🌼 Y o u t h 🌼

🌼 t r e s 🌼

🌼 Raven May szemszöge

-Na így sem hívott még senki sem.- mosolyogtam rá. Hmm... Ray. Igazán kreatív mondhatom.
-Kivételes eset vagyok.- azon a gyönyörű arcán egy hatalmas fogkrém reklámba való mosoly terült szét. Mi van? Lehet, hogy hülye, meg buta meg még sok minden más is, de attól még szemem van.
-Persze, hidd csak el.- megpaskoltam a vállát és ott hagytam. Volna.
-Ne már Ray, még mindíg nem mondtad el, hogy hol van órád.- azt hiszem, hogy ez a becenév örökre rajtam marad.
-Hjah... matekom van.- ki az az agyalágyult aki matekot rák első órára?
-De fasza, nekem is.- miért utálsz jó isten?
Nem szóltam semmit csak elindultam a terem felé.
-Oké, harapós kedvében van valaki.- motyogta Jace az orra alatt. Ugye nem gondolta, hogy majd a kis manővere után még a hátsóját is megpuszilom? Megforgattam a szemeimet és visszaszóltam:
-Húzd a beled menyasszony, elkésünk.- hátrafordultam menet közben és rákacsintottam az enyhén lesokkolt Jace-re. Pár másodperc után visszatért a földre és elindult végre valahára.

🌼 Jace szemszöge

Enyhén lesokkolva néztem a barna hajú lány kék szemeibe. Tényleg le menyasszonyozott?
A régi sulimban soha senki nem mert nekem visszaszólni szóval ez egy kicsit új nekem. Lehet, hogy tényleg tévedtem vele kapcsolatban és tényleg nem kellene elhinnem azt, amit a média mondd. Egy igazi paraszt vagyok, ez a lány nem érdemli meg, hogy úgy bánjak vele mint a suli kurvájával. Emlegetett szamár...
-Szia szépfiú, új vagy itt? Szeretnéd, hogy körbevezesselek?- előttem ált egy fekete hajú lány, csokibarna szemekkel. A ruháit ruháknak sem lehet hívni, kirakott mindent amit csak tudott. Magassarkú meg egy kiló smink. A kezét a mellkasomra rakta és elkezdte a szempilláit rebegtetni. Kirázott a hideg az undortól. Láttam, ahogy Raven megforgassa a szemeit és elindul a terembe, engem itt hagyva a szarban. Letéptem magamról a ribanc karmait és elindultam Raven felé. Pár lépés után be is értem.
-Ki volt ez az undorító teremtmény?- kérdeztem undorodva. Ray mosolyogva megrázta a fejét. Gyerekek... az a mosoly. Ray igazán gyönyörű. Hosszú barna hajában egy kevés világos barna melír, a gyönyörű üveg kék szemei konkrét a szobát bevilágítják. Soha életemben nem láttam még ilyen szívdöglesztő lányt, sőt... még életemben nem dicsértem meg lányt, anyámon kívül persze.
-Ez, drága menyasszony, Candy Smiths volt. A suli összes fiúja járt már benne. Biztos vagyok benne, hogy minden létező nemibetegséget elkapott.- küldött felém egy angyali mosolyt, mintha ő lenne a legártatlanabb a világon. Már most imádom ezt a mosolyt. Várjunk csak, miről  lököm a rizsát? Jézusom Jace, szedd össze magad.
-Nézd Ray... é-én tényleg sajnálom amit mondtam. Nem kellett volna hinnem annak, amit a neten olvasol, főleg úgy, hogy nem is ismerlek. Nagyon megbántam, kérlek neharagudj rám.- a kezemen lévő bőr karkötővel játszadoztam egészen addig, amíg a kezem köré nem fonódott egy apró puha kéz. Felnéztem és szembe találtam magam Raven mosolygó arcával.
-Megbocsájtok Jace, mindenkinek jár egy második esély.- bólintottam, az arcomon pedig egy hatalmas nagy mosoly rajzolódott ki. Raven  a csuklóm köré fonta a vékony újjait és elkezdett a terem felé húzni. Még mielőtt beléptünk volna a terembe, elengedte a csuklómat engem pedig elfogott megint csak a magány. Nem tudom miért éreztem így, de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. 
Raven ledobta magát az utolsó padsorba én pedig követtem és leültem mellé, rám mosolygott aztán elővett egy füzetet és elkezdett lapozni. A füzet teli volt gyönyörű élethű rajzokkal. Addig lapozott amíg nem talált egy üres lapot.
Az órára becsengettek és betipegett egy 50 év körüli nő.
-Jó reggelt kívánok, van egy új diákunk, én Mrs. Gerald vagyok, kérlek mutatkozz be.- a hangja teljesen hideg és ijesztő volt. Feláltam és elkotyogtam a tipikus szöveget. "Jace Knight vagyok bla bla bla, ebből a suliból jöttem bla bla bla" stb stb stb. Ez után végre megint kerakhattam a seggem a székre.
-Köszönjük Mr.Knight.- Jaj ne már, nem vagyok 50 éves.
-Ő mindíg ilyen zsémbes?- kérdeztem suttogva Raven-től.
-Van amikor sokkal rosszabb.- motyogta vissza. Bele volt merülve a rajzolásba. A tanesz csak mondta és mondta a magáét, én pedig csak firkáltam össze-vissza a füzetembe. Sokszor észre vettem, hogy Raven rám néz, ilyenkor kedvem volt mosolyogni, de inkább visszatartottam.

5 percel az óra vége előtt, Ray elém nyomta a füzetét. Elősször nem értettem, hogy mit is akar, de aztán lenéztem a füzetre és te jó szent eges macska valag...
Én voltam az.
-Azt a kurva. Ez eszméletlen.- nem igazán jutottam szóhoz. Gyönyörű, vicces és még tehetséges is. Wow...

🌼🌼🌼