Harc az érzelmekkel

Part 39

1 évvel később

Ava

Már eltelt 1 év amióta megkértem Sara kezét, csak úgy repül az idő és el sem hiszem hogy most hétvégén lesz az esküvőnk. Boldog voltam, rettenetesen.
Amióta visszajöttünk minden rendben van köztük, Sara is dolgozik, nyitott egy tánciskolát ami nagyon sikeres és szereti is csinálni. Azt hittem nehezebben fog neki menni, de mindent megold. Kettőnk kapcsolata is harmónikus, ennél boldogabb nem is lehetnék.
Az esküvő szervezését egy ezzel foglalkozó cégre bíztunk, ők intéznek mindent így nekünk csak a ruhák kiválasztásával kellett foglalkoznunk.
Ahogy egyre közeledett a nagy nap, egyre csak izgultam, feszültebb lettem, azt szerettem volna hogy tökéletes legyen a mi napunk. Nem lesz nagy felhajtás, csak Sara apukája és pár barátunk lesz jelen és utána is csak egy kisebb étteremben fogunk vacsorázni. Utána pedig másnap utazunk Bora Borára 1 hétre majd onnan utazunk Párizsba.
Már nagyon vártam az utazást is, de a legjobban azt hogy az egész életemet ezzel a fantasztikus nővel éljem le.
Elmerengtem a gondolataimban, amikor megéreztem két kart a derekam köré fonódni.

-Min gondolkozol? - kérdezte Sara.

- Csak rajtunk, az esküvőn, a nászúton és a közös életünkön. - mosolyogtam.

- Megbántad?

- Dehogy is. - fordultam felé és megcsókoltam.

- Már kezdtem félni!

- Nincs okod, nem szabadulsz meg tőlem! - kacsintottam.

- Nem is akarok! - csókolt meg.

Nem bírtam neki ellenállni, aminek az lett a vége hogy elkéstem a munkából, de nem bánom most az egyszer ezt elnézhetik nekem.

Esküvő

Sara

Eljött az esküvőnk napja, izgultam. Hiába volt csak egy kisebb összejövetel rettenetesen izgultam, fel alá járkáltam a szobában ahol öltöztem, izzadt a tenyerem a gyomrom liftezett.

- Ha ezt nem hagyod abba én leszek rosszul. - mondta Zari.

- Nyugodj meg, minden rendben lesz. - ölelt át biztatólag.

- És mi van ha meggondolja magát?! - néztem rá aggódva.

- Sara hidd el nem fogja, imád téged ahogy Te is őt. Ha meglátod őt, meg fogsz nyugodni higyj nekem.

- Gyönyörű vagy kislányom! - lépett be apa.

- Köszönöm! Remélem Ava-nak is fogok tetszeni.

- Biztosan oda lesz érted, bár már most is odavan! - mosolygott.
Lassan mennünk kell, készen vagy?

Vettem egy óriási levegőt, majd kifújtam.

- Igen, mehetünk.

Kiléptünk az ajtón, de az én gyomrom továbbra is fel-le járkált. Megálltunk a bejárat előtt, vártunk a jelre.
Majd nemsokkal később megszólalt a zene és kinyílt az ajtó.
Apával lassan sétáltunk befelé, amint megláttam a Szerelmemet tényleg megnyugodtam.
Mindig is gyönyörű volt, de most eszméletlenül nézett ki.
Odaértünk, apa átnyujtotta a kezemet a menyasszonyomnak, aki megszorította azt.
Igazából semmire sem emlékszem, mert élveztem a legcsodálatosabb nő szemeiben, csak rá tudtam figyelni.
Kimondtuk az igent, majd engedélyt kaptunk a hitvesi csókra.
Annyira gyengéd volt és érzelmekkel teli, meg is könnyeztem.

-Szeretlek! - néztem az ő könnyes íriszeibe.

- Én is szeretlek! - csókolt meg újra.

Sorra jöttek gratulálni a többiek, majd elmentünk az étterembe, kaptunk sok ajándékot is a jelenlévőktől.

El sem hiszitek mennyire boldog voltam, azt hiszem én vagyok a legszerencsésebb nő a világon, hogy Ava szeret és ő a feleségem.

Egy lassú dal vette kezdetét, felálltam és Ava felé nyújtottam a kezem.

- Miss Sharpe?

- khm... Mostmár Ava Sharpe-Lance. - mosolygott.

- Ohh...basszus,még szoknom kell. - mosolyogtam.

Kéz a kézben sétáltunk a tánctérre, átkaroltam és összefonódva táncoltunk a zenére.

- Köszönöm, hogy vagy nekem! - mondtam a szemébe nézve.

- Nem kell köszönnöd! Mostmár mindig Veled leszek és örökké szeretni foglak, ezt sose felejtsd el!