Harc az érzelmekkel

Part 34

Sara

Nem bírtam tovább és bezártam a távolságot kettőnk között, gyengéden megcsókoltam. Beletúrtam hajába és mégközelebb húztam magamhoz, érezni akartam. Percekig csak csókolóztunk mikor ráültem és a szemébe néztem.

-Baj van? - kérdezte.

-Nincs. - mosolyogtam. Hiányoztál, a csókjaid, az érintésed, mindened. - ismét megcsókoltam, de mostmár sokkal több szenvedéllyel, akartam őt.

Lágy csókokkal haladtam a nyakán, ő pedig a hátamat simogatta. Legszívesebben itt a parkban nekiestem volna, de nem találtam kényelmesnek a helyet így megkérdeztem, hogy mehetnénk-e hozzá.

-Biztosan ezt akarod? - kérdezte.

-Igen, mindennél jobban. De ha bizonyítékot is szeretnél, akkor.

-Menjünk. - vágott közbe.

Kézenfogva sétáltunk az autóhoz, annyira jó újra vele. Teljesen más érzés mint Echo-val, ő nem vált ki belőlem ilyen érzéseket mint Ava. Nincs meg kettőnk között a folytonos szenvedély, szikra. Lehet csak pótlék volt amikor szenvedtem, kihasználtam.

Megérkeztünk a szállodába, már a liftben alig bírtam magam tűrtőztetni. Annyi ideig kellett várják, hogy újra érezzem őt, hogy ideges lettem, amit észre is vett.

-Sara kérlek nyugodj meg! Tényleg itt akarsz lenni velem? Miért vagy ideges?

-Nagyon is itt akarok lenni. - suttogtam a fülébe. Csak már nem bírok magammal. - haraptam be az ajkam.

Közelebb húzott magához és megcsókolt. Nekem sem kellett több, mégjobban elöntött a vágy.
Amint beléptünk a szobájába nekilöktem a falnak és édes ajkait falni kezdtem. Letéptem a ruháját és belepusziltam a mellei közé, csókokkal hintettem be az egész testét amire apró halk nyögésekkel válaszolt.
Ami ezután történt, az leírhatatlan, sosem éreztem még senkivel ilyet mint aznap este Ava-val, a mennyországban éreztem magam.

Ava

Ennyire könnyen régen aludtam már el, de mellette nyugodt vagyok és minden könnyebb. Mondjunk eléggé kifárasztottuk egymást és visszagondolva az este történtekre egy óriási mosoly húzódott az arcomra. Boldog voltam, de csak remélni tudtam hogy ez nem csak egy éjszakára szólt.
Álmában is annyira szép volt, de úgy éreztem fel kell ébresztenem mert így is eléggé kellemetlen reggeli beszélgetése lesz a barátnőjével.
Rossz érzés volt ezt így kimondani, még ha csak magamban is mert csak magamnak akartam őt. Lágy csókokkal ébreszteni kezdtem.

-Jó reggelt szépségem. - súgtam a fülébe.

-Kérlek egy picit hagyj még, inkább bújj hozzám.

-Hamarosan 8 óra, szerintem lassan menned kellene.

-Így is veszekedni fogunk, nem mindegy mikor megyek. Csak gyere ide 5 percre és élvezzük, hogy együtt vagyunk.

Mellé feküdtem és átöleltem, majd beszívtam az illatát. Annyi szenvedés után jó újra a mennyekben lenni vele,nekem csak ő kell senki más.

-Látod nem halál bele a velem eltöltött plusz 5 percbe. - nyújtotta a nyelvét miközben öltözött.

-Ha ilyen élvezetes lenne a halál, akkor bevállalom. - mosolyogtam.

-Inkább ne, most kaptalak vissza, nem szeretnélek újra elveszíteni,azt nem élném túl.

-Ne mondj ilyeneket kérlek. - léptem hozzá közelebb. Te egy nagyon erős nő vagy.-átöleltem. Szóval, most akkor mi legyen?

-Elmegyek Echo-hoz, beszélek vele és elmondom mi történt, jó azért nem mindent. - mosolyogtam.

-Az jobb is, hogy nem mindent. - mosolyogtam.

-Utána meg ráérünk gondolkozni a hogyan továbbról. - csókolt meg gyengéden.

-Most megyek, de igérem hívlak. - csókolt meg újra.

-Ajánlom is. - kacsintottam.

Miután elment gyorsan megittam a reggeli kávémat és az akták között, figyelmes lettem valamire.