Harc az érzelmekkel

Part 3

Sara

Találkoztam Amayaval a parton, elmeséltem neki mi történt az edzőteremben. Jó volt valakivel erről, beszélni bár továbbra sem értem miért érzem így magam.
-Mi van velem? - kérdezem tőle.

-Talán kezded túltenni magad az Oliverrel történtek után.

-Nem vagyok benne biztos.... Az tény, hogy már lassan 1 éve szakítottunk, de tudod mennyire fontos volt nekem, aztán meg elárult. Ezért sem vagyok képes bárkit is szeretni.

-Eddig. - mondta Amaya.

-Mire gondolsz? - néztem rá kérdően.

- Figyelj, egy csaj vagy pasi miatt nem hívtál fel azóta amióta szingli vagy és mindig más ágyában kötsz ki. Erre most itt ez a lány és azóta is csak róla beszélsz, amióta leültünk ide. Lehet készenállsz egy új kapcsolatra.

-Nem tudom. - bólogattam. Nem is ismerem, azt se tudom hogy hívják. Sőt azt se, hogy vonzódik-e a lányokhoz.

-És ez neked mióta akadály? - nevetett.

-Jó igaz, elég rámenős tudok lenni. - nevettem én is.

Elég sokáig beszélgettünk még a parton, majd estefelé hazamentem apáékhoz. Beléptem az ajtón és apám nekem esett, hogy hol voltam eddig.

-Jól van na, elfelejtettem szólni de nagyon fontos dolog miatt kellett találkoznom Amayaval.

-És mi volt ennyire fontos? - kérdezte apám.

-Csak a szívügyek, semmi extra.

-Szerelmes vagy Sara?

-Apa - morogtam rá. Még én se tudom - húzódott egy fél mosoly az arcomra. Na de most felmegyek a szobámba.

-Rendben pihenj csak, de azért egyél is valamit. - ölelt át és adott egy puszit a homlokomra.

Ledőltem az ágyamon és csak a plafont bámultam, elmerengtem a gondolataimban. Lehet tényleg készen állok már egy új kapcsolatra... Sok kérdés motoszkált még bennem, de egy valamit eldöntöttem meg kell ismernem őt.

Ava

Majdnem feldöntött, úgy rohant ki az öltözőből és csak odabökött egy flegma bocsit. Azt hittem ő más mint a többi menő csaj, de tévedtem. Neki is nagy az egója amit ma kicsit legyőztek a teremben. Ettől függetlenül nem bírtam kiverni azt a mosolyt és azokat a gyönyörű kék szemeket a fejemből.
A telefonom csörgése zavarta meg a gondolataimat, San volt az.

-Szia Kicsim! Hogy telt a napod?

-Szia! Hulla fáradt vagyok, most ért véget az edzésem és előtte még voltam futni is.

-Hogy bírod ezt? Én kb. fél percig bírnám.

-Tudod, hogy egy cél lebeg előttem, hogy rendőr legyek és ezért mindent meg is teszek.

-Tudom, büszke is vagyok Rád. Csak hiányzol.

-Te is hiányzol nekem, de hamarosan együtt leszünk.

-Már alig várom. De most mennem kell, még vár a munka.

-Szeretlek!- mondtuk mindketten.