Sara
Zarival végig aludtunk az úton, a légiutas kísérő ébresztett minket hogy hamarosan leszállunk.
Nagyjából negyed óra múlva már a csomagjainkat vártuk, közben bekapcsoltam a telefonomat is.
Pár perccel később már Echo-t kerestük, akit hamar meg is találtunk.-Sziasztok! - üdvözölt minket a lány.
-Szia! - mondtuk egyszerre.
-Jól utaztatok?
-Végig aludtunk. - mosolyogtam.
-Na gyertek itt a kocsi. Megmutatom a lakásokat. Ma kiválasztjátok, elintézzük a papírokat, de költözni csak holnap tudtok így ma nálam alszotok.
-Szuper, annyira várom már az egészet. - mondta Zari.
Beültünk a kocsiba, én elővettem a telefonomat mert hallottam, hogy érkezett pár üzenetem, gondoltam gyors elolvasom őket. Viszont volt egy üzenet,amire nem számítottam.
Ava üzent, ahogy olvastam amit írt elkezdtek potyogni a könnyeim. Felkavart nagyon amit írt, az hogy még mindig szeret. Tudtam, hogy nem vagyok teljesen túl a kettőnk kapcsolatán ennyi idő után sem, de ezt nem tudtam kezelni, csak sírtam.-Minden rendben? - kérdezte Echo aggódva.
-I... Igen, csak a volt barátnőm üzent. - szipogtam.
-Az exek mindig tudnak időzíteni. - mondta a lány vezetés közben.
-Nyugi, én itt vagyok melletted. Itt sikerül majd elfelejtened.
-Csak azt nem értem, hogy miért pont most kellett újra találkoznunk annyi idő után és most itt ez az üzenet, amiben elmondja hogy még mindig szeret.
-Van amikor későn jövünk rá, hogy ki is igazán fontos,de ilyenkor általában már késő. - mondta Echo.
-Ez így van. - sóhajtottam. De ez most akkor is felkavart.
A lányok még beszélgettek tovább én nem szóltam semmit, csak bámultam ki az ablakon és néztem az utat.
Megnéztünk pár lakást, de Zarival hamar sikerült kiválasztanunk így alá is írtuk a papírokat, majd mentünk is Echo lakására.
Nem volt annyira messze a miénktől, nagyjából 10 perc volt autóval.
Gyönyörű lakása volt, még medence is volt.Rendeltünk gyorsan kaját, mert mindenki éhes volt,majd a lány megmutatta mit hol találunk és ma este hol fogunk aludni.
Én gyorsan átöltöztem egy kényelmes ruhába, egyszerű shortot és egy trikót vettem fel. Sikerült lenyugodnom és válaszoltam Avanak.Ava!
Én is sajnálom hogy így alakult kettőnk kapcsolata, de ez már csak a múlt. Bármennyire is lett volna arra esély, hogy újra együtt legyünk én már új életet kezdek! Sajnálom!
Kívánom, hogy legyél boldog mással!El is küldtem az üzenetet, majd lementem a lányokhoz akik már a medence szélén ültek.
-Sikerült megnyugodnod? - kérdezte Zari.
-Igen, válaszoltam is neki, de nem szeretnék róla beszélni, csak le szeretném végre zárni.
A lányok csak bólintottak és Echo egy sörös üveget nyújtott felém.
-Az új kezdetekre!
-Cheers.
YOU ARE READING
Harc az érzelmekkel
FanfictionEz lesz az első írásom, de remélem azért elnyeri a tetszéseteket!