Harc az érzelmekkel

Part 40

Nászút

Ava

Amint odaértünk Bora Borára elált a szavam, gyönyörű volt.
A szobánk is szuper volt

De a kilátás, eszméletlenül gyönyörű volt.

- Azt hiszem ezt el tudnám viselni egész életemben. - mosolygott Sara.

- Veled én is! - csókoltam meg mézédes ajkait.

Vad csókcsatába kezdtünk, hamar lekerültek rólunk a ruhák és elvesztünk egymásban.
Pihentünk egymás mellett, majd Sara megtörte a csendet.

- Ava, gyereket akarok.

Én csak néztem rá, meg sem bírtam szólalni. Én már régebb óta szerettem volna, de nem tudtam ő mennyire van kész erre.

- Bébi valami rosszat mondtam? - törölt le egy könnycseppet az arcomon.

- Ahhh, dehogy is. Csak tudod nem tudtam mennyire vagy erre készen, egyszerűen csak megleptél.

- Te is szeretnéd?

- Mindennél jobban! - csókoltam meg.

Azt hittem nem lehetek az eddigieknél boldogabb, tévedtem.

2 hét múlva

Hamar eltelt ez a 2 hét, minden tökéletes volt, egyikőnk sem akart hazamenni, de muszáj volt.

- Remélem még valamikor eljövünk ide. - öleltem át Sara derekát aki éppen pakolt.

- Én is, de akkor már biztosan nem csak ketten leszünk. - kacsintott rám.

- Nem bánom, sőt. - adtam egy puszit az arcára.

- Viszont most mennünk kell. - nézett az órájára.

Lementünk, taxiba ültünk és elindultunk a reptér felé,majd hazarepültünk Los Angelesbe.

Fáradtan értünk haza, csak beestünk az ágyba. Még volt 1 szabadnapunk, elmentünk az apósomhoz majd Sara elvitt egy klinikára amiről nem is tudtam.