Harc az érzelmekkel

Part 11

Sara

Amaya mindent beszerzett amit kértem,a pezsgő be volt hűtve, az étel még pont langyos volt, a szőlő és az eper a kosárban volt.
Miután a barátnőm elment, leültünk a plédre és csak hallgattuk az óceán morajlását.

-Hozok enni, mert ki fog hűlni. - mondtam.

-Ne segítsek? - kérdezte.

-Te csak maradj itt, én mindent elintézek. - adtam egy apró csókot az ajkára.

Kicsomagoltam a vacsoránkat, odavittem a plédhez majd elkezdtünk enni.

-Farkas éhes vagyok! Valahogy edzés után mindig megjön az étvágyam, illetve a mai délutáni programunk is rátett egy lapáttal. - mondta mosolyogva.

-Gondoltam, hogy éhesek leszünk szóval inkább készültem több adaggal is. - molyogtam vissza.

Egyszerűen tökéletes volt ez az este, amit a barátaimnak is köszönhetek, de az hogy ezt a napot Ava-val tölthettem mindent emlékezetesebbé varázsolt.
Az ételek elfogyasztása után, mindent elpakoltam, majd leültem mellé és átkaroltam. Semmihez sem fogható az az érzés amikor ölelhetem, vele szabadnak és boldognak érzem magam, amit már jó ideje nem éreztem.
Kéz a kézben sétáltunk a parton, amikor az a hülye ötletem támadt, hogy behúzom a vízbe. Nagyon ellenkezett, de végülis sikerült.

-Te tiszta bolond vagy. - nevetett.

-Nem is igaz, bár az hogy veled vagyok teljesen megrészegít.

Ekkor magához húzott és szenvedélyes csókolózásban törtünk ki. Teljesen elvesztem az időérzékemet mellette, szóval nem tudom mennyi idő telt el amíg bent voltunk a vízben, de már kezdtünk kicsit fázni így kijöttünk.
Elkezdtem ledobálni a vizes ruháimat, de Ő még csak nézett ledermedve.

-Ennyire rossz a látvány? - kérdeztem.

-Dehogy is, sőt nagyon tetszetős. - közelebb lépett hozzám majd lágyan megcsókolt.

Viszonoztam csókját, közben beletúrt a hajamba. Úgy éreztem el fogom veszteni a kontrollt, nem fogok tudni neki ellenállni.

-Segítesz? - nézett rám boci szemekkel és a ruháira mutatott.

-Szeretnéd? - néztem rá engedélyt kérve.

Ő csak bólintott, én ekkor levettem a pólóját és megcsodáltam a testét mostmár közelebbről is. Annyira gyönyörű volt, a kidolgozott de nőies teste, a mellei, a nyaka egyszerűen csodálatos volt. Belecsókoltam a nyakába amit egy nyögéssel viszonzott. A kezemmel a gerincét simogattam amire kirázta a hideg. Reméltem az érintésem váltotta ki belőle ezt és nem az, hogy fázik. Belecsókoltam a dekoltázsába, majd a mellét kezdtem el masszírozni. Felnéztem rá és megcsókoltam egyre szenvedélyesebben.
Közben kikapcsolta a melltartómat és innen tudtam, hogy mostmár ő is biztos abban, hogy meg szeretné tenni. Lehúztam a nadrágját és innentől kezdve már nem volt megállás. Mindketten elvesztettük a kontrollt, csak átadtunk magunkat a másiknak és az érzéseinknek.

Ava

A meglepetés amit Saratól kaptam, egyszerűen leírhatatlan. Egy álmomat váltotta valóra, majd egy randi helyszínt varázsolt oda a partra. Ez az este nem is végződhetett volna jobban. Hiába próbáltam hadakozni az érzéseimmel, azzal hogy nekem barátnőm van ezt nem tehetem meg vele. Egyszerűen nem tudtam ellenállni neki, annyira figyelmes volt végig, olyan törődést, érzéseket kaptam tőle az elmúlt napokban amikre mindig is vágytam, amilyennek mindig is elképzeltem egy álom kapcsolatot. Szó szerint izzik köztünk a levegő ha együtt vagyunk, olyan szenvedélyt képes kiváltani belőlem amit azt sem tudtam, hogy megvan bennem. Akartam ezt a lány, akkor és ott a parton. Az együttléteink tökéletesen megkoronázták a tegnap együtt töltött időnket.
Akarom ezt a lányt és nem csak a tegnap este miatt, egyszerűen nem tudok élni nélküle, kell nekem és ezt be is fogom neki bizonyítani.
Annyira édes mikor alszik, imádom hallgatni ahogy veszi a levegőt nyugodtan és mindezt az én karjaimban. Gyengéden puszilgatni kezdem, mocorogni kezd, de nem engedi el a kezem egy másodpercre sem.

-Kérlek ne, még annyira álmos vagyok. - bújt oda hozzám.

-Szerintem lassan kelnünk kellene, mielőtt bárki ideérne.

-Csak még egy iciri-picirit maradjunk. - nézett rám azokkal a gyönyörű, álmos szemeivel.

-Max 5 perc még, jó?-néztem rá.

-Csak, ha végre megcsókolsz. - mosolygott.

Eleget tettem a kérésének és megcsókoltam. Elkezdett simogatni és belemart a fenekembe mire elmosolyodtam.

-Lassan tényleg mennünk kellene. - mondtam.

-Most muszáj volt letörni a lelkesedésemet? - kérdezte nevetve.

-Később bepótoljuk, ígérem.

-Szavadon foglak! - harapta meg az ajkam.

Összeszedtük a cuccainkat és a kocsi felé mentünk.
Semmi kedvem nem volt elválni tőle, de ahogy éreztem neki sem.

-Reggelizünk valamit?-kérdeztem.

-A tegnap este után egy medvét is meg tudnék enni. - mosolygott.

-Azt elhiszem. - kicsit elpirultam, miután felidéztem a történteket.

Kaptam egy csókot majd elindultunk vissza a városba.