Harc az érzelmekkel

Part 37

Sara

Hamar elérkezett az utolsó koncert is, vegyes érzések kavarognak bennem de tudom, hogy így lesz jó. Mostmár Avara és a kapcsolatunkra kell koncentrálnom, boldoggá szeretném tenni.
A csapat meglepődött a döntésemen, de támogattak mindenben és sok sikert kívántak a tervemhez, hiszen kitaláltam mivel is szeretnék foglalkozni, nyitok egy tánciskolát.
Már csak mindent meg kell tervezek, helyet kell találnom az iskolának, a többi utána már alakul.

Épp kint vagyok a reptéren, várom Ava-t akinek a gépe hamarosan leszállt, hiszen ő is itt lesz velem az utolsó koncerten. Annyira jó lesz végre látni és magamhoz ölelni 3 hónap után.
Várok a kapunál de még sehol nincs, fel alá járkálok amikor egyszer hátulról átölel két kar.

-Annyira hiányoztál! - súgta a fülembe.

-Te is! - fordultam meg és azonnal megcsókoltam.

-Ez is rettenetesen hiányzott! - mondta mosolyogva miután elváltunk.

-Gyere menjünk a hotelbe, biztosan fáradt vagy az utazás miatt.

-Annyira nem vagyok fáradt, de jó lesz végre hozzádbújni.

-Csak hozzámbújni? - kacsintottam és perverz mosolyra húztam a számat.

-Semmi rossznak nem vagyok elrontója! - harapta be ajkát.

-Ahhh, ne csináld ezt mert nem jutunk el a hotelig. - húztam magamhoz egy csókra.

Végül csak beértünk a hotelbe, a liftben pedig összefutottunk Echoval. Nem volt kínos ez a helyzet, teljesen jól tudtuk kezelni a dolgokat, sosem volt konfliktus közöttünk. Ő is túl tette magát a kapcsolatunkon, sőt már neki is új kapcsolata van.

- Sosem volt köztetek probléma Echoval? - kérdezte Ava.

- Nem. Tudod jól a lezárás is könnyen ment, meg tudtuk beszélni a dolgokat. Így könnyebb volt. Kialakulóban van egy kapcsolata, most nagyon boldogok,de sosem fogod kitalálni kivel. - mosolyogtam.

- Én is ismerem? - nézett rám kérdően.

- Igen. - láttam ahogy gondolkozik, aztán leesett neki.

-Komoly? Én nem is tudtam, hogy Zari is a lányokhoz vonzódik.

-Eddig én se. - mosolyogtam és közelebb léptem hozzá. Na, de hol is tartottunk a reptéren?! - tapadtam ajkaira.

Rögtön viszonozta csókomat és hamar táncot jártak nyelveink. Egyre hevesebben és szenvedélyesebben csókolóztunk, majd felkaptam és bevittem a szobába, gyengéden leraktam az ágyra majd felé helyezkedtem, nyakát kezdtem csókolni.
Halk nyögéssel fejezte ki tetszését, ami mégtovább tüzelt így hamar lekerült rólunk a felső ruházunk. Mellével kezdtem el játszadozni, bimbói kemények voltak annyira izgató látvány volt,muszáj voltam a számba venni őket amire egy újabb nyögés volt a válasz. Játszadozásom közben, kezem egyre haladt lejjebb a csodás testén, kigomboltam nadrágját már majdnem bele is csúsztattam volna a kezem a nadrágjába amikor megcsörrent a telefonja.

-Baszd ki, ezt nem hiszem el! - hagytam abba a kényeztetést és hagytam, hogy felvegye a telefont.

-Sajnálom! - súgta oda miközben telefonált.

Elmentem inkább letusolni, hogy levezessem a feszültséget.

Ava

Annyira rosszkor jött ez a telefon, de a szervezés miatt keresett Zari, hogy minden rendben van, kész lett minden estére.

Készítettem magamnak egy kávét és leültem az asztalhoz, elmeremgtem gondolataimban. Annyiszor, de annyiszor lejátszottam az estét a fejemben de ez teljesen más így már, hogy a finisben vagyunk. Ideges vagyok, be kell valljam. Azt sem vettem észre, hogy Sara kijött a fürdőből.

-Minden okés? - puszilta meg az arcom.

-Ja, persze csak elgondolkoztam. - mondtam zavaromban.

-Min, ha szabad érdeklődöm? - ült le mellém.

-Azon, hogy mennyire szerencsés vagyok hogy vagy nekem! - mosolyogtam rá.

-Nálam nem szerencsésebb! - mosolygott vissza rám.

Hamar este lett, Sara előre ment elkészülni a koncertre én csak később mentem utána. Gyomromat a torkomban éreztem, izzadt a tenyerem, minden bajom volt. Koncert közben ki kellett mennem, mert azt hittem rosszul leszek.
Zari kint nyugtatgatott egy kicsit, azt mondta minden rendben lesz.

Kicsit később visszamentem a koncert végére. Nagyon jó volt a show és Sara eszméletlenül jól táncolt. Miután lejött a színpadról rögtön hozzám jött.

-Annyira büszke vagyok Rád! - mondtam a szemébe.

-Köszönöm Kicsim! - csókolt meg. Gyorsan letusolok és itt is vagyok, várj meg itt.

Bólintottam és csak néztem ahogy elmegy.

Nagyjából 20 perc múlva készen is volt.

- Itt is vagyok. - mondta mosolyogva.

- Gyönyörű vagy! - csókoltam meg. Tudom, hogy elfáradtál, de nem sétálunk egy kicsit a parton?

- Rendben, veled bárhová elmegyek. - fogta meg a kezem és el is indultunk a kijárat felé.

- Ezt örömmel hallom.

Muszáj volt kitalálnom valamit, amíg a többiek is elkészültek és odaérnek a hotel éttermébe,ahova szerveztem a meglepetést.
Szerencsére nem kellett sokat időznünk a parton, Zari írt egy üzenetet, hogy mindenki ott van. Újra ideges kezdtem lenni, de mintha ezt Ő megérezte volna hozzámbújt és a fülembe súgta

-Szeretlek!

-Én is szeretlek! - mosolyogtam és adtam egy apró puszit ajkára.

Megérkeztünk a hotelbe, ahol Sara a lift felé vette az irányt, de kértem ne arra menjünk. Meglepődve nézett rám, de követett.
Odaértünk az étteremhez, felgyúltak a fények és kiabáltak a többiek.

-Meglepetés!

Sara annyira meglepődött, hirtelen szólni sem bírt,majd egy kis könnycsepp jelent meg a szemében.

-Ohhh srácok, annyira köszönöm! Nem is tudjátok mennyit jelent ez nekem! Örülök, hogy a részese lehettem ennek a csapatnak, de mostmár az életem másik területén kell a maximumot nyújtanom - ekkor rám nézett. De sosem foglak Titeket elfelejteni.

Mindenki odament Sarahoz egy ölelésre, ekkor összeszedtem minden bátorságom és belekezdtem.

- Khm. - köszörültem meg a torkom és megkocogtattam a pezsgős poharat.

-Beszédet szeretnék mondani, ha megengeditek! - mosolyogtam. Ma nem csak azért vagyunk itt, mert Sára komoly döntést hozott a kapcsolatunkkal kapcsolatban és bevállata, amit azt hittem sosem tesz meg,hozzámköltözik. Akik igazán ismerik, jól tudják ez egy nagyon nehéz döntés volt az Ő életében, sosem hitt a sikeres kapcsolatokban, de úgy érzem a mi kapcsolatunkban bízik, megváltoztattam abban, hogy igenis tud már bízni, hinni a mi kapcsolatunkban, magában hogy elhiggye menni fog ez nekünk együtt.
Viszont nem csak én változtattam meg őt, Ő mégtöbb dologban változtatott meg engem. Sokkal magabiztosabb lettem, kitartóbb, küzdőbb lettem mint voltam. Megtanított arra, hogy ha bízom magamban, a kitartás eléri a célt ha küzdök érte. Én küzdöttem, mert nem volt egyszerű a mi kapcsolatunk a kezdetek kezdetén. Amikor megismertem őt, már akkor tudtam,nekem ez a lány kell és ez így van a mai napig. Én már sosem szeretném azt megtudni milyen az élet nélküle, mert az már nem is élet igazán.
Közelebb léptem hozzá és megfogtam a kezét.

-Ezért is döntöttem úgy, hogy én nem szeretnék nélküle élni, így elhatároztam magam - ekkor letérdeltem elé, és kinyitottam a dobozt- hogy megkérdezem Tőle... Sara Lance leszel a feleségem?