Harc az érzelmekkel

Part 30

Ava

Éppen az Akadémián voltam, készültem önvédelmi órára amikor megcsörrent a telefonom. Elővettem a táskámból, de amikor megláttam ki hív lefagytam,pár másodperc kellett amíg magamhoz tértem és felvettem.

-Szia Sara!

-Szia! Elnézést, hogy zavarlak. Alkalmas ez az idő hogy beszéljünk? - kérdezte.

-Persze, mond nyugodtan. Tudod jól, hogy Te sosem zavarsz.

-Nos arról lenne szó, hogy egy barátnőmnek balesete volt. Később kiderült hogy elvágták a féket. Tudnál esetleg segíteni, ajánlani valakit aki ki tudná deríteni hogy ki is volt a tettes?

-Sara bajba keveredtél?

-Nyugi, nincs semmi baj. Nem keveredtem bele semmibe.

-Akkor örülök. - mosolyogtam. A barátod jól van?

-Eltört az egyik keze illetve nagyon csúnyán megzúzódott a térde. Jó pár hétig harcképtelen lesz a táncparketten.

-Sajnálom,de örülök hogy semmi komolyabb. Nos a kérdésedre visszatér e, megkérdezem az egyik nyomozó tanáromat mit tudunk tenni. Ha beszéltem vele keresni foglak mindenféleképpen.

-Köszönöm! Várom a hívásod és szép napot. - ezzel lerakta.

Meglepett, hogy hívott Sara de örültem, hogy engem keresett amikor szüksége volt valakire. Igaz csak közvetetten, de mégis engem keresett. Jó volt újra hallani a hangját.
Órák után megkeresem a nyomozót hátha tud segíteni valamiben.

Pár órával később

Rohantam miután vége lett az óráimnak és megkerestem a nyomozót.

-Mr. Hunter lenne pár perce?

-Természetesen Miss Sharpe.

Elmeséltem miről is lenne szó, azt mondta tud segíteni és megkért menjek vele New Yorkba, így tanulhatok én is közben.

Annyira izgatott lettem, hiszen újra láthatom majd Sara-t. Hunter nyomozó megkért foglaljak jegyet a new yorki járatra, addig ő elintézni a kikérőmet az Akadémiáról.
Lefoglaltam a jegyeket, de csak 2 nappal későbbre volt hely. Bosszankodtam, de sajnos nem tudunk hamarabb menni. Gondoltam a hírekkel felhívom Sara-t,gyorsan tárcsáztam is.

-Szia! - köszöntem.

-Szia! Van valami híred? - kérdezte.

-Igen, sikerült beszélnem a nyomozóval. 2 nap múlva repülünk New Yorkba és elkezdjük mi is a nyomozást. Megkért, hogy menjek vele hiszen így én is tanulhatok. Remélem nem baj?

-Nagyon örülök és köszönöm mégegyszer a közbenjárásodat. Miért lenne baj? Dehogy is, ne viccelj! - mosolygott.

-Ennek örülök!

-De most ha megbocsájtasz vissza kell mennem, most lesz egy megbeszélésünk.

-Semmi probléma. Szia!

-Szia! - köszönt gyorsan el.

A beszélgetésünk után, intéztem magunknak egy autót New Yorkba és felhívtam Hunter nyomozót, hogy sikerült mindent elintéznem és, hogy csütörtökön 9:45-kor indul a gépünk.

Csináltam magamnak egy gyors kaját és bebújtam az ágyba filmet nézni.

Sara

Örültem, hogy Ava sikerrel járt és egy profi nyomozó kideríti ki akarja megölni Echo-t. Kicsit fura lesz újra találkozni vele és Echo-nak is el kell mondjam, hogy segíteni fog az exem.
Viszont most megbeszélésre kellett jönnöm Gagához vagyis az egész csapatnak. Nem szívesen hagytam otthon egyedül Echo-t, de muszáj volt.

-Sziasztok! - léptem be az irodába.

-Szia Sara! Kérlek ülj le, már csak Te hiányoztál szóval neki is kezdenék. Nos arról lenne szó, hogy mivel sajnos Echo megsérült és várhatóan 6-8hétig nem is tud normálisan mozogni, nemhogy táncolni így ki kell nevezzek egy helyettest. Aki nem más lesz mint Sara.

Csak néztem meredten, nem tudtam megszólalni. Ez egy nagyon nagy elismerés nekem. Nagyon Boldog voltam, bár ez most nem látszott rajtam.

-Miért pont Sara? Még csak nemrég csatlakozott a csapathoz? - kérdezte az egyik csapattársam, Nora és közben szikrákat szórt a szeme.

-Azért döntöttem így, mert Sara nagyon ambíciózus, képzettebb mint bármelyikőtök és tudom, hogy el fog bírni a csapattal és a feladatokkal. - mondta Gaga.

-Köszönöm az elismerést, de ha ez másnak gondot okoz akkor nem vállalom.

-Már  meghátrál, tényleg tele van ambíciókkal! - nevetett Nora.

-A döntésemet nem változtatom meg, fogadd el Nora. Most pedig kérlek menjetek, Sara-val van még megbeszélni valóm.

El köszönt mindenki, Zari átölelt és gratulált, majd elment így már csak mi maradtunk ketten az irodában.

-Sajnálom, nem akartam konfliktust. - mondtam.

-Jaj, ne aggódj. Nora is majd lenyugszik, csak nagy a szája.

Megbeszéltük milyen teendőim lesznek, örültem hogy sokat otthonról is tudok majd csinálni így tudok Echo-nak is segíteni mindenben. Megbeszélés után Echo-hoz taxiztam és rohantam fel hozzá, aki épp még aludt. Így inkább lementem a konyhába és csináltam magunknak vacsorát. Már épp terítettem amikor lépteket hallottam.

-Szia álomszuszék! - mosolyogtam rá és odasegítettem az asztalhoz.

-Szia! Mennyei illatok vannak. - nyalta meg a száját. Mit főztél?

-Raviolit. De ha így csinálod téged foglak megenni. - apró csókot adtam a szájára.

-Legyek én a desszert? - kacsintottam.

-Ha szeretnél! - nevettem.

-Na és mi volt bent? Minden rendben?

-Igen,kineveztek a helyettesednek. - mondtam.

-Wow, gratulálok!

-Nem tudtam? - kérdeztem.

-Miért kellett volna tudjam? Gaga a főnök, általában nem kér segítséget a döntései meghozatalában.

-Azt hittem megkérdezett.

-Nem. Ez csak az ő döntése, de egyet kell értsek vele.

-Majd tudsz segíteni is ha elakadok valamivel. - kacsintottam.

-Neked bármiben segítek. - nevetett.

Még elég sokat beszélgettünk, majd elmosogattam a tányérokat addig Echo letusolt utána pedig én követtem.
Befeküdtem Echo mellé az ágyba és hamar elaludtam, fáradt izgalmas napunk volt.