Baromi jól éreztük magunkat a táborban, gyönyörű környezetben voltunk. Rengeteget edzettünk, Echo egy hajcsár de élveztem minden percét. A többiek is nagyon jó fejek, Zari közelebb került az egyik sráchoz, így délutánra helyet kell magamnak találni mivel átjön Zack,nem akarok zavarni. Felhívtam Echo-t.
-Szia! Van esetleg egy kis szabadidőd?
-Szia! Ha szeretnéd ráérhetek! - mosolygott.
-Szuper. Fél óra múlva Starbucks?
-Rendben, de legyen inkább 1 óra, mert ezt most be kell fejeznem.
-Várlak.
-Szia! - köszöntünk el.
Mivel több időm volt, így gyorsan lezuhanyoztam majd felvettem egy egyszerű szettet, smink és már mentem is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem kellett sok idő, hogy odaérjek már kértem is ki a Lattemat amikor megéreztem egy kezet a vállamon.
-Meg se vársz? - mosolygott Echo.
-Bocsi, de ez életmentő lesz. - mosolyogtam vissza és megöleltem.
-Akkor kérj nekem is egy életmentőt,addig foglalok egy asztalt.
A tekintetemmel követtem őt, hova is kell majd menjek,amikor megkaptam a lattekat gyorsan oda is mentem.
-Az életmentője hölgyem. - nyújtottam át a poharat.
-Köszönöm. - mosolygott.
-Én köszönöm, nekem ma Te is az életmentőm vagy.
-Miért? Mi történt? Baj van?
-Dehogy is, csak nem volt kedvem Zarinak és Zacknek tartani a gyertyát így kellett egy társaság.
-Azt hittem hiányoztam. - kacagott.
-Most valljam be, soha! - nevettem már én is.
Elég sokat beszélgettünk, majd megkértem Echo-t fedezzük fel a várost, mert még nem sokat sikerült nekünk mivel csak pár szabadnapunk van amikor nincs edzés. Egész délután a barangoltuk a várost, majd felmentünk Echo-hoz.
-Köszönöm az idegenvezetést.
-Bármikor. - mosolygott rám. Egy italt?
-Igen, de semmi alkohol,még haza is kell mennem.
-Nem muszáj, ha akarsz itt is maradhatsz. Hogy őszinte legyek örülnék is neki. - kicsit elpirult.
-Cuki ez a pír az arcodon. - érintettem meg az arcát ami mégvörösebb lett.
-A limonádé itt is vannak. - szakította meg az érintkezésünket.
Leültünk a kanapéra és beszélgettünk,majd kitaláltam játszhatnánk valamit.
-Tudsz pókerezni? - kérdeztem.
-Igen, de nem vagyok profi.
-Szuper, akkor játszunk, de ne csak simán. Legyen vetkőzős póker. - kacsintottam.
Nem tudom, mikor és hogyan, de kezdtem nagyon is megkedvelni Echo-t, vonzott magához és éreztem, hogy ő sem közönyös irántam. Nem tudom, hogy mennyire is helyes, hogy a fönökömmel flörtölök, de ez most nem érdekelt,csak vele akartam lenni.
-Na játszhatunk? - kérdeztem.
-Igen.-csapott a tenyerembe.
Játszottunk pár kört, nyár lévén kevés ruha volt rajtunk,így hamar fehérneműben találtuk egymást.
-Ha most nyerek, akkor valamelyiktől meg kell válnod.-kacsintottam.
Echo közelebb hajolt és a fülembe súgta.
-Vagy Neked. - mosolygott.
Tiszta libabőr lettem a közelségétől, de közben melegség töltött el.
-Nos mutasd mid van! - mondta a lány.
Még mutattam, majd mosolyogni kezdett.
-Mondtam, hogy vagy Te! - megmutatta lapjait és mégnagyobb lett a mosolya.
-Most Te győztél. - mosolyogtam és már nyúltam is a melltartóm kapcsolójáért, de Echo megfogta a kezem.
-Ha nem akarod nem kell! - nézett közelről a szemembe.
-De... Akarom. - közelebb húztam és megcsókoltam.
Ő hezitált, de hamar viszonozta a csókolomat, egyre hevesebben csókolóztunk,majd levegőhiány miatt elváltunk. Hosszú percekig csak néztük egymást, majd megszólalt.
-Sara kedvellek, nagyon is. Amióta megláttalak a meghallgatáson nem bírlak kiverni a fejemből. Nem tudom mi lenne a helyes, hiszen a főnököd vagyok, de szeretnélek jobban megismerni.
-Echo! Én még csak nem olyan rég jöttem rá, hogy nem csak barátként tekintek rád. Apránként beloptad magad a szívembe. Köszönöm, hogy nem siettettél! Én sem tudom mi lenne a helyes, de ketten együtt rájövünk. Rendben? - néztem végig a gyönyörű szemeibe.
Erre ő lágyan megcsókolt. Percekig élveztem mézédes ajkainak ízét az enyémen.
-Akkor ezt igennek vegyem? - kérdeztem.
-Igen. - mosolygott.
-Szerintem amíg mi sem vagyunk biztosak semmiben, addig ne is szóljunk a többieknek. Te, hogy gondolod?
-Rendben,bár szerintem Gagának szólnunk kellene.
-Ahogy gondolod. - mondtam és közben felvettem a ruháimat.
-Ez sem rossz látvány, de az előbbi jobb volt. - mondta Echo nevetve.
-Ne siess! - nevettem és kacéran illegettem magam.
-Gonosz vagy! - csapott a fenekemre.
Én közelebb húztam és ajkára tapadtam. Csak boldog akartam lenni és élveztem a vele töltött időt. Írtam Zarinak, hogy nem megyek este haza, igaz azt nem írtam meg kinél leszek,ez egyenlőre a mi kis titkunk.
