🌼 Y o u t h 🌼

🌼 t r e i n t a 🌼

🌼 Raven May szemszöge

Ez után Jace a mellkasába húzott és elvitt a sok kíváncsi és szomorú szempár elől.
Én elmentem az első órámra, Jace meg a sajátjára. A hír arról, hogy rákos voltam, a suliban futótűz ként terjedt. Utáltam, hogy úgy néztek rám mintha egy kibaszott zombi lennék. Nem tehetek róla, nem akartam ezt, nem tehettem ellene semmit. Küzdöttem az életemért és nyertem. Egész nap felemelt fejjel jártam. Tudják csak, büszke voltam erre. Én nyertem, nem hagytuk sem én sem a családom, hogy 6 méterrel a föld alá kerüljek.

Az ebéd szünet gyorsan sorra került és ennek a hasam örült a legjobban. A kórházi kaja nem a legjobb és ez látszik is rajtam. Amint beléptem az ebédlőbe, csönd honolt végig rajta.
-Raven!- kiáltotta hú barátnőm... Cora. Istenem de hiányzott. A szőke hajkoronája volt az első dolog amit megláttam. Felém futott és megölelt, majdnem a földön végeztük, de hála istennek ott volt a fal.
-Szia Cora.- öleltem vissza azonnal. Az ebédlő még mindíg minket nézett és úgy néz ki Jace-nek ebből elege lett. Lehet, hogy velem nem ilyen, de még mindíg ő a suli rosszfiúja.
-Mi a faszt néztek? Nincs jobb dolgotok?!- másodpercekkel később már az oldalamon volt és a keze már a derekam körül pihent. Mindenki visszatért az előző tevékenységéhez.

~~~

Így egy hónap otthon lét után sem vagyok még a régi. A kilók ,amiket lefogytam, még mindíg nem jöttek vissza, aminek köszönhetően gyorsan elfáradom. Amint Jace-el hazaértünk, másra sem vágytam csak az ágyamra.
-Enned kell Ray, így nem fogsz hízni.- figyelmeztetett Jace egy apró mosollyal. Bólintottam.
Miután megettem a kaját amit Jace csinált nekem, elmentem lefeküdni.

🌼 Jace szemszöge

Raven elment lefeküdni, én pedig TV-ztem. Úgy gondoltam, hogy ma elviszem Raven-t moziba, hogy egy kicsit kikapcsolódjon, aztán pedig irány a Meki mert annak sosem tud nem-et mondani. Megfogtam a notebook-omot és megnéztem milyen filmeket adnak ma.

Deadpool 2

Tökéletes. Ray imádja a vígjátékokat.

-Szevasz Jace.- jött be az ajtón Ryder.
-Helló.- köszöntem vissza. Nagyon belevoltam merülve a jegyek megvételébe.
-Mit csinálsz?- kérdezte és lehuppant a kanapéra mellém.
-Raven-t viszem moziba.- válaszoltam.
-Uuuh mehetek?- kérdezte mint egy kisfiú. Unottan rá néztem, ő meg azonnal befogta. Felállt és a konyhába ment, gondolom enni. Ryder a bélpoklos a családban. Úgy döntöttem, hogy ideje felkelteni Raven-t. A számítógépet az asztalra helyeztem és feláltam.
Mikor a szobánk előtt voltam, benyitottam. Raven az ágy közepén aludt, teljesen becsavarva a takarókba, háttal nekem. Rátérdeltem az ágyra és elkezdtem ébrezgetni.
-Raven.- szóltam neki. Semmi.
-Ray.- szóltam, de megint semmi.
-Szivi.- mondtam kicsit hangosabban és megráztam a vállát. Még mindíg semmi. Mi a franc?! Magam felé fordítottam Raven-t és a látvány ami fogadott szörnyű volt. Raven arca tiszta vér volt, az orrából még mindíg ömlött a vér. Leszedtem róla a takarókat és láttam, hogy nem lélegzik. Megnéztem van e pulzusa, de nem volt. A könnyeim már ezerrel potyogtak. Az ölemben tartottam Raven mozdulatlan testét, teljesen magamhoz szorítottam, a vér az orrából a pólómon végezte, de nem érdekelt. Itt volt a kezemben életem értelme élettelen teste.
Egy világ tört bennem össze.
-Jace.- halottam meg egy távoli hangot.
-Jace, semmi baj, itt vagyok.- halottam meg közelebbről.
-Ébredj már fel az isten szerelmére!- a szemeim kinyitódtak és szembe találtam magam Raven-el.
-Raven! Úr isten.- kiáltottam és azonnal magamhoz húztam. A vállába fúrtam a fejem és sírtam.
-Csak egy álom volt Jace, csak egy álom. Itt vagyok és soha nem hagylak el.- suttogta a fülembe.

🌼🌼🌼