🌼 Y o u t h 🌼

🌼 v e i n t i s i e t e 🌼

🌼 Raven May szemszöge

Nem bírtam már tovább állni így lassan elkezdtem visszamenni az ágyam felé.
Lefeküdtem és csak a plafont néztem. Lassan kezdték a gondolataimat átvenni az emlékek.
A kedvencem az volt, amikor 11 éves koromban egy fiú kinevetett mert kicsi voltam és Ryder jött és lebaszott neki egyet. Oltári volt.
A következő a 13. születésnapunk, amikor Hunter (a husky kutyusunk) beleevett a tortánkba.
Szintén imádom a Jace-el való első randinkot.
Annyi csodálatos emléket éltem át vele csupán 1 hónap alatt és most? Most mindent dobhatok el.
-Raven, hoztam a vért.- jött be a szobába a dokim. Bólintottam ő pedig lecserélte az infúziót a vérre. Ezzel el is hagyta a szobát, de előtte még mondott valamit. "Tudod Raven, Jace az óta nem hagyta el a várótermet. Nem mindíg kell magadtól mindenkit ellökni. Sokszor segítenek meggyógyulni."
Nagyon jól tudom, hogy hülyeség magamtól mindenkit ellökni, de most nem tudok épeszűen gondolkozni.
Nem akarom, hogy miattam szenvedjenek mások is, hiszen elég ha én szenvedek.
Úgy döntöttem, hogy bekapcsolom a TV-t és ki találjátok mit néztem? Teenwolf-ot. Dylan O'brien-től mindjárt elájulok.
Már 3 részt megnéztem, amikor újabb kopogás hallatszott, de nem jött be senki. Néztem az ajtót hátha a dzsedierőmmel kitudom nyitni vagy valami... de semmi. Aztán kicsit lejjebb vezettem a tekintetem és az egy papírkára esett. Felálltam az ágyamból, bár nagynehezen, de sikerült. A papír egy üzenetet rejtett.
"Hiába akarsz magadtól ellökni, nem mozdulok innen addig, amíg te teljesen egészségesen el nem hagyod ezt a kórházat. Nem fogok tovább lépni (ahogy azt te akarod) mert nem akarok és nem tudok. Szeretlek és ez nem fog változni."

Könnyekkel a szememben visszasétáltam az ágyhoz és a papírt szorongatva aludtam el. Sokat alszom? Igen. Tehetek róla? Nem.
Lehet jobb lenne, ha Jace és én újra együtt lennénk. Mindketten szenvedünk és én ezt nem akarom.
Az nap már nem ébredtem fel, csak a következő nap azaz ma.

-Raven itt az újabb adag vér.- jött be a doki. Lecserélte át infúziót a vérre, ahogy eddig minden áldott nap és elment volna, de előtte volt még egy kérdésem.
-Dr.Luca, azt mondta, hogy a vérem nagyon ritka, kitől van hát?- ez a kérdés már lyukat ütött a kíváncsiságom kapuján.
-A testvéredtől. Ő az egyetlen akit találni tudtunk, a kórháznak nincs készlete ebből a fajta vérből.- szóval Ryder-től szedik...
-Hívja ide Ryder-t, kérem.- mondtam, Dr.Luca bólintott és elhagyta a szobát. Pár percen belül Ryder csörtetett be a szobába egy Mekis zacsival.
-Raven! Annyira hiányoztál.- jött és ölelt meg. Visszaöleltem, de csak rövid ideig.
-Beszélnünk kell.- a mosoly lehervadt az arcáról és a helyét átvette egy kérdőívet tekintet.
-Mégis miről?- leült az ágy szélére és én is felültem.
-Tudom, hogy te adod nekem a vért és arra kérlek, hogy hagyd abba...- kezdett volna tiltakozni, de felemeltem a kezem, hogy még csak meg se próbálja. -...Igen, igen, tudom, te ezt akarod, de Ryder... az isten áldjon meg, tönkre teszed magad. Nem adhatsz ennyi vért, nem akarlak ezzel megölni.- mondtam könnyekkel a szememben.
-Raven, nem ölsz meg. Szedek vitaminokat, az orvosok tudják mennyit lehet levenni, nem fognak megölni. Ne ellenkezz, segíteni akarok neked meggyógyulni és ha már itt tartunk... Mi a faszt csinálsz te?! Jace teljesen össze van törve és egyfolytában csak kérdezget, hogy tudok e rólad valami újat. Már az agyamra megy, kérlek fogadd vissza.- Ryder már majdhogynem könyörgött.
-Hidd el Ryder, nincs más dolog amit szívesebben tennék meg, de Jace csak szenvedni fog mellettem.- mondtam és lehajtottam a fejem.
-Hagyd ezt abba! Most jobban szenved! Hagyd már hogy szerencsétlen veled legyen.- mondta a szemét forgatva.
-Kössz a jó tesó dumát, most pedig menj és felejtsd el, hogy itt jártál.- mondtam nevetve. Ryder küldött felém egy őszinte mosolyt, mégegyszer megölelt és elment.
Az utolsó egy hétben nem is voltam a telefonomon így úgy döntöttem ideje lecsekkolni a dolgokat.

Volt 40 üzenetem Cora-tól, 73 üzenet és 30 nem fogadott hívás Jace-től, 10 nem fogadott hívás anyától, apától és Ryder-től.

🌼🌼🌼