Harc az érzelmekkel

Part 26

Echo

Rossz volt látni, hogy Sara szenved, legszívesebben átöleltem volna de biztosan furcsálta volna. Nagyon vonz ez a lány, de nem tudom mi lenne a helyes. Ő nincs túl a kapcsolatán és ráadásul a főnöke is vagyok részben.
Majd alakul valahogyan.

-Lányok kértek még Martinit?

-Persze. - mosolygott Sara.

-Én csajok lehet inkább ledőlök, mert fáradt is vagyok illetve a kevés kajának köszönhetően érzem a Martini hatását. - mondta Zari.

-Antialkoholista. - kacagott Sara.

Annyira szép volt mikor kacagott, végre kicsit felszabadultnak látszik,egész délelőtt feszült volt.
Kivittem az italokat és az egyiket odanyújtottam neki.

-Köszönöm. - mondta.

-Én köszönöm, hogy itt vagytok és eljöttetek a meghallgatásra. A többiek hozzátok képest, szürke egerek voltak.

-Nem hiszem, mindenki jó volt.

-Igen, de Ti ketten a legjobbak. - mosolyogtam.

-Kérdezhetek valamit? - nézett rám.

-Persze, bármit.

-Hogy lehet ezt bírni? A magánéletre hogyan hathat az ha valaki táncos?

-Őszinte leszek, sokszor nagyon fárasztó az állandó utazás, a koncertről koncertre való járás. Lesznek holtpontok, ez már rajtad múlik mennyi idő mire átjutsz rajta. Emiatt sokaknak vagy nincs párja vagy a csapatból jönnek össze valakivel.

-Hasonlóan gondoltam én is. - sóhajtott egy kicsit.

-Nem lesz semmi probléma, ne aggódj. Minden rendben lesz és amiatt se rágódj, hogy nem lesz senkid. A legváratlanabb helyzetben fogsz rátalálni a szerelemre.

-Köszönöm. - közelebb jött és megölelt.

Én csak viszonoztam az ölelését, de be kell valljam nagyon jól esett a közelében lenni. Amikor elváltunk mélyen a szemébe néztem, annyi fájdalom és keserűség volt benne. Megcsókoltam volna, de nem akartam kihasználni a helyzetet, hogy épp sebezhető. Majd ha ő is készen áll rá.

Ava

Miután hazaértem a reptérről gyorsan átöltöztem és elmentem futni. Persze a parton, ahol előtörtek az emlékek ismét, legszívesebben sírtam volna újra, de tartottam magam. Nem tudom meddig futottam, egyszer csak hazaértem.
Amikor megláttam a telefonomon, hogy van egy értesítésem elfogott a remegés. Rosszul éreztem magam, levert a víz. Nem vártam senkitől választ, csak Saratól.
Leültem a kanapéra és csak fogtam kezemben a telefont,nem mertem megnézni az üzenetet. Végül kb. 5 perc után elég bátorságom volt ahhoz, hogy megnézzem.
Ahogy olvastam az üzenetet egymás után csak úgy záporozni kezdtek a könnyeim. Eddig is kevés esélyt adtam arra, hogy újra együtt legyünk de az mostmár végleg elveszett.
Teltek a napok, majd a hetek és én még mindig be voltam gubózva, újra gyászoltam a kapcsolatunkat Sara-val.
Ez mégis jobban fájt mint az előző.