🌼 Y o u t h 🌼

🌼 t r e i n t a y u n o 🌼

🌼 Raven May szemszöge

Vasárnap délben csörgött a telefonom. Cora neve villogott a képernyőn, gondolkodás nélkül felvettem.
A vonal másik végéről sírást lehetett hallani bennem pedig bekapcsolódott a védő mechanizmus.

🔊 -Cora, mi a baj?- kérdeztem olyan nyugodtan amennyire csak tudtam.
-Tegnap volt az a randim tudod.- Cora-t elhívta randira egy Jackson nevű srác. Hozzánk jár a suliba,igazából focista. Nem igazán tetszett nekem ez a srác, de nem szóltam semmit mivel azt szerettem volna, hogy a legjobb barátnőm boldog legyen.
-Igen, folytasd.-
-Az elején m-minden jól ment, elvitt egy c-cuki étterembe, beszélgettünk, n-nevettünk aztán hazavitt magához. Le-le a-akart velem feküdni, d-de én elutasítottam, erre f-felcsesződött és elkezdett velem ki-kiabálni. Azt mondta, hogy csak fo-fogadásból hívott el randizni é-és hogy csak megakart baszni.- a monológja végére a már vagy háromszor belevertem a falba a kezem. Milyen jó hogy holnap hétfő.
-Remélem holnap jön suliba, van mit megbeszélnünk.- mondtam. 🕪

Ez után még nagyon sokat beszélgettünk, próbáltam megnevettetni és a végére sikerült is. Mondtam neki, hogy ne féljen, majd én ezt elintézem.

Végre valahára eljött a hétfő reggel. Sosem hittem, hogy majd én örülni fogok a hétfőnek, de ezek szerint tévedtem. Mosollyal az arcomon ébredtem, hiszen annyira boldog voltam, hogy ilyen hosszú idő után végre valakinek megint lebaszhatok párat.
-Miért vagy ennyire boldog kislányom?- kérdezte apu miközben a kenyért majszolta.
-Cora-t megbántotta egy srác, ne haragudj ha rendőrségi ügy lesz belőle.- mosolyodtam el ártatlanul.
-Oh Jézusom, csak ne öld meg.- ennyit mondott csak és olvasta tovább az újságot. Na meg persze hamikázott is.
-Rendben apuci.- nyomtam egy puszit az arcára és boldogan szökdécseltem ki Jace autója felé. Rég utaztam én már ebben a Camaro-ban.

A suli kapuja előtt várt engem Cora. Amint kiszáltam körbe néztem, nincs e esetleg az a szarcsimbók valahol itt kint. És mit látnak kicsi drága szemeim? Ott állt, az autónak támaszkodott és éppen valamin röhögött a kis haverjaival, a keze egy csitri köré volt fonva. Cora próbált visszatartani, de hát ki vagyok én, hogy ilyenkor valakire hallgassak?
-Kérlek Raven, ne csináld ezt, nem kell ezt csinálnod.- kérlelt, de nem hallgattam rá.
-Oh dehogynem.- mondtam egy félmosollyal és lassan odasétáltam ahhoz a szerencsétlenhez.
-Lám lám, mit látnak szemeim. Raven Grier...- mondta gúnyosan Kayden.
-Kayden Moriss.- köptem oda a nevét, mintha valami méreg lenne.
-Mi járatban erre felé?- kérdezte.
-Mindjárt megtudod.- mondtam és azzal neki mentem. Felkentem a szélvédőre, a srácnak ideje sem volt reagálni.
-Azt hiszed, hogy következmények nélkül kibaszhatsz a legjobb barátnőmmel?- suttogtam a fülébe és az állkapcsába mértem első ütésemet. -Mindíg is tudtam, hogy egy pöcs vagy, de hogy ekkora?- most már hangosan beszéltem, hadd hallja mindenki. A földre löktem Kayden-t és körénk egy kisebb kör gyűlt. -Nem szégyelled magad, Kayden? Egy kicsit sem?- kérdeztem ő pedig félmosollyal megrázta a fejét. Még egyet ütöttem. -Ez sajnálatos.- mondtam gügyögve és még egyet lebasztam neki. -Miért csináltad?!- kiáltottam. Kezdtem egyre idegesebb lenni és annak sosincs jó vége. A faszfej meg még nem is válaszolt. -Válaszolj te balfasz!- üvöltöttem. Megrezzent és válaszolt.
-Egy fogadás volt.- köpte oda. Elnevettem magam. Most biztos azt hiszik, hogy pszichopata vagyok.
-Melyik fasz haverod találta ezt ki?- kérdeztem tőle.
-Josh.- mondta. Okos fiú.
-Nos... Josh. Idefáradnál kérlek?- kérdeztem. Egy vézna srác jött ki a tömegből, látni lehetett rajta, hogy fél.
-Jaj ne félj már, Josh. Nem bántlak... még.- mondtam egy angyali mosollyal. Josh lassan közelebb jött. A kezem a vállára dobtam és közelebb húztam magamhoz. Tényleg pszichopata vagyok.
-Mondd csak, drága Josh, mire volt ez jó?- kérdeztem, a hangomban hallani lehetett, hogy mennyire is nehéz most kordában tartani magam.
-Nézz már rám, é-én csak b-beakartam közéjük illeszkedni.- nyögte ki. Igaza volt. Olyan vékony volt szerencsétlen, hogy még a szilonharisnya is lötyögött rajta.
-Ezt teljes mértékben megértem.- megpaskoltam a hátat és visszalöktem a tömegbe.

🌼🌼🌼