A védelmező farkas

2 évad 1 rész/B

Natalien szemszöge

Reggel a mobilom hangjára ébredtem, ébredtem, frászt kaptam,mire ugrottam egyet az ágyban. Derek a vállamon feküdt és fél karral átölelt.
-De utálom az iskolát.-morogta a nyakamba és jobban magához húzott, miközben visszaaludt. Aha, én pedig el fogok késni onnan, bár nekem sem volt semmi kedvem bemenni.
-Én jobban utálhatnám, de el fogok késni.-mondtam miközben a hátát simogattam. Viszont erre csak még jobban magához húzott. Igazából csodálatos érzés volt. Ujjaim begyével átrajzoltam a hátán lévő triskelét. A szemeim bűn nélkül a felsőtestére tapadtak. Minden egyes kidolgozott izmát, és tökéletes bőrét az emlékezetembe véstem. Felpillantottam az arcára, majd a finoman, mégis határozottan ívelt ajkaira. A szemeit kinyitotta, és szembe találtam magam a zöld íriszeivel. Lassan felém magasodott és kínzó lassúsággal hajolt az ajkaimra. Olyan puha csókja volt, olyan érzelmes és csodálatos. Ragyogó szemekkel váltunk el egymástól.
-Talán elengedlek.-mondta.
-Egyezünk meg. Ha elkések, holnap bemutatlak az apámnak.
-Oké, cuccot hoztál, vagy még haza vigyelek?-kérdezte miközben mellém gördült, és az éjjeli szekrényen már nagyon pakolgatta a dolgaimat. De nem értem miért lett ilyen zavart. Apa örömmel fogadta, hogy van valakim Jake után. Ráadásul 16 vagyok. A törvény sem büntetheti a kapcsolatunkat. Ahhhaaaaa, megvan!
-Te félsz az apámtól! De miért?
-Nem félek az apádtól, csak
-Még, még túl korai neked?-kérdeztem félve. Összehúzódtam és a karjaimmal átöleltem a lábam. Talán túlzásba vittem ezt az egészet. Mivel nem nagyon voltak barátaim az utóbbi 4 évben, szörnyen szocializálódtam. Az osztályban kinéztek a komolyságom miatt. Így nem tudtam, hogy jó-e, hogy azonnal meg akarom ismertetni a családomat az új barátaimmal, és Derekkel.
-Nem nem dehogy is. Én komolyan gondolom kettőnket, és tudom, hogy a apád meg akar ismerni, csak ...... na jó igen félek tőle.-egy tonnányi kő esett le a mellkasomról.
-Nyugi nem lesz semmi baj, örül, hogy van valaki mellettem. És nem, nem lesznek semmiféle zaklató kérdések.
-Jó, ez most valamennyire megnyugtatott. Na gyere, tényleg nem kéne elkésned.
-Milyen kis jó fiú lett valaki!-álltam fel az ágyról. Csak egy bugyi, és az egyik pólója volt rajtam de így is tökéletesen takart.

Gyorsan visszaöltöztem a tegnapi ruhámba, beszálltunk a kocsijába, és haza vitt. Egy hosszú és érzelmes csók után elváltunk egymástól. Ő vissza ment a lakásához én pedig be a házba. Apát a konyhában találtam adtam az arcára egy puszit, és rohantam fel a lépcsőn.
-Natalien.-kiáltott utánam.
-Igen?
-Ki hozott haza? Allisontól el vagy tiltva, Scottnak nincs kocsija, Lydiaé kék, Stilesnek pedig jeepje van.
-Hát a .....-nagy sóhajtás egy kicsit sem kellemes vallomáshoz- a fiúm.
-Ahha. A nevét megtudhatom?-kérdezte, bár inkább parancs volt.
-Derek, és többet nem is kell még tudnod róla.
-De jogom van hozzá! Úgy hogy
-Apa! Nincs semmi bajom! Tudok vigyázni magamra. Igen jogod van hozzá, de még nem szeretném elmondani. Ígérem amint lesz egy alkalmas időpont bemutatom.-választ nem várva bementem a fürdőbe a már felvett, az napi ruhámban. Elvégeztem a teendőimet, majd mentem bepakolni a táskám.
Mivel Lydia még mindig kórházban van, gyalog kell mennem a suliba, és mostanában sokat futok. Még be sem értem megláttam Scottékat és odamentem hozzájuk.

Derek szemszöge

Miután Natet hazavittem, a temetőbe indultam az újonnan harapott bétámhoz. A rendőrség kihallgatta, mert Lydia itt járt az éjjel. Én is követtem a szagát így találtam rá Isaackre. Az apja rendszeresen bántalmazta így rögtön igent mondott a vérfarkas létre. Mindenki hatalmat akar.
A fák takarásában álltam meg és onnan figyeltem az eseményeket. Egyenlőre még nem látszik rajta a változás, de a szaga már elárulja mivoltát. Itt minden rendbe volt, a fiú tartotta magát a megbeszéltekhez.