A védelmező farkas

Bevezetés

A nevem Natelien Domor, 16 éves természetfeletti lény, vagyok akire csak védelmezőként hivatkoznak. Találó név mivel megérzem ha mások veszélyben vannak. De hogy mitől is lettem ilyen?

Még az oviban össze barátkoztam egy Kristina Lein nevű lánnyal aki egészen 12 éves koromig a legeslegjobb barátnőm volt. Ősz vége lehetett amikor Kristina apja kapott gy fenyegető levelet az egyik betegétől amiért nem tudta meggyógyítani (az apja orvos volt). Megfenyegette hogy megöli a családját. Kristina sírva mondta el ezt nekem mikor megtudta. Rettentően félt hogy bántani fogják őket. És igaza is lett. Már akkor is éreztem hogy valami nincs rendben. Épp moziból tartottunk hazafelé mikor lövés hangokat hallottunk. Azonnal hívtuk a rendőrséget de már késő volt megláttuk a támadóinkat. Gondolom az akkori adrenalin lökettől ordítottam Krisnek hogy fusson mert tudtam hogy ő volt a célpont. Pár percig tétovázott és engem is húzni kezdett de én ellöktem hogy ösztönözzem a futásra. Végül rohanni kezdtünk Kris segítségért én pedig a 2 nőnek akik megtámadtak minket azzal a céllal hogy nyerhetek egy kis időt. Már hallottam a rendőrszirénát ezért a hang irányába fordultam. Nem kellet volna. Mire vissza fordítottam fejem a támadók kb. 2 méterre állhatott előttem és rám fogta a pisztolyát pontosabban a mögöttem szaladó Krisre. Már nem tudtam mit tenni meghúzta a ravaszt. A golyó iszonyatos sebességgel és fájdalommal ment át rajtam egyenesen ... egyenesen Krisbe. Engem csak az oldalamon talált el de ... de a barátnőmet nem.

-KRISTINA
Ordítottam a nevét de hiába. Nem válaszolt. Odarohantam hozzá miközben a rendőrök elfogták a 2 nőt. A sokktól nem éreztem semmilyen fájdalmat ezért tudtam csak Krissel foglalkozni. De késő volt. A golyó a gerincét érte és azonnal meghalt.

Azóta más lettem nem csak azért mert átváltoztam hanem mert valami megtört bennem. Azóta utálom a csütörtököket mióta ez történt. Azóta nincsenek barátaim, hobbijaim mindent abbahagytam mindenkit elmartam magam mellől zárkózott lettem. A tanulásra is csak a levél vett rá amit Kristina írt nekem.

Natalien!

Mióta tudok a fenyegetésről megakartam írni ezt a levelet. Ha netán meghalnék arra kérlek hogy te éld az életem helyettem is. Maradj boldog vadóc amilyen mindig is voltál. Tudom hogy ha ezt olvasni fogod bűntudatot fogsz érezni amiért nem védtél meg , mint máskor a tanároktól az egyesektől a felelésektől amit azért vállaltál be mert pontosan tudtad hogy a tanár engem akar feleltetni én meg szokásom szerint nem tanultam semmit. Zongorázz tovább írd meg az összes dalt amit megálmodtunk. Tudom hogy nehéz lesz ezt átvészelni és nem is kérem hogy felejts el mert azt akarom hogy emlékezz arra a sok jóra amit együtt csináltunk. A jóra emlékezz!

Örökké barátnőd:
Kristina Lein