A védelmező farkas

1 évad 6 rész

A szokásosnál is nyúzottabban kelltem de be tudtam annak, hogy későn aludtam el. Ma csütörtök volt tehát egész nap feketében leszek. Ez amolyan rendszerré vált nálam. Utáltam a csütörtököket.
-Jó reggelt apa!
-Jó reggelt Elin!
-Tudod, hogy utálom ha így hívnak.
-Régen nem volt vele bajod.- nézett rám értetlenül.
-Az régen volt.- ezt csak egy hangos sóhajtással díjazta.- Anyukád puszil.
-Voltál nála?
-Tegnap suli után.
-Büszke vagyok rád. Csak jót hallottam a fogadóórán rólad.
-Ez az elvárható.
-Viszont a tanárok azt mondják nincsenek barátaid.
Már megint ugyan ott kötünk ki. Barátkozzak, menjek el bulikba, csináljak valami izgalmasat.
-Majd ha haza érek megbeszéljük.- és ezzel kiléptem a házból.
Nem volt kedvem megint bele menni egy végeláthatatlan vitába. Arról, hogy lépjek túl rajta. És amúgy is. Elég sok "izgalomba" keveredtem az évek alatt. Bár ők erről semmit sem tudnak.

A suliban rögtön megtaláltam Allisonékat. Kicsit féltem, hogy Lydia mit fog szólni hozzám, de hamar megtaláltuk a közös hangot és így jól elbeszélgettünk.

A fiúk ma nagyon furcsák voltak. Stiles valamiért nagyon haragudhatott Scottra mert direkt nem beszélt vele. Az is feltünt, hogy Scott Allisont  Jacksont és Lydiát is kerüli. Erre a kérdésemre a 3. szünetben kaptam választ.
-Szia Natalien! Kérhetek tőled egy szivességet?-jött oda a szekrényemhez Scott.
-Mi kellene?
-Kerülnöm kéne egy kicsit Allisont, hogy megtanuljak magamon uralkodni.
-És én ebben hogyan tudnék segíteni?
-Le kéne foglalnod mára.
-Értem. Meglátom, hogy mit tehetek.
-Köszi.
Nehezen fog össze jönni mert Allison szinte mindenkitől megkérdezte,  hogy látták-e.
A lány utolsó órája közgáz volt. És Scottnak is. Ez érdekes lesz.
Sajnos erről a roppant érdekesnek ígérkező eseményről Lydiával mindketten lemaradunk ugyanis nekünk angolunk lesz.

Suli után Lydia Jacksonnal lesz, Allison Scottal fog tanulni, ha a  fiút és Stilest végre kiengedik a büntetésből. Úgyhogy jobb ötlet híján haza mentem apámhoz folytatni a lezáratlan veszekedésünket.
-Megjöttem!- kiáltottam a küszöbről.
-Szia Natalien! Elhívtak egy beszerzés miatt a közeli városba. Fél óra múlva indul a gépem úgyhogy sietnem kell. Nem tudom, hogy mikor jövök vissza de minimum másfél hétig ott leszek.
Na ilyen mikor az ember apja tervező mérnök.
-Rendben írj ha már leszáltál!
-Oké. Szeretlek szivem. Szia!
-Szia!-mondtam és már egyedül is találtam magam a házban.

Szerettem a magányt. Így újra belezuhanhattam a régi emlékekbe. Egyetlen egy kép van a szobámba arról ahogy átöleljük egymást Kristinával. De szép idők is voltak azok! A csütörtök mindig egy ilyen gyászos nap.

Már javában tanultam mikor látomásként láttam, hogy Derek egy barna bőrű székhez kötözött középkorú férfit fenyeget. Tudtam hogy ki ez! Scott mesélte hogy egy állatklinikán dolgozik ahol pont így néz ki a főnöke. Rögtön fel is hívtam:
-Scott menj az állatklinikára. Most!-és ezzel le is tettem.
Abban a pillanatban olyan düh kerített hatalmába. Még is hogy lehet erre képes?

Ahogy beléptem a klinikára ezt hallottam:
-Scott menj ki innen!-mondta a doki.
Majd látom ahogy Derek kiüti.
-Még is mit csinálsz?-kérdem.
-Álj! Álj!- üvölti Scott.
-Eszméletlen ha eszméleténél van akadályozhatja a gyógyulást.
-Derek nem ő az alfa!-mondtam
-Tudni akarod, hogy mit jelent a spirál? Ez a jelünk a vérbosszúra
-Addig gyilkol amíg ki nem elégíti a bosszúvágyát-fejeztem be.
-Majd most kiderül hogy ő e az!-nagyot lendített a karjával de én elhúztam az orvost székestül, Scott elkapta Derek karját és egyszerre ketten morogtunk rá. Erre megvonakodott és vissza ment az árnyékba.
-Ha újra megütöd megismerkedsz a haragommal.-mondta Scott miközben visszaváltozott.

A fiú épp a doki sebét látta el Derek idegesen fel-alá járkált én meg figyeltem rájuk, hogy nehogy egymásnak ugorjanak.
-Van terved? -kérdezte a férfi Scottól.
-Csak egy órát adj.
-És akkor?
-Gyere az iskolához.
-Főnököd nálam lesz.
-Még mit nem!-szólaltam fel-Ha felébred mit csinálsz? Újra kiütöd?
-Valószínű.
Erre csak megráztam a fejem, ès a fiúhoz fordultam:
-Találjatok ki valami Stilessal én addig vigyázok rá.- biccentettem a doki felé a fejemmel.
Scott kiment a rendelőből így kettesben maradtam Derekkel. Illetve még az orvos is ott volt. Eszméletlenül.  Dühös voltam. Dühös voltam Derekre amiért ezt csináltam. De hát hogy mondom meg én neki hogy mit tegyen? Semmi közöm sincs hozzá. Ezt így végig gondolva szörnyű érzést váltott ki belőlem. És ez kiült az arcomra is.
-Mi a baj?-kérdezte meglepően kedvesen Derek.
-Rossz emlék.- mondtam. A legtöbb tini sorozattal ellentétben, én nem az a fajta lány vagyok aki csak hosszas kérlelés után mondja meg, hogy mi nyomja a szívét, én vagy tőmondattal lezárom vagy csak azt mondom, nem akarok beszélni róla.
-Mit akarsz csinálni ebben az egy órában?-kérdeztem a szokásosnál is ridegebben.
-Még nem tudom.-mondta nekem miközben rátámaszkodott a műtőasztalra és félmosolyra húzta a száját. Most komolyan flörtölni akart velem? Az eszem egy része most ráugrott és megcsókolta volna, viszont egy màsik része a helyzethez viszonyulva viselkedett.

              Derek szemszögege
1 órával késöbb

Idegesen vezettem a suli felé miközben a lány mellettem ült. Nem mondott semmit, nem  láttam érzelmet az arcán és nem éreztem a levegőben sem. Egyszerűen nézett ki az ablakon. A rendelőben bepróbálkoztam nála de az se hatott. Már majdnem nem tudtam fékezni magam, hogy rá ne másszak és olyat ne tegyek amit még magamnak se bocsátanék meg. Nem csak a kinézete a viselkedése is vonzott benne. Bizalmatlan volt de nem óvatos, eddig mindem kérdésemre válaszolt mégsem tudtam róla semmit. Egyszerűen ..... egyszerűen szerettem.

Mikor a parkolóba értünk mindketten kiszáltunk. A fiúk már ott vártak minket.
-Hol a főnököm?-indított Scott.
-Hátul.
-Nagyon kényelmesen.
Én egyszer esküszöm megölöm Stilest. A 2 fiú elindult a suli felé.
-Hé hé hé! Mit csináltok?
-Azt mondtad az alfához tartozom-igazad van Scott tényleg ezt mondtam ügyes vagy hogy emlékszel rá.- Most kiderül így van-e.
Natalien épp az orvost ellenőrizte mikor meghallottunk valami nyikorgásféle kiáltást.
-Na ne röhögtess.
-Ez most melyik volt?-kérdezte Natalien.
-Szerintem Scott. Stilesnak vékonyabb hangja van.
Erre elmosolyodott. Először láttam mosolyogni. Ès miattam volt ilyen.
Ezt a pillanatot a fiúk megint tökéletesen elrontották. Scott beleüvöltött a hangosba. Elnéztem az erdő felé várva az alfát.
-Ott jönnek.- mondta a lány.
-Mindkettőt megölöm.-erre Natalien közénk állt.-Azt akarjátok, hogy mindenki ide jöjjön az államból?!
-Bocs nem tudtam, hogy ilyen hangos lesz.- mondta Scott hetykèn.
-Igen hangos volt. De most király.
-Fogd be.
Natalien a fejét fogta.
-Hülye.
-Hová tűnt a főnököm?-vont kérdőre Scott.
Én a lányra néztem mert ő volt vele.
-Én semmit nem tettem vele. DEREK!-kiáltotta nekem felém lépett és elrántott. Mire vissza néztem csak annyit láttam, hogy az alfa az ajtóhoz dobta és felém nyúl. Engem össze-vissza karmolt majd a falhoz dobott. Itt elsötétült a világ.