Örültem, hogy írt és ismét találkozunk. Most kicsit örültem, hogy Sam lemondta az esti Skype-ot,így el tudtam menni Sara-val. Igéretemhez híven felhívtam, de nem tudtunk sokat beszélni mert még bent volt az irodában és még volt munkája amit be kellett fejeznie az esti vacsora előtt. Hamar megtaláltam a ruhát amit majd felveszek, gyorsan elrohantam tusolni, kevés smink és már útra készen is voltam. Megnéztem még magam a tükörben és elgondolkoztam, hogy nem vagyok-e túlöltözve.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Menj már, jó leszel így csak szokás szerint elkésel. - tudatalattim észnél volt.
Az órámra pillantottam és akkor vettem észre, hogy 20 percem van odaérni. Sétálva terveztem menni, mivel nem lakom olyan messze, de lehet így elkésem szokásomhoz híven. Mindegy megyek gyalog, legfeljebb magyarázkodom. Nyolc előtt 1 perccel értem oda, kerestem Sara-t de sehol sem láttam. Odamentem a pulthoz és megkérdeztem megjött-e már. Mondták, hogy nem de lefoglalt egy asztalt így odakísértek. Ismét annál az asztalnál leszünk ahol első alkalommal. Mosoly húzódott a számra, majd leültem. Nem is kellett sokáig várjak, mert még is érkezett. A szám tártva maradt annyira szép volt.
-Szia! - lépett közelebb és adott egy puszit az arcomra.
-Szia! - válaszoltam vissza, de azt se tudom hogy jött ki hang a számon.
-Sokat vártál? - kérdezte.
-Dehogy, épp leültem mikor jöttél. Kivételesen nem késtem el. - mosolyogtam.
-Nekem sem erényem a pontosság. - mosolygott vissza. Nagyon csinos vagy. - nézett rám és közben beharapta az alsó ajkát.
-Köszönöm. - mondtam, de éreztem hogy lángokban ég az arcom annyira elpirultam. De Te sem panaszkodhatsz! - mosolyogtam amivel próbáltam leplezni az idegességemet.
-És, hogy telt a napod? - nézett rám.
-Csak a suli, semmi extra. Tudod, nem vagyok egy könnyen barátkozós típus.
-Ezt én nem így vettem észre! - kacsintott és közelebb ült hozzám.
Sokat beszélgettünk mindenről, a gyerekkoráról, az enyémről ami nem volt túl jó, a pasikról, a csajokról. Mindent megosztottunk egymásról őszintén a másikkal, azt éreztem egyre közelebb engedem magamhoz és ő is engem magához. És ezt nem csak azért éreztem így mert olyan dolgokat osztottam meg magamról vele, amiket csak Sam tud rólam hanem azért mert egyre közelebb ült mellém.
Éreztem a torkomban a gombócot, nem tudtam mit kellene csinálnom. Élveztem, hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz, hogy érzem az illatát, hogy ennyire közelről nézhetem a csodás szemeit. Ekkor olyat tett, amire hirtelen reagálni sem tudtam.
-Kimegyünk a partra sétálni? - súgta a fülembe.
Csak bólogattam, mert nem tudtam megszólalni, megremegtem ahogy megéreztem a kezét a combomon. Ő közben felállt és húzott maga után,még jó hogy ezt tette mert még mindig ott ülnék az asztalnál.
-Hahó, föld hívja Ava-t! - kalimpált előttem a kezeivel.
-Bocsi, csak elbambultam. Gyönyörű így kivilágítva a part. - füllentettem.
-Igen én is nagyon szeretek ide járni esténként a látvány miatt. - mondta. Bár most még csodálatosabb ez a látvány! - nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel.
-Ava nézd... - támaszkodott neki egy sziklának. Valamit el kell mondanom neked.
-Csak rajta, tudod hogy bármit elmondhatsz. - néztem rá. Nem is sejtettem mit akar mondani nekem.
-Amióta megjelentél az első órán egy szál bikiniben én nem tudlak kiverni a fejemből. Egyszerűen a roboddá váltam,nem tudok ellene mit tenni. Automatikusan megnyíltam előtted, pedig az utóbbi időkben nem tudtam senki előtt így kitárulkozni. Volt nem egy, nem kettő egy éjszakás kalandom de amióta ismerlek, csak Te kellesz nekem. - ezt úgy mondta, hogy végig a szemembe nézett és láttam rajta, hogy igazat mond.
-Wow, ez igazán őszinte volt. De tudod, hogy... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert közbevágott.
-Igen tudom, van barátnőd. - elhúzódott. Tudtam, hogy nem kellene elmondanom ezt Neked, de úgy érzem nem tudok csak a barátod lenni, csókolni akarlak és szeretni.
Kicsit lesokkolt amit mondott, de közelebb léptem hozzá és olyat tettem, amit azt hittem sosem tudnék megtenni. Megcsókoltam.
Percekig csak csókolóztunk, annyira finom és puha volt az ajka, nem bírtam vele betelni, csak faltam tovább. Bejutást kértem a szájába, amit meg is adott így már nyelveink játszottak egymással. Levegő hiány miatt váltunk szét.
-Valaki itt nagyon mohó. - mosolygott rám.
-Nem tehetek róla, hogy ennyire finomak az ajkaid. - haraptam meg az ajkamat.
-Akkor gyere ide! - húzott magához és újabb csókcsatába kezdtünk.
