Harc az érzelmekkel

Part 8

Sara

Végre péntek, jöhet a hétvége. Igaz szombaton edzés, de legalább akkor láthatom azt a lányt aki teljesen elvette az eszem. Elmélkedésemből barátnőm zavart meg.

-Füvet szívtál, hogy ilyen jó a kedved? - ver vállba Amaya.

-Barom. - ütöttem vissza. Baj ha jó a kedvem?

-Dehogy is, ne hülyéskedj! Csaj van a dologban? - mosolygott.

-Nagyon jól ismersz. - mosolyogtam vissza. Tegnap az egész délutánt Ava-val töltöttem. Edzés után beültünk a kávézóba a parton és beszélgettünk  órákon át. Olyan mintha ezer éve ismerném, meg mertem nyílni neki.

-Azt is elmondtad neki? - nézett komolyan a lány.

-Igen, beszéltem neki a ligáról is és nem rohant el. - nevettem.

-Na ez szuper, örülök. És akkor hogyan tovább?

-Nem tudom, tényleg. Nem hiszem, hogy tudnék csak a barátja lenni.

-Ne agyalj, csak cselekedj!

-Mire gondolsz? - néztem rá kérdően.

-Azt mondod, nem tudnál a barátja lenni. Akkor ne akarj, cselekedj úgy mint aki nem csak barátkozni akar. Legrosszabb esetben is az lesz, hogy elküld a francba és nem lesztek barátok, amit amúgy sem akarsz. Van veszteni valód?

-Nincs...De nekem akkor sem megy, hogy szétcsesszek egy kapcsolatot.

-Boldog?-kérdezett egyből vissza.

-Nem örül annak, hogy külön vannak mert a csaj nem jött vele Diegoba a munkája miatt. - meséltem.

-Akkor meg mit gondolkozol, a csaj kb. megadta a zöld jelzést!

-Így gondolod? - vártam a választ.

-Ha nem így gondolnám nem mondtam volna. Szóval gyerünk, hódítsd meg! - mosolygott rám.

-Mondtam már, hogy Te vagy a legjobb?! - nevettem.

-Nem elégszer. Na tűnj innen, de azért majd hívj mi történt.

-Oké. - kacsintottam és elváltunk.

Hazamentem és csináltam magamnak ebédet, majd felmentem a szobámba.
Leültem a laptopom elé és csak bámultam ki a fejemből. Csináltam magamról egy képet és posztoltam is Facebookra, ezzel a szöveggel.

Vajon mit kellene csináljak?

Továbbra sem tudtam mit csináljak, amikor egy pittyegést hallottam, megnéztem mi az. Ava Sharpe like-olta a képedet,ez volt a pittyegés oka.

-Lehet, hogy ez egy jel? - kérdeztem magamtól.
Rövid gondolkodás után ráírtam.

-Szia! Mit csinálsz ma este?

Elküldtem, majd vártam, hogy megnézze és válaszoljon. Nem is kellett sokat várnom.

Ava: - Szia! Kb. unatkozom és Te?

Sara: - Arra gondoltam, talán találkozhatnánk? Már ha nem akarsz még elrohanni!

Ava: - Miért akarnék? Nem vagy szörnyeteg :)

Sara: - Akkor mit mondasz?

Ava: - Hol és mikor?

Sara: - A kávézóban megfelel este 8kor?

Ava: - Ott leszek.

Sara: - Szuper, akkor este. Szia.

Ava: - Addig is szép napot! Szia!

Ez könnyen ment, mosolyodtam el. De most mit vegyek fel, egy göncöm sincsen.
Gyors odamegyek a gardróbomhoz, kidobálom kb. az összes ruhát amit találok, de egyik sem tűnik jónak. Aztán mégis megakadt a szemem az egyik ruhámon.

-Téged kerestelek! - ujongtam.

Gyorsan vettem egy zuhanyt, majd felöltöztem, megcsináltam a hajam egy kis smink és már készen is voltam. Magamra néztem és nem tudtam, hogy mi tartott ezen több mint 2 óráig. Nevettem. Remélem tetszeni fog neki.

Már mentem le a lépcsőn, amikor apu is hazaért.

-De csinos ma este valaki? - mosolygott rám. Csak nem randid lesz?

-Köszi apu! - mosolyogtam. Ezt még én sem tudom, de lehet az lesz,bármi megtörténhet.

-Bármi? - kérdezte apám aggódva.

-Jaj apu, nem vagyok apáca tudod jól, de konkrétan nem arra gondoltam.

-Rendben. - sóhajtott megkönnyebbülten. Érezd jól magad és vigyázz az úton, vezess óvatosan.

-Mint mindig Apa! - nyomtam egy puszit az arcára.

Magamhoz vettem a kocsikulcsot és már indultam is, és ekkor még nem tudtam, hogy milyen jól fog alakulni az estém.