🌼 Y o u t h 🌼

🌼 n u e v e 🌼

🌼 Raven May szemszöge

Felültem a motorra és Jace pedig mögém. Szorosan a derekam köré fonta a karjait, a fejét pedig a vállamon pihentette. Elfordítottam a kulcsot, a matt fekete szépség pedig életre kelt. Magabiztosan elindultam a szikla felé, ahonnan belátni az egész várost. Még anya mutatta annó, olyan 6 éves korunkba. Az után Ryder-el elég sokat jártunk oda, de mostanra, ez már csak az én helyem. Az egész úton azon gondolkodtam, hogy vajon Jace-t tényleg veri e az apja. Válaszokat akartam és ez úttal nem távozom nélkülük.

Cirka 1 órával később megérkeztünk a menedékembe. Egy erdőn keresztül kellett átt menni. A sziklától nem messze, az erdő szélén, volt egy kis kunyhóm, néha szoktam itt aludni, de olyankor anya mindíg tud róla. Megfogtam Jace kezét és átt vezettem az erdőn. 10 percel később megérkeztünk a sziklához, Jace leült, én pedig mellé.
-Kezdheted a sztorit, mert hogy amíg nem mondod el, hogy mi folyik itt, addig innen nem mész el.- mondtam és néztem a tájat.
Jace sóhajtott és maga felé fordított, a lábaim az ölében voltak és az újjaival apró mintákat rajzolt rájuk.
-12 évvel ez előtt kezdődött minden. Akkoriban 5 éves voltam, anyuci pici fia, de nem is bántam.- itt elmosolyodott, de az után a mosoly rögtön le is hervadt az arcáról. -Anyu nagyon híres ruha tervező volt. Főleg esküvői ruhákat tervezett, de volt azért egy pár báli ruha is. Nagyon szerette a munkáját, de annál jobban csak a családját szerette, engem és aput. Anyu rákos volt. Nap mint nap egyre gyengébb és láttam, ahogy ez őt tönkre teszi. Egyik este bementem a szobájába és elmondtam neki,hogy nem fogok haragudni rá, hogy hogyha reggel már nem kel fel. Nem várhattam el tőle, hogy miattam... miattunk, kínlódjon. Nem érdemelte meg ő ezt, nem érdemelte meg, hogy ilyen gyorsan véget érjen az élete. Még most is itt kellene lennie velem és hallgatnia kellene a történetek, amiket rólad mesélek. Hallgatnia kellene, ahogy arról mesélek, hogy mennyire szép vagy és mennyire tökéletlenül tökéletes, hogy mennyire okos vagy és önzetlen. Hogy bármikor képes vagy valakinek a fogát is kiütni, hogy mennyire segítőkész vagy.- teljesen lesokkolódva néztem rá. A szemei akár a tányérok. Ez után lassan elmosolyodtam, közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Jace azonnal visszacsókolt, belemosolyogtam a csókba, aztán elhúzódtaam. Jace körém font akarjait és teljesen az ölébe húzott. A lábaimat a vékony dereka köré fontam, a kezeimet pedig a nyaka köré.
-A következő reggelen, anyut holtan találtuk a szobájában.- könnycseppek kezdtek legördülni Jace gyönyörű arcán. Nem töröltem le őket, hagytam, hogy a földre potyogjanak. -A kezében két borítékot szorongatott, az egyiken az én nevem volt, a másikon apám-é. A szobámba futottam és az első dolgom az volt, hogy el olvassam mi van benne. A mai napig tisztán emlékszem rá...

Drága egyetlen kisfiam.

Sajnálom, hogy így itt kell hagynom téged, minden szó nélkül. Sosem akartam, hogy ez így végződjön. Látni szerettem volna, ahogy felnősz, ahogy elősször leszel szerelmes. Segíteni szerettem volna egyetemet választani, szerettem volna neked tanácsokat adni, hogy mit és mit ne csinálj az első randevúdon. Nagyon fáj, hogy én ezt mindent nem fogom tudni átt élni. Sose feledd, hogy erős vagy és bármire képes vagy. Mindíg csináld azt, amit a szíved diktál és amit te szeretsz. Ne hagyd, hogy valaki irányítson. Az életed társát okosan válaszd ki, ne siettess semmit és főleg sose erőtess valakire rá valamit, amit nem akar. Tudom, hogy sose bántanál senkit, legalább is nem szándékosan, hiszen nem erre neveltünk. Vigyázz apádra, de főleg, vigyázz magadra. Ne feledd, örökké itt leszek neked, tovább élek a szívedben. Amíg te életben tartasz a szívedben, addig én itt leszek.

Szeretlek életem értelme.
-Anya

Mai napig nem tudom mi állt apa levelében, de nem is érdekel. Miután anya meghalt, apa teljesen begegyózott. Azt mondja, hogy ez az én hibám, hogy csakis én tehetek arról, hogy anya meghalt. Sosem értettem, hogy hogy jutott el eddig a teóriáig, de már mindegy. 1 évig nyugalom volt, apa nem törődött velem, nem érdekelte hol vagyok, nem érdekelte mit csinálok. Aztán egy nap haza jött teljesen bebaszva mint a kapa és elkezdett verni. Az óta, minden egyes nap megver. Vigyáz arra, hogy az arcomon ne legyen semmi, hogy ne tudjon erről senki. Te vagy az első és az utolsó is akinek ezt elmondtam. Múltkor, amikor hozzád mentem... akkor dobott meg egy üres sörösüveggel. Az üveg teljesen szét tört a mellkasomon és hát láttad... beleálltak a szilánkok egy-egy helyen a bőrömbe. Nem tudom miért mentem akkor hozzád, csak egyszerűen úgy éreztem, hogy nálad biztonságban vagyok. Hülyeség, mert nekem kellene megvédeném téged, de még is te vagy az aki megvéd engem. Hosszú, tényleg nagyon hosszú, idő óta elősször dobbant meg a szívem. Miattad. Melletted úgy érzem, hogy lehetek önmagam, nem kell azt mutatnom, hogy valami sérthetetlen fasz vagyok, akinek minden mindegy. Neked megmutathatom ki vagyok valójában.- a rém meséje végére már patakokban folytak a könnyeim. Eldöntöttem, hogy én segítek neki. Bármibe is kerüljön, kifogom ebből a pokolból juttatni.

🌼🌼🌼