Harc az érzelmekkel

Part 7

Sara

Hazafelé vezettem és közben azon gondolkoztam, mit tudhat ez a lány,hogy rögtön megnyíltam neki.
Elmeséltem a sötét dolgaimat, amitől lehet mások megijedtek volna, de ő ott maradt mellettem. Arcomra egyre szélesebb vigyor ült, ezt meg is jegyezte a nővérem amikor beléptem az ajtón.

-Úgy látom valakinek jó napja volt! - mosolygott.

-Laurel a frászt hozod rám baszki. - ugrottam egyet mivel megijedtem.

-Bocs, de nem tudtam lefeküdni amíg nem vagy itthon.

-Nem kell aggódnod értem, nagy lány vagyok már, meg tudom magamat védeni. - húztam magamhoz a nővéremet.

-Tudom, de nekem akkor is a kicsi húgom maradsz örökre.

-Jaj tesó, ne legyél már ilyen érzelgős. - nevettem.

-Én akkor is szeretlek!

-Én is! - húztam közelebb és megöleltem.

-Na de mostmár elárulhatod mitől is van ilyen jó kedved! - nézett a szemembe.

-Tudod ma az egész délutánt Ava-val töltöttem.-mosolyogtam.

-Aham,akkor mostmár értem. És mit lehet tudni róla? - faggatott.

-A legfontosabb, hogy van barátnője. - szomorodtam el, ahogy ezt kimondtam.

-És így akkor mi lesz?

-Nem tudom... Érzek valamit iránta ez biztos, de nem tudom hogy tudnék-e csak a barátja lenni.

-Ezt rögtön gondoltam, hogy nem közömbös, hiszen ekkora vigyorral nagyon régen jöttél haza. Örülnék neki, ha ismét boldog lennél.

-Rám férne... - sóhajtottam. Viszont inkább most lefekszem, fáradt vagyok és holnap suli.

-Rendben. - adott egy puszit a homlokomra, majd mindketten a szobánkba mentünk.

Rögtön beestem az ágyamba annyira fáradt voltam. Annyi minden kavargott a gondolataimban, hogy nehezen aludtam el.

Ava

Hamarabb ébredtem a megszokottnál, viszont annál nagyobb mosollyal. Eszembe jutott a tegnap délutánunk Saraval. Rövid idő alatt fontos lett nekem, viszont nem tudtam mit kellene tegyek hiszen van egy barátnőm. Erről jut eszembe, fel kellene hívjam.
Megkerestem a telefonom és tárcsáztam, kicsit később vette fel, gondolom aludt.

-Jó reggelt! - köszöntem neki.

-Jobbat! - mondta fáradtan.

-Felébresztettelek? - kérdeztem.

-Igen, este későn feküdtem le mivel vártam, hogy hívj. Csak felesleges volt.

-Sajnálom, későn értem haza nem akartalak olyan későn hívni.

-Mikor értél haza és kivel voltál? - kérdezi hangosabban.

-Fél 10 után értem haza, és tudod hogy az egyik csapattársammal voltam.

-Tudod jól, hogy 10 előtt sosem alszom, szóval fel tudtál volna hívni ha akarsz!-kiabálta és közben hallottam, hogy hamarosan sírni fog.

-Ava, Te megcsaltál? - mostmár sírt.

-Kicsim, dehogy csaltalak meg, csak ismerkedem, próbálok barátokat szerezni. Amúgy is tudod, hogy szeretlek! Sajnálom, nem akartam hogy sírj miattam.

-Tudod,azt hittem könnyebben fog menni hogy távol vagy,de nem egyszerű, hiányzol! - mondja szipogva.

-Tudom és sajnálom! - mondtam szomorúan.

-Kérlek ne haragudj, de most le kell tennem, készülődnöm kell! Viszont ígérem, ma beszélünk Skype-on és láthatjuk egymást ha ráérsz.

-Jó lenne, de este céges vacsi lesz, nem tudom meddig fog tartani. - mondta szomorúan.

-Akkor viszont suli után hívlak! Csók - fogtam és kinyomtam a telefont.

Annyira szemétnek éreztem magam, hogy fájdalmat okoztam neki, ő mindig mellettem volt és végre fontosnak érezhettem magam valaki számára. Erre én így hálálom meg.

-Remek barátnő vagy Ava! - mondtam gúnyosan magamnak.

Elmentem gyors letusolni, mert rettenetesen le voltam izzadva, csavarni lehetett volna a trikómból a vizet. Egyenruhába vágtam magam, majd elindultam az Akadémiára.
Jó, hogy órákon figyelnem kellett, ráadásul olyan témák voltak amik nagyon érdekeltek így nem gondoltam a problémáimra. A barátnőmre és persze Sara-ra.
Hiába próbáltam tagadni, valami megfogott abban a lányban,felszabadult vagyok mellette.