Harc az érzelmekkel

Part 38

Sara

Annyira nem voltam felkészülve erre, váratlanul ért, de nagyon jól estek azok amiket Ava mondott kettőnkről, az érzéseiről.
Én is ugyan így éreztem, akartam őt örökre.
Amikor letérdelt elém, a szívem a torkomban dobogott és lehullot pár könnycsepp is az arcomon. Boldog voltam.

- Igen, igen, igen - válaszoltam óriási mosollyal az arcomon.

Ő felállt, felhúzta a gyűrűt az ujjamra és megcsókolt. Elvesztem a csókunkban, annyira más volt mint eddig, de nagyon jó volt.

-khm... - köhögött Zari. Mi csak mosolyogva ránéztünk.

- Gratulálok Nektek! - ölelt át minket.

Sorban jöttek a többiek is gratulálni, majd én is beszédre szántam el magam.

- Tudjátok, hogy nem szeretek beszédeket mondani, de ez az alkalom megérdemli, hogy kivételt tegyek. - mosolyogtam.

- Köszönöm Nektek az elmúlt időszakot, egy nagyon jó csapat részese lehettem és olyan élményekkel lettem gazdagabb amiket sosem fogok elfelejteni. Ez nagyon köszönöm neked Gaga és Echo, ha Ti nem vagytok én sem lennék az aki.
Viszont most eljött az az idő, hogy a magánéletemre koncentráljak és boldoggá tegyem a legcsodálatosabb nőt a világon, aki mostmár a menyasszonyom. Ahhh, de fura ezt kimondani - nevettem.
Ezelőtt elcsesztem nem egy kapcsolatomat, de Ava megtanított sokmindenre, köztük arra is, hogy igenis tudok normális kapcsolatban élni és, hogy a szeretet nem gyengeség. Köszönöm, hogy mellettem álltál, állsz és hiszel bennem, bennünk. Nagyon szeretlek! - adtam egy apró csókot az ajkaira.

Mindenki tapsolt és éljenezett. Fura lesz majd nem velük lenni, de tudom a lehető legjobb döntés volt az, hogy befejezem és a közös életemre koncentrálok Ava-val.

Sokáig beszélgettünk még a többiekkel, de elfáradtam így megkértem Ava-t menjünk fel a szobánkba.

Amikor felértünk lágyan megcsókolt én pedig a nyaka köré fontam a karjaimat és úgy csókoltam vissza. Levegőhiány miatt szétváltunk, de a homlokunkat összeérintve néztünk egymás szemébe.

- Tetszik? - kérdezte.

-Most ugye viccelsz?! Tökéletes, olyan mint Te. - csókoltam meg újból.

- Gyere pihenjünk le, holnap hosszú lesz az út hazáig.

Bebújtunk az ágyba, hozzábújtam és ne is kellett sok hogy elaludjak.

Kilenckor ébredtem, de Ava nem volt mellettem,kikászálódtam az ágyból és  a konyha felé vettem az irányt,ahonnan friss kávé illatát éreztem.

- Jó reggelt szépségem. - mondta mosolyogva.

- Jó reggelt! - adtam egy puszit az arcára. Rossz volt nélküled ébredni.

- Sajnálom édesem, de tudod hogy a munkám miatt mindig korán kelek és megszoktam.

Még beszélgettünk tovább, de utána összepakoltunk és lefelé vettük az irányt, hiszen indulnunk kellett a reptérre.

Echo és Zari is velünk jöttek, majdnem egyszerre indult a gépünk csak ők New Yorkba mi pedig Los Angelesbe mentünk.
Becsekkoltunk és vártuk az indulást, elbúcsúztunk és megbeszéltük, hogy találkozunk később is, ha Zari hazajön bár neki most inkább az az otthona ahol Echo van, nagyon jól elvannak együtt.

Felszálltunk a gépre és kezdetét vette a közös életem Ava-val.

Bocsi kedves olvasóim, hogy nem jelentkeztem ismét, de beteg lettem viszont mostmár minden rendben,csak lassan befejezem a story-t. Remélem azért tetszett és várjátok a befejezést!

Xoxo,
Sophie