Harc az érzelmekkel

Part 17

Ava

Rettenetesen ideges lettem amikor megláttam Sara-t Alex-el, azután meg főleg hogy leesett, hogy a szőke lány az a Sara akivel Alex kavart egy esküvőn. Biztosan most is nagyon jól megértették egymást... Az ágyban.
Féltékeny voltam ezt nem tagadom, de emellett fájt is piszkosul más nővel látni azt a nőt aki annyit jelent nekem.
Mondjuk én vagyok rettenetesen hülye.

-Ava minden rendben? - kérdezte Sam, megszakítva a gondolatmenetet.

-Persze, csak kicsit meglepődtem, hogy ismerőssel futottunk össze.

Megérkeztünk az étterembe,leültünk az asztalhoz majd kiválasztottuk az ételeket és kértünk mellé bort is.
Sam sokat mesélt a munkáról, hogy most éppen min dolgozik én meg csak bólogattam, mert nem oda figyeltem, máshol jártak a gondolataim.
Közben megérkezett a rendelésünk, nagyon ízletesek voltak az ételek, hamar befaltuk őket.
Vártuk a desszertet, de nem bírtam tovább el kellett mondjam Samnek.

-Sam, én megismertem valakit. - sütöttem le a szemem.

-Hogy mi? - kérdezett vissza.

-Megcsaltalak.

Nem szólt semmit, majd arconvágott majd kiviharzott az étteremből.
Gyorsan kifizettem a számlát és utána rohantam.

-Sam kérlek várj. - kiáltottam utána.

-Miért várjak, szerintem nincs mit beszélnünk ezek után. - mondta sírva.

Megfogtam a kezét és a szemébe néztem.

-Minden az én hibám, de már nem voltam boldog a kapcsolatunkban. Te rengeteget dolgoztál, nem törődtünk már úgy egymással mint a legelején. Kiégtem.

-És ezt nem lehetett volna megbeszélni mielőtt belemászol más ágyába?

-Sam, Te nem jöttél velem ide mert a munkád fontosabb volt számodra,szóval lényegében Te már akkor döntöttél.

-Tudod mit, cseszd meg! Ne gyere utánam, mire hazaérsz ígérem nem leszek már ott nálad.

Hagytam elmenni, nem így kellett volna megtörténnie de boldog vagyok hogy szakítottunk, szabadnak éreztem magam.
Igaz az már más kérdés, hogy mégsem lehettem annyira boldog mert Sara nem lehetett velem. Elcsesztem mindent vele, ő már mással van. Mégsem jelentettem neki annyit mint azt ő mondta. Fájt, rettenetesen.

Sara

-Hogy mi? Mond ezt mégegyszer, nem tudom felfogni! - mondta Alex.

-Ava az a lány akibe beleszerettem.

-Óóó baszki. Ez most akkor egy baromi nagy katyvasz.

-Tudom, de már nincs miről beszélni,szóval ne is eröltessük.

-Gyere ide! - mondta a lány majd átölelt. Lassan el fogod felejteni.

-Remélem, mert baromi rossz érzés. - csordult ki egy könnycsepp a szememből.

Hamarosan odaértünk egy discohoz, bementünk, ittunk pár italt de mértékkel a múltkoriak után és egész este buliztunk.
Nem tudtam hány óra lehetett mikor hazaértem, de amint beestem az ágyba elaludtam.

Délben ébredtem, lezuhanyoztam és úgy döntöttem ma meglátogatom Zari-t és a csapatot. Összepakoltam a cuccaimat, majd lementem enni valamit.

-Szia Kicsim! Jó volt a buli? - kérdezte apa.

-Szia! Igen jó kis este volt, jó volt újra látni Alexet is.

-Mi ez a cucc? Hova készülsz?

-Zari keresett még hét elején, hogy esetleg nincs-e kedvem visszamenni táncolni.

-Na ez jó hír.

-Nem tudom Apa, még nem döntöttem el mi legyen. Majd ma edzés után meglátjuk, hogy fogom magam érezni.

-Szerintem akkor lassan megint láthatunk a színpadon, Te erre születtél. - mosolygott apa.

-Köszi! - mosolyogtam én is.

Megérkezve a terembe elöntöttek az emlékek, mindenki odarohant, megöleltek és megjegyezték, hogy hiányoztam. Nekem is hiányoztak, csak valahol mélyen volt bennem ez az érzés ami most felszínre tört.
Jó volt újra velük lenni, táncolni mintha sosem hagytam volna abba,remekül éreztem magam.

-Jóhogy újra itt vagy! - vágott vállba Zari.

-Én is örülök! - öleltem meg.

-A következő edzésen is látunk majd? - félszegen kérdezte.

-Ha nincs ellenetekre?! - mosolyogtam.

-Most hülyéskedsz, az se lett volna baj ha hamarabb visszatérsz. - mosolygott mostmár felszabadultabban.

Úgy éreztem megtaláltam azt a megoldást ami megkönnyítheti elfelejtenem Ava-t.