Harc az érzelmekkel

Part 29

Echo

-Hogy vagy? - kérdezte Gaga.

-Jól a történtekhez képest.

-Akkor jó. Megzavartam valamit az előbb? - nézett rám.

-Beszélni akartam erről veled délután. Tudod nem vagyunk közömbösek egymás iránt Sara-val. Még nem tudjuk pontosan mi is van köztünk, de azon vagyunk hogy kiderítsük.

-Rendben, csak annyi kérésem van hogy a munka rovására ne menjen.

-Nem fog, ezt mindketten profin tudjuk kezelni. - mosolyogtam.

Közben Sara visszaért a büféből, gyorsan bele is ittam a vízbe annyira szomjas voltam. Beszélgettünk még egy kicsit, amikor egy rendőr lépett be az ajtón.

-Echo Teles? - kérdezte.

-Igen én vagyok. - szóltam.

-Nos hölgyem feltennék pár kérdést ha nem gond önnek?

-Persze, nyugodtan. - válaszoltam.

-Hogy történt a baleset?

-Őszinte leszek, siettem és nem vettem észre hogy közben átváltott a lámpa pirosra és így belém jött az autó. Én voltam a hibás.

-Tud arról, hogy valaki ártana önnek?

-Nem. De ennek mi köze a balesethez? - néztem kérdően.

-Hölgyem, sajnos azt kell mondjam ha akart volna se tudott volna megállni hiszen elvágták a féket.

-Hogy micsoda? - kérdeztem vissza értetlenül.

-Sajnálom. Ha bármi esetleg eszébe jut a akkor ezen a számon elér. Mi tovább folytatjuk a nyomozást. Bármi fejlemény van jelentkezni fogunk. Viszont látásra.

-Viszlát. - csak ennyit tudtam kinyögni és Sara-hoz bújtam.

-Ki akarna ártani neked Echo? - kérdezte Gaga.

-Nem tudom, senkivel sem vagyok rosszban. Legalábbis én így tudtam. - mondtam.

- Exek? Konkurencia? - kérdezte Sara.

-Én már nem tudom, de nem hiszem. - csordult le egy könnycsepp az arcomon.

Sara csendben csak magához ölelt és nem engedett el, nagyon jól esett hogy velem volt és törődött velem. A karjaiban biztonságban éreztem magam. Gaga közben elment, testőröket akart mellém, de nem fogadtam el illetve Sara azt mondta, mindig velem lesz és meg tud védeni bármi történjen is.
Nagyon magabiztos volt, de úgy éreztem nem mond el valamit. De úgy voltam vele, nem is firtatom ha tudnom kell elmondja nekem. Kiment telefonálni, azt mondta ezt el kell intézze. Eléggé fájt a kezem és a fejem, így kértem gyógyszert.

Hamarosan Sara is bejött.

-Bocsi, beszéltem Zarival hamarosan itt lesz hoz nekem pár cuccot és utána mehetünk is hozzád.

-Beszéltél neki rólunk? - arra a szóra hogy rólunk, kicsit elpirultam.

-Csak azt mondtam, hogy vigyázni fogok rád. Bár ismer, szóval tuti gyanakodni fog. - mosolygott.

Leült mellém, megfogta a kezem és a szemembe nézett.

-El kell mondják valamit. - kezdte.

-Hallgatlak. - néztem én is a szemébe.

-Tudod, említettem hogy Muai Tay - oztam, de ez nem a teljes igazság. Volt egy nagyon sötét időszakom, amikor rossz társaságba keveredtem. Ekkor kiképeztek.... - nyelt egy nagyot.... bérgyilkosnak.

-Hogy minek?

-Ne aggódj, nem bírtam megtenni hogy embert öljek, akkor jöttem el és kezdtem visszatérni a normális élethez.

-Akkor ezért mondtad, hogy meg tudsz védeni? - szorítottam meg a kezeit.

Ő csak bólintott és nem szólt semmit.

-Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem. - adtam egy apró csókot a szájára.

-Egy kapcsolat alapja az őszinteség. - mosolygott.

-Így van. - mosolyogtam vissza.

Közben megjött Zari is, hozott pár holmit Saranak, beszélgettünk egy kicsit. Közben meg is hozták a papírokat, így mehettünk is haza.
Zari elvitt minket hozzám, majd hazament. Csak mi ketten voltunk már a házban, Sara gyanakvóan körbenézett de mindent rendben talált így nyugodtan leültünk a kanapéra. Rendeltünk vacsorát, közben Sara is berendezkedett egy kicsit. Jó volt látni, hogy nem csak az én holmiaim vannak a lakásomban hanem már másé is.

Sziasztok!

Ez a rész nem lett az eddigi legjobb, igyekszem hamar javítani is. Nos szerintetek ki lesz az aki ártani akar Echo-nak? Tippek jöhetnek kommentben. Következő rész kinek a szemszögéből legyen?