Harc az érzelmekkel

Part 12

Ava

A reggeli után fájdalmas búcsút vettünk egymástól, mindkettőnknek tanulnia kellett illetve nekem még volt más dolgom is, beszélnem kell Sammel.
Megnéztem hátha fent van Skype-on, szerencsémre pont fent volt.

-Szia Szerelmem! - mondta mosolyogva.

-Szia! - mosolyogtam vissza, bár a mosolyom kicsit eröltetett volt.

-Sok dolgod volt tegnap? Nem is beszéltünk.

-Igen, sokat tanultam próbálom utolérni a többieket, edzés is volt. Elfáradtam egy kicsit és elaludtam a könyvek között. - hazudtam neki, amit ezelőtt sosem tettem. Rosszul is éreztem magam miatta.

-Néha azért pihenned is kell, ne hajszold túl magad! - mondta aggódva.

-Ezt pont Te mondod? - nevettem. Egész nap az irodában vagy, csoda hogy most nem ott vagy.

-Tudod, hogy bírom. - mostmár mosolygott.

Még elég sokat beszélgettünk, de nem tudtam neki elmondani, hogy megismertem valakit. Annyira boldog volt, hogy jövőhéten találkozunk,ami nekem teljesen kiment a fejemből.
Annyira csak Sara-ra figyeltem, hogy ezt elfelejtettem. Nem tudom, hogy Sara hogy fogja ezt fogadni, de beszélnem kell erről vele. Megbeszéltük, hogy ma este átjön hozzám és megnézünk egy filmet, majd akkor elmondom neki.
Gyorsan elkészítettem az ebédemet, majd tényleg leültem tanulni viszont annyira fáradt voltam hogy elaludtam. Arra ébredtem, hogy kopogtak az ajtómon. Kinyitottam és Sara volt az ajtóban, kezében egy szál rózsával.

-Ezt a legcsodálatosabb nőnek hoztam aki megédesíti a napjaimat. - nyújtotta felém a virágot.

-Annyira édes vagy. - könny szökött a szemembe.

-Hé van valami baj? - húzott közel magához és megölelt.

-Semmi, csak ehhez nem voltam eddig hozzászokva.

-Mostmár meg kell szoknod, mert azon leszek hogy boldoggá tegyelek, így nagyon el leszel kényeztetve. - nyomott egy apró csókot a számra.

Bementünk a nappaliba, én a konyhában előkészítettem a nachosokat és az üdítőket, majd leültem én is Sara mellé.

-Hiányoztál. - bújt hozzám.

-Te is nekem. - adtam egy puszit a homlokára.

Összebújva néztük a filmet, gyengéden simogattuk egymást ami őszintén szólva beindított. Egy érintésével olyan érzelmeket képes kiváltani belőlem amit még eddig senki.
Közben vége lett a filmnek, én mégjobban odabújtam hozzá és a fülébe súgtam.

-Nincs kedved itt maradni este?

Rám nézett gyönyörű szemeivel, majd megcsókolt.

-Azt hittem sosem kérdezed meg. - mosolygott.

Ekkor felálltam, ledobtam a pólómat és a nadrágom, majd elindultam felfelé a lépcsőn. Ő csak bámult nagy szemekkel. Rámosolyogtam.

-Na mi van, nem jössz zuhanyozni?