🌼 Y o u t h 🌼

🌼 q u i n c e 🌼

🌼 Raven May szemszöge

A randi valami eszméletlen volt, rengeteget nevettünk és főleg ettünk. Jace a Meki után a partra vitt, ahol aztán megkért, hogy legyek a barátnője és hát............ IGEN-t mondtam. Hivatalosan is egy pár vagyunk.

Az óta eltelt egy hét és igen, ma hétfő van, ami azt jelenti, irány a suli. Érzitek ezt a pozitív energiát? Nem? Hát én sem. Jace az óta is nálunk lakik, csak beköltözött az én szobámba. Anyujék örülnek nekünk és nagy meglepetés ként ért az, hogy Ryder mindezzel egyetértett és még örül is.

Jelenleg reggelizünk, palacsintát. Nyami.
-Raven, kislányom, esetleg lehetne szó arról, hogy erre az egy hétre járműt cseréljünk?- kérdezte apa. Összehúztam a szemöldökömet és kérdőn néztem rá.
-Mármint autót?- kérdeztem. Más itt nem igen van.
-Az én autóm most szervizben van.- na most végképp nem értem.
-Akkor mit ajánlasz nekem cserébe az autómért? Levegőt?- kérdeztem szarkazmusal teli hangon.
-Te viszed a motorom, én az autódat.- mondta félmosollyal. Motor? Milyen motor?
-Mióta van neked motorod?- kérdeztem.
-Mielőtt Ryder-el megszülettetek, anyátokkal sokat motproztunk. Megegyeztünk, hogy a motorokat megtartjuk és majd mikor eljönni az ideje, tovább adjuk nektek.- mondta egy szív melengető mosollyal apa.
-Benne vagyok.- mondtam gondolkozás nélkül.
-Gondoltam.- motyogta apa és előkapta a kulcsokat a zsebéből és odadobta nekem. Én is hasonlóan cselekedtem.
-Hunter! Gyere vissza!- kiabált Ryder. Hírtelen Hunter, a husky kutyusunk, futott be a konyhába, egyenesen Jace-re, akit sikeresen fel is lökött. Jace nevetve simogatta a túlságosan is aktív kutyát. Jó volt így látni őket.
-Na jólvan, elég, kelj fel menyasszony... ideje menni a lepratelepre.- motyogtam. Jace gyengéden lelökte magáról Hunter-t és összekulcsolta a kezeinket.
-Sziasztok ősök!- kiáltottam. Apa elő hozta a motort és öcsém... GYÖNYÖRŰ. Nem vesztegettem sok időt, én felpattantam erre, Jace pedig a sajátjára és már el is indultunk. 20 percel később megérkeztünk a suliba.

-No csak, no csak... Az elkényeztetett picsa kapott egy új játékot.- hallottam meg Candy hangját mögüllem. Komótosan megfordultam és unottan néztem rá.
-Komolyan? És milyen játékot kaptál? Mutasd már.- mondtam mosollyal az arcomon.
-Na ide figyelj Ray, szállj le Jace-ről, ő az enyém.- oh már megint kezdi, az isten áldja már meg.
-Nem unod még ezt? Folyamatosan valakit a magadénak tekintesz, közben meg a másik fél le sem basz. Ez gyerekes viselkedés. A másik dolog meg... ha én vagyok az elkényeztetett picsa, akkor te mi vagy? Nézz már tükörbe. Azzal, hogy minden második srácnak szét teszed a lábad, semmit sem érsz el. Esetleg azt, hogy mindenki szemében egy olcsó kurva leszel.- ezzel be is fejeztem a mondandóm. Jace a derekam köré fonta a kezét és bementünk a suliba.

-Figyelem diákok. Kérném Raven May Grier-t az igazgatóiba. Azonnal.- minden szempár engem nézett, Jace nem kissé meglepetten. Összeszedtem a cuccaimat és kimentem a teremből. Egyenesen az igazgatóiba.
-Jó napot Ms. Grier.- köszöntött az igazgató.
-Gerald.- bólintottam neki. Mondtam neki már milliószor, hogy tegeződjünk, de nem bírja felfogni. Mondjuk úgy, hogy a sötétebb időszakomban, naponta látogattam.
-Raven, ő itt Xavier Knight, az új diák. Kérlek vezesd körbe.- előttem egy magas, izmos srác állt. Helyes volt, de azért nem egy Jace. Zöld szemei voltak és szőke haja. Tiszta baba pofija van.
-Rendben, akkor menjünk.- intettem Xavier-nek és elindultunk. Körbe vezettem a suliban, megmutattam neki minden apró sarkot, semmit sem hagytam ki. Mire végeztünk addigra kicsengettek. Rengeteget beszélgettünk, kiderült, hogy Xavier nem is olyan rossz fej. Havernak elmegy.
-Szóval Raven, esetleg lenne kedved velem el...- Xavier-t félbe szakította Jace.
-Szia szivi.- nyomott egy puszit az arcomra, aztán szembe találta magát Xavier-el.
-Xavier.- sziszegte a fogai között. Ismeri? Mi a franc.
-Szevasz öcsi, rég láttalak.- öcsi? Testvérek? Hát persze... Xavier Knight...

🌼🌼🌼