🌼 Y o u t h 🌼

🌼 a z e s k ü v ő 🌼

🌼 Jace szemszöge

Nagyon ideges vagyok. Raven-t nem láttam már tegnap óta. A csajok "elrabolták" tőlem, de már csak 10 perc választ el tőle. 10 perc múlva már az én gyönyörű feleségem lesz.

Itt állok az oltárnál, fehér öltönyben, piros nyakkendővel és szét basz az ideg. Izzadok és az ájulás határán vagyok.
Megszólal a zene, az emberek felállnak, az ajtók kinyílnak és ott állt az én gyönyörű menyasszonyom. Lélegzetelállító volt. Nash kezét szorongatta, a másik kezében egy gyönyörű csokor vörös rózsa. A ruhája fehér volt, csillogott akár csak a leggyönyörűbb és legdrágább gyémánt.

A fejét kristály hajpánt díszítette.

Lassan és kecsesen lépkedett felém. Minden egyes lépésével a szívem egyre gyorsabban vert. A szemeibe a szépségétől könnyek szöktek.

Mivel érdemeltem ki őt?

E

gyet pislantok és már itt állt előttem.
Olyan gyönyörű volt, hogy a napra nézni lehet, de rá nem. A kristály kék szemei csillogtak az öröm könnyektől, a vörös ajkaira mosoly húzódott, a kezei rá találtak az enyémekre.
-Azért gyűltünk ma össze, hogy tanúi legyünk annak, amint e férfi és e nő Isten színe előtt a házasság szent kötelékébe lép...- és itt már nem figyeltem a lelkész dumájára. Csak a menyasszonyom arcát tanulmányoztam. Annyira törékeny, de mégis erős. Annyira hibátlan. Az enyém.

-Jace, elfogadod-e feleségedül ezt a nőt, ígéred-e, hogy mostantól kezdve mindíg szeretni és tisztelni fogod, hűséges és szerető férje leszel, gondoskodsz róla Isten rendelése szerint a házasság szent kötelékében?- a lelkész kérdése zökkentett ki a bámulásomból.
-Igen.- mondtam határozottan. Raven szemei újra megtalálták az én kék íriszeimet.
-Raven, elfogadod-e férjedül ezt a férfit, ígéred-e, hogy mostantól kezdve mindíg szeretni és tisztelni fogod, hűséges és szerető felesége leszel, gondoskodsz róla Isten rendelése szerint a házasság szent kötelékében?- Ray mélyen a szemembe nézett és a négy betűs szó, ami a végső boldogságom kulcsa, elhagyta a csókolni való ajkait.
-Igen.-
Ez után még elmondtuk az esküt stb. Stb. Stb.
-A rám ruházott hatalmamnál fogva Jace-t és Raven-t férjjé és feleséggé nyilvánítom. Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza. Jace, csókold meg a menyasszonyt.- több nem is kellett. Ajkaimat Raven-ére helyeztem és azok egybeforrtak. A termet betöltötte a fényképezőgépek kattogása és az emberek tapsa.

-A szívem örökre a tiéd Mrs.Knight.- suttogtam a fülébe és újra megcsókoltam.
Kezemet a kezével összekulcsoltam és így kéz a kézben, együtt, elhagytuk a templomot.

Elkezdődött a mulatság, ettünk, ittunk.

Úgy hagytak nyomot egymás lelkében, hogy nem akartak semmit elvárni a másiktól. Nem kívánták, hogy a másik ilyen vagy olyan legyen, mert tudták, hogy a szeretetük olyannyira őszinte és tiszta, hogy nem volt szükség elvárásokra és megjátszásra, csakis az egymást követő pillanatok szépségének éltek.

🌼🌼🌼

Úgy döntöttem, hogy kellett ide ez az ajándék rész. Úgy éreztem, nem fejeztem be kellően a történetet.
Remélem, tetszett ez a rész is 😉