Harc az érzelmekkel

Part 24 - Ava vallomása

Ott ültem a reptér padlóján és csak sírtam és sírtam, az egyik dolgozó odajött és megkérdezte segíthet-e valamiben vagy tehet-e értem valamit. Nem kértem semmit, felálltam és leültem az egyik székre, elővettem a telefonom és gépelni kezdtem....

Drága Sara!
Tudom, ezzel az üzenettel elkéstem hiszen Te már elrepültél megvalósítani az álmaidat, de szeretném hogy tudd.
Az a pár nap amit Veled tölthettem együtt életem legjobb és legszebb napjai voltak. Veled szabadnak éreztem magam már a kezdetektől, felnyitottad a szemem, hogy többet érdemlek mint amit Samtől kaptam és ezt sosem tudom neked elégszer megköszönni és meghálálni. Mindezek mellett olyan érzéseket kaptam Tőled amit addig azt sem tudtam, hogy létezik, megtanítottál igazán szeretni. Én voltam a leghülyébb ember, hogy aznap reggel hagytalak elmenni, ma már mindent másképp csinálnék mert tudom milyen az, ha nincs melletted az az ember akit igaz szívből szeretsz. Pokoli nagy fájdalom és üresség,én ezt érzem amióta elengedtelek. Nem tudom miért beszéltem be magamnak, hogy aznap este te túlléptél kettőnkön Alex-szel, ezért sem kerestelek. Meg azért sem, mert féltem... Féltem, hogy mit mondasz amikor odaálltam volna eléd és bocsánatot kérek,féltem az elutasítástól. Ehelyett én magam taszítottalak el magamtól és dobtam el az esélyt, arra hogy legyen olyan újra hogy mi. Nagyon sajnálom, hogy így történt, minden az én hibám!
Amióta újra találkoztunk újra előjöttek a közös emlékeink és az érzések, azok az érzések amiket irántad érzek,amelyek sosem fognak elmúlni, mert Te mindig is a szívemben maradsz.
Köszönök Mindent amit kaptam tőled, sosem foglak feledni.
Annyit kérek, legyél boldog és éld úgy az életed, ahogy mindig is szeretted volna.

Ava

Letöröltem a könnycseppet és rányomtam a küldés gombra.