🌼 Y o u t h 🌼

🌼 v e i n t i c i n c o 🌼

🌼 Jace szemszöge

-Egy valaki bemehet hozzá. Döntsék el ki lesz az.- mondta a doki miután visszajött megnézni, hogy Raven felébredt e.
-Menj te Jace, Shad addig összeszedi magát.- mondta Nash. Nem kellett kétszer mondania, felálltam és nagy léptekkel az ajtó felé mentem.
-Hahó királylány.- mondtam a lehető legboldogabban, de közben másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy lehetséges, hogy meghal.
-Szia Jace. Beszélnünk kell.- mondta egy kis mosoly kíséretében. Lehet, hogy mosoly volt az arcán, de láttam, hogy valójában majd megszakad a szíve, akár csak az enyém.
-Mondjad szívem.- mondtam és lehuppantam a székre mellette. A kezét a kezembe vettem és apró köröket rajzoltam rá.
-Szakítani szeretnék.- jelentette ki.
-Hogy mi van?- kérdeztem vissza hátha rosszul értettem.
-Jól értetted Jace.- mondta és a kezét kirántotta az én kezemből.
-Miért?- kérdeztem és a könnyek már ott voltak a szememben. Mi van? Szeretem ezt a lányt, ne higyjétek, hogy ez érintetlenül ért.
-Nem várhatom és nem is akarom el várni tőled azt, hogy egy haldokló lánnyal járj. Keress valaki olyat, aki meletted tud majd lenni életed minden pillanatában. Nem tudom meddig készek én itt és nem akarom, hogy még jobban megszokjuk egymás jelenlétét. Szeretlek Jace, de el kell, hogy engedjelek.- mondta és a gyönyörű arcán most könnyek folytak le.
-Őhm... NEM. Segítettél nekem amikor a pokolban jártam és én nem tervezlek hátra hagyni e miatt a betegség miatt. Együtt fogunk a célba érni és ott leszek melletted akkor, amikor teljesen egészségesen elhagyod ezt a kórházat. Szeretlek szivi.- mondtam és adtam egy csókot a homlokára.
-Csak kérlek Jace, legyünk barátok.- mondta, bennem pedig újra eltört valami. Bólintottam és feláltam könnyekkel a szememben. Kimentem az ajtón és elhagytam a kórházat. Ehhez nekem nincs szívem.

🌼 Raven May szemszöge

Már egy hete nem láttam Jace-t. Szakítani vele nehezebb volt mint gondoltam.

A kemoterápia elkezdődött, de nem hiszem, hogy segíteni fog. Fáj mindenem és úgy érzem mintha valaki lassan szívná ki belőlem az életet.
Mindennél jobban szükségem van Jace-re, de tudom, hogy ez nem jó ötlet. Hiszem ezt én akartam. Nem akarom, hogy valaki ilyennel járjon, mint aki én vagyok... Hiszen ki akarna járni valaki olyannal aki haldokol?

Jace.

Fogd be tudatalatti.

Egyszer csak megszólalt a telefonom és Jace neve kezdett el villogni rajta.
🔊 -Raaaveeen!- kiáltott bele.
-Mi a franc Jace?- kérdeztem kicsit felháborodva.
-Re-Ro-Raven! Tudod nagyon hányzol... nem ez a szó az... hiányzol! Igen, ez az a szó.-
-Jace, be vagy baszva mint a kapa, igaz?- kérdeztem és elkezdtem maszírozni a fejemet.
-Talán igen, talán nem. Na jó... Már egy hete egyfolytában.- kuncogott bele a telefonba.
-Normális vagy?!- üvöltöttem.
-Nem, csak nagyon hiányzol.- mondta és elkezdett pityeregni.
-Te is hiányzol nekem Jace. Józanodj ki és holnap gyere be, rendben?- kérdeztem reménykedve
-Re-rendben.- motyogta és asított egyet.
-Jó éjt Jace.- mondtam és már készültem volna lerakni, de akkor Jace megszólalt.
-Jó éjt Ray. Szeretlek.-
-Én is szeretlek Jace.- 🕪

Miután letettük, sírva merültem álomba.
Itt liheg a halál a valagamban én pedig el akarom magamtól lökni azt az embert, aki még ilyen körülmények között is képes szeretni.
Hülye vagyok?

🌼 Ryder Cameron szemszöge

Az ikertesóm rákos. Olyan fiatal még, egész életünkben együtt voltunk. Elválaszthatatlanok vagyunk erre tessék...

A doki hangja zavarta meg a gondolataimat.
-Ryder, lenne esély arra, hogy a testvéreden segíts, hajlandó vagy rá?- kérdezte, bennem felvillant a remény.
-Bármit.- mondtam és a dokinak szenteltem minden figyelmemet.
-Raven-nek nagyon ritka vére van, de ti ketten ugyan olyan vércsoporton osztoztok. Hajlandó lennél neki adni egy kis vért?- ennyi? Ennyit kéne tennem azért, hogy a testvérem meggyógyuljon?
-Bármennyit.- mondtam és már áltam is fel a székemből.
-Remek, holnap 8-ra jöjjön ide és levesszük az első adagot.- mondta egy mosoly kíséretében, kezét ráztunk és ő eltűnt az egyik szobába.

Hát van még remény. Rendbe fog jönni a testvérem.

🌼🌼🌼