajával játszadozni, ugyan úgy mint 5 órával ez előtt. Jace lassan elkezdett mocorogni. -Nem, még nem.- motyogta, felült, engem lefektetett, aztán a majndem teljesen rám feküdt... Mind ezt csukott szemmel. A fejét a nyakamba temette, a kezei a derekamot ölelték, a lábaival teljesen körbe fonta az enyéimet, elmosolyodtam, adtam egy puszit a homlokára és megint csak elaludtam. A tény, hogy póló nélkül volt, nem kicsit kikészített.
Legközelebb már csak fél háromkor keltem fel. -Reggelt álomszuszék.- mosolygott rám Jace. A pozíció még mindíg ugyan az volt, csak Jace most a telefonját nyomkodta. -Helló, helló.- motyogtam. -Nézd meg a telód.- úgy tettem ahogy mondta. Bekapcsoltam a wifi-t. Egy csomó értesítés... Twitter, Youtube, Facebook... de az egy ami felkeltette a figyelmemet az egy instagram értesítés volt.
@jaceknight megjelölt egy fényképen.
Türelmesen vártam, amíg a telefonom feldolgozza a dolgokat. Másodperceken belül egy kép ugrott elő. Egy kép rólam... és Jace-ről. Azonnal elmosolyodtam.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
jaceknight 💚 @raygrier
-Ez nagyon cuki.- mondtam őszintén. Jace elmosolyodott és nyomott egy puszit a nyakamra. Megnéztem a képet... Már ezer like volt rajta. Mentem és elolvastam pár kommentet.
rydercamerongrier Mi a szart csinálsz te a húgommal? 😑
camerondallas nézd már @ryderjones... May végre talált magának valami faszit 😂
damongrey sokáig tesó, megfogtad az isten lábát 😏
És még volt itt sok más komment is.
-Ezt jól elcseszted Jace.- nevettem fel. Kérdőn nézett rám, én pedig megmutattam neki a kommentet. -Cameron Dallas-t is ismered?!- kérdezte meglepetten. -Persze. Cam a nagybátyám.- mondtam mintha ez lenne a világ legnormálisabb dolga. Nekem az is volt. -Oh atyám mibe keveredtem. Az egész néhai MAGCON rám fog szállni, igaz?- kérdezte drámaian. -Bizony ám.- mondtam én is ugyan olyan drámaian.
Ez után még így feküdtünk egy picit, amíg nem majdnem eluntam az életemet. -Nem akarsz játszani valamit az xbox-on?- kérdeztem. Jace értetlenül nézett rám. -Hol?- kérdezte még mindíg ugyan olyan értetlen fejjel. Megpróbáltam magamról lelökni, de nem mozdult. -Jace, ha nem mozdulsz, nem tudom megmutatni.- motyogtam. Kezdett elfogyni a türelmem és az egész testem is zsibbadt már. Végre valahára felállt, én pedig végre újra éreztem, hogy van testem. Felkeltem az ágyból és a falhoz sétáltam. Még annó Matt beszereltetett a falba egy plazma tv-t, csak egy gomb nyomás és a fal szét válik. Megnyomtam a gombot és ahogy mondtam, a fal ketté vált ezzel Jace-nek megmutatva a jó kis játékaimat (ne gondolj rosszra te kis perverz 😉)
