Harc az érzelmekkel

Part 28

Echo

Boldog voltam, hosszú idő után újra. Igaz még csak próbáljuk kideríteni Sara-val mit is akarunk egymástól, de én már ettől boldog voltam. Csak néztem, ahogyan alszik mellettem. Olyan nyugodt volt és szép. Elkezdett mocorogni, majd felnézett egyenesen rám a csodás szemeivel.

-Jó reggelt! - mondta rekedtes hangon.

-Soha jobbat! - mosolyogtam rá.

-Te mióta nézel engem? - kérdezte és közelebb bújt hozzám.

-Már egy ideje. Tudod én korán kelő típus vagyok, de nem birtalak itt hagyni. - mondtam.

-Végre van egy rossz tulajdonságod. - mosolygott. Bár az, hogy itt maradtál egy jó pont mivel utálok egyedül ébredni.

-Igyekszem nem elfelejteni. - mosolyogtam és egy apró puszit nyomtam az ajkaira.

-Hééé, gyere csak vissza! - fogta meg a kezem és magához húzott, majd lágyan megcsókolt.
Visszacsókoltam, majd a hajába túrtam és az ajkába haraptam majd elindultam a konyha irányába.

-Hogy Te mennyire gonosz vagy. - dobta utánam a párnát.

-Nyugi, csak az életmentő kávédért megyek. - dobtam vissza a párnát.

-Akkor megbocsájtok. - nyújtotta rám a nyelvét.

Lementem a konyhába és elkészítettem a kávénkat valamint gyorsan mellé csináltam gofrit is reggelire. Szépen tálcára pakoltam mindent és felvittem a szobába.

-Csináltam reggelit is a kávé mellé. - mosolyogtam.

-Nem kell így elkényeztetni! - mosolygott.

-De, de el kell. - adtam egy csókot.

-Aztán magadra vess, ha hozzászokom és már elvárás lesz. Nem mondhatod majd, hogy nem szóltam.

-Érted bármit megtennék! - néztem a szemébe.

-Awww... Ez cuki volt. - fogta meg a kezem. Köszönöm, hogy törődsz velem.

-Nincs mit köszönnöd! - pusziltam meg a kezét. Figyelj, ma edzés után bemegyek Gagához elmondom mi a helyzet kettőnkkel valamint be kell fejezzem a munkát amit tegnap félbehagytam. De este nem találkozunk valahol?

- De, ez nem kérdés. Hova menjünk?

-Vacsi, mozi?

-Szuper.

-Akkor délután írok még, hogy mikor találkozzunk. De most gyors letusolok utána lassan indulnunk kell.

-Basszus mennyi az idő? - néz rám kérdőn Sara.

-9 lesz nemsokára.

-A rohadt életbe, nincs nálam semmi cucc.

-Elvigyelek?

-Már az első napon le akarsz bukni? - kérdezte Sara.

Csak mosolyogtam és bemenetem a fürdőbe, de előtte kaptam még egy búcsúcsókot.

Sara

Gyorsan megittam a kávét, ettem pár falatot majd hamar magamra kaptam a ruháimat. Kerestem egy papírt és tollat, hagytam egy üzenetet Echo-nak.

Baby!

Köszönöm a tegnapot és a reggelit is! De csak, hogy tudd hagytalak nyerni pókerben. :)

Csók,
S.

Kiviharzottam a lakásból és eszeveszett tempóban rohantam haza, hogy felvegyem a cuccaimat edzésre és induljak is tovább, remélem Zari még otthon van.
Beestem az ajtón amikor Zari jött le a lépcsőn.

-Menekülsz? - kérdezte mosolyogva.

-Dehogy is, csak szokás szerint elaludtam. - válaszoltam zihálva.

-Biztos csak aludtál? - kérdezte gyanakodva.

-Igen csak elaludtam, semmi több. - mosolyogtam.

- Haladj mert elkésünk. Echo mérges lesz, utálja ha késünk.

-Tudom, már itt is vagyok. Mehetünk!

Beültünk és már indultunk is! Elég hamar odaértünk, még jó hogy a terem a közelben volt. Már mindenki bent várt a teremben, de Echo még nem volt sehol. Aggódtam érte, sosem késik. Már vagy 20 perc telt el, amikor csörgött az egyik csapattársam telefonja.

-De jól van? Semmi komoly? - kérdezte.

Ennyit hallottam és közelebb mentünk Zarival. A lány lerakta a telefont és közölte a mai edzés elmaradt, mivel Echonak balesete volt,kórházban van.

Berohantam az öltözőbe, felöltöztem és tárcsáztam is Gagát, hogy megmondja hol is van Echo. Zarinak szóltam, hogy elmegyek majd jövök. Furcsán nézett rám, de nem érdekelt, csak azt akartam tudni mi van Echo-val.
Megtudtam melyik kórházba szállították és rohantam is be,a nővérpultnál megkérdeztem hol találom. Eligazítottak hol találom, de megkértek várjak kint, mert épp vizsgálják. Kint vártam a kórterem előtt, idegesen fel s alá járkáltam amikor kijött az orvos.

-Jó napot! Elmondaná, hogy van? - kérdeztem.

-Közeli hozzátartozója Miss Telesnek?

-A barátja vagyok. - nem tudtam mit mondhatnék, így ezt válaszoltam.

-Sajnálom, de csak közeli hozzátartozóknak adható ki felvilágosítás, de nyugodtan bemehet hozzá.

-Baszódj meg! - mondtam halkan és beléptem az ajtón.

Ő ott ült az ágyon, felkötött kézzel és felszakadt szájjal.

-Ajjj Baby, mit csináltál magaddal? - mentem közel hozzá és magamhoz öleltem.

-Sajnálom!-csordult ki egy könnycsepp a szeméből.

-Mi történt? - még mindig a karjaimban tartottam.

-Miután elmentél nem sokkal később hívott Gaga, megbeszéltük a dolgokat mit hogyan kell csinálni milyen munka van még és közben elment az idő, nem figyeltem az órát. Gyorsan elindultam mivel tudod, hogy utálok késni és nem vettem észre, hogy piros lett a lámpa és belémhajtott egy kocsi. - nézett le bűnbánóan.

-Minden azért van mert nem szeretsz késni? Basszus Echo akár meg is halhattál volna! - kiabáltam.

Nem szólt semmit, csak nézte a földet. El telt pár perc csendben, amit én törtem meg.

-Sajnálom, nincs semmi jogom kiabálni veled csak fontos lettél nekem! Nem szeretnélek elveszíteni. - felemeltem az állát és úgy mondtam a szemébe.

-Tudom, hogy hülye voltam,bocsánat! Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni.

Gyengéden megfogtam két kezemmel az arcát, letöröltem a könnycseppeket az arcáról és így mondtam neki.

-Az a lényeg, hogy a körülményekhez képest jól vagy! Csak kérlek ne csinálj ilyet mégegyszer, inkább késs el! - majd megcsókoltam gyengéden.

Ekkor nyílt ki az ajtó és Gaga lépett be.

-Bocsi lányok! Ha gondoljátok később visszajövök! - mondta.

-Semmi gond, gyere nyugodtan én megyek megiszom egy kávét! Ti kértek valamit?

-Én egy üveg vizet kérnék! - mondta Echo.

-Én is azt kérnék. - mondta Gaga.

Bólintottam és otthagytam őket a kórteremben.