Harc az érzelmekkel

Part 35

Ava

Fel kellett hívnom Hunter nyomozót, mert szerintem találtam valamit amit eddig nem vettünk észre. Ha igaz, akkor lehet megvan a tettesünk. Rip hamar átért a szállodai szobámba.

-Jó reggelt! - köszönt.

-Jó reggelt! - viszonoztam azt egy óriási mosoly kíséretében.

-Úgy látom jól telt az estéje Ms. Sharpe.

-Annál is jobban, de nem ezért hívtam. Találtam valamit. - elővettem az aktákat. Ezt a vallomást nézze.

A nyomozó olvasni kezdte a vallomást és Ava-ra emelte a tekintetét.

-Ez szép volt. Senki nem tudhatott erről, csak a tettes. Mégis kevés, ez közvetett bizonyíték, de lehet elég lesz hogy kiugrasszuk a nyulat ezesetben a lányt a bokorból. Hívjuk be egy újabb kihallgatásra és ott szétszedjük. Öltözzön és menjünk a kapitányságra.

Hiperszuper gyorsasággal letusoltam, magamra kaptam a ruhámat és már úton is voltunk a kapitányságra. Örülnék, ha végre lezárnánk a nyomozást.

Egész délutánt a kihallgatóban töltöttük, de eredményes volt. Nora Darkot csőbe húztuk és elárulta, hogy ő vágta el a féket Echo kocsiján.

-Gratulálok Ava, ez szép munka volt. Megvan az első sikeres nyomozása. - veregette meg a hátam Hunter nyomozó.

-Köszönöm, de jó volt a mesterem. - mosolyogtam.

-Most nyugodtan felhívhatja Echo-t.

-Öhmmm. Nem tenné meg Ön uram? - néztem rá.

-Van valami probléma?

-Tudja, szerintem én vagyok most a legkevésbé olyan személy akivel beszélni szeretne.

-Ms. Sharpe ugye tudja, hogy nem jó ha a munkát a magánélettel keveri? - nézett rám kicsit szúrós tekintettel.

-Tudom uram!

-Akkor most az egyszer megteszem Ön helyett. - kacsintott.

-Nagyon hálás vagyok. - fújtam ki a levegőt.

Sara

Vezettem hazafelé és csak az este történtek jártak a fejemben és azon tűnödtem, hogy lehetek ennyire szerencsés, hogy Ava és én újra együtt vagyunk. Mostmár nem szabad elszúrnom. Leparkoltam a lakás elé és észrevettem, hogy Zari kocsija ott áll a lakás előtt.

-Basszus, na ez szép lesz. - sóhajtottam és beléptem az ajtón.

Amint beléptem mindkét lány rám szegezte a tekintetét. Z fel is állt majd odajött.

- Ha már hazudsz a barátnődnek, legalább legyen annyi eszed hogy szólsz ne állítsak be reggel. - és ezzel el is ment.

Tudtam, hogy igaza volt,teljesen,nem is hibáztatom érte. Csak néztem a padlót,nem bírtam Echo szemébe nézni.

-Adnál magyarázatot kérlek! - mondta Echo nyugodtan.

Közelebb mentem hozzá és leültem mellé.

-Először is sajnálom. Nem tudtam mennyire lennél boldog, hogy találkozom Ava-val ezért nem mondtam el. Viszont azt sem tudtam mi fog történni közte és köztem. Nagyon sajnálom, nem ezt érdemled.

-Valahogy sejtettem, hogy vele vagy. - nézett rám.

-Miért? - néztem értetlenül.

-Amióta itt van ragyogsz és sokszor emlegetted álmodban. Azt szeretném, hogy boldog legyél, ha vele akkor vele. Én nem tudlak boldoggá tenni vagy nem úgy mint ő. Én sosem tudtam kiváltani azt belőled, hogy a föld felett repkedj. Ő megjött és már el is érte nálad. Egyértelmű, hogy nem voltál túl rajta, de ő sem rajtad. Látszott a tekintetén.

Csak hallgattam amit mondott és nem tudtam mit mondani, igaza volt. Mindenre számítottam, csak erre nem,hogy normálisan meg tudjuk beszélni.

-Köszönöm, hogy nem akadtál ki. Te egy fantasztikus nő vagy, bárki megadna bármit, hogy Te szeresd őt. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan rád talál a boldogság. Most megyek összeszedem a cuccaimat és visszamegyek a lakásunkra Zarihoz.

Felmentem a szobába, mindent bepakoltam a táskába és elindultam lefelé. Echo még a nappaliban ült. Rossz volt így látni őt, de biztos vagyok abban hamar túl lesz ezen. Még jó, hogy nem töltöttünk annyi időt együtt, mert úgy sokkal nehezebb lenne neki. Odamentem és megöleltem, majd elhagytam a lakást.