Reggel ahogy megbeszéltük Lydia vitt suliba. Őt hamar elráncigálta valami "barátnője" ahogy ő mondta, ezért Scottékhoz csapódtam mert Allison még nem érkezett meg.
-Szia Nat! Kérnénk egy szivességet! Lopd el egy kicsit Allison nyakláncát.
-Stiles, te most szórakozol velem?
-Nem tényleg kéne hátha van rajta valami ami elvezet az alfához.-mondta Scott.
-Jó majd meglátom mit tehetek.
-És Natalien.
-Hm?
-Allison. Kedvel még?
-Miért? Ha fontos neked miért ráztad le annyiszor?
-Nem tudom. Így könnyebb volt titkolózni előtte. De nem akartam, hogy ez legyen a vége.
-Kedvel. Szerintem még szeret is téged. De sokat kell küzdj érte.
-Érte megéri.
-Ez mind szép és jó, de még mielött mélabús szonettet írtok menjünk órára!- mondta be a hangulatgyilkos mondatát Stiles.
-De attól még, hogy ezt elmondtam nem a te pártodon állok! És ne mozdulj rá az órán!-
Mi ketten Stilessel meg törire mentünk. Az óra unalmas volt, ezért inkább Lydiával beszélgettem telefonon. Kiderült Scott megríkatta Allisont, aki ezért elment kikérni magát az óráról. Ezért még kapni fog! Következő szünetben mentem a fiúkhoz, hogy jól leordítsam Scott fejét.
-Mit is mondtam Alli
-Van ennél nagyobb bajunk is.- vágott a szavamba Stiles. Erre értetlenül néztem rájuk.
-Jackson tudja.
-Mégis mit?!
-Hogy én egy...
-De honnan?
-Nem tudom. És ő is az akar lenni.
-Mondjuk azt neki, hogy így csak születni lehet.
-Azt is tudja, hogy én nem mindig voltam az.
-Remek.Ebéd szünetben hallgattam amit a fiúk beszélgettek, és észre vettem, hogy Jackson őket figyeli.
-Scott!- már beszél is hozzájuk.- Hallassz engem? Hallassz. Igaz? Megjátszod, hogy nem hallassz. Engem keresel McCall? Itt vagyok. Hmhmhmhm. Na és mit tudsz még? Jobban látsz? Erősebb vagy? Izmosabb? Igen. Tudtam. Kel, hogy legyen valami ami miatt ekkora ász vagy lacrosse-ban. Ami valójában azt jelenti, hogy csaló vagy, nem igaz? Eggyáltalán van fogalmad a játékról? Fogadok, hogy ma társkapitányként egy rakás gólt lősz igaz? És amíg kamuzni próbálsz, hogy nem vagy csaló, én tönkreteszlek, ha nem csinálod meg azt amit akarok. Érdekel kivel kezdem? Vele. Lerombolok minden hidat, hogy többé ne mehess vissza. És ha ezzel végeztem, ő csak az enyém lesz. És akkor átölelem a feszes kis testét. Megteszem vele amire neked esélyed sem volt. És könyörögni fog a folytatásért.- lesz itt könyörgés! Részedről mikor kitöröm a nyakad.- Hangosan fog nyögni, talán még sikongat is. Milyen érzés lesz Scott? Mikor az én nevemet kiáltja majd?- szinte robbantam a dühtől. És nem csak én. Scott felcsapta a tálcáját, mire mindenki odakapta a fejét. Én ezt a pillanatot választottam arra, hogy beszéljek Jacksonnal.
-Mindjárt jövök.- azzal feláltam és Jacksonhoz sétáltam.
-Szia! Ráérsz egy percre?- vettem elő a tudatlan boldog énemet.
-Persze! Neked bármikor.- ezt most nem veszem bóknak. Elindultam a folyosók felé és bementem egy üres terembe. Jackson persze követett.
-Miről akart- nem engedtem, hogy befejezze. A falhoz löktem és a nyakánál fogva oda szorítottam.- Te meg mit csinálsz!!?
-Na ide figyelj szép fiú! Ha még egy rossz szót szólsz Allisonról. Vagy cseszteted Scottot és Stilest, nem csak a szép fogsorodnak, hanem a gimis áloméletednek is vége lesz!
-Te is vérfarkas vagy igaz?- mosolyodott rám gúnyosan. Elengedtem a nyakát, megigazítottam a bőrdzsekijét és sokatmondóan "ránevettem".
-Nem. Én annál veszélyesebb vagyok. És ugyan kinek mondanád el? Ha egy embernek a képedbe röhög. Ha egy vérfarkasnak, hát az rosszabb.
-Mi, miért?
-Szerinted mit csinálna veled Whittmore? Könyörögne, hogy ne mond el senkinek? Esetleg lefizetne? Ugyan már! Szerinted akkor éjjel mi volt az iskolában?-váltottam komoly és gúnymentes hangnemre.- Szerinted mi lesz ha egy másik vérfarkas megtudja, hogy mit tudsz?
-Én is egy leszek közületek. Akkor majd megvédem magam.
-Nem fogod tudni. Esélyed sem lesz. Vannak olyanok akik egész életükben harcolnak és edzenek. Attól, hogy vérfarkas vagy nem fogsz tudni verekedni. És mégis hogy lennél egy közöllük?
-McCall elintézi nekem. Ráveszem. Mert hát, a szívnek nem lehet parancsolni.
-Mint mondtam. Ha még egy rossz szót szólsz Allisonról, vagy cseszteted Scottot és Stilest, én foglak tönkretenni.
-Nem tudsz. Túl jó vagyok.
-És mi van ha én innen feldúltan és dühösen rohanok ki? Esetleg sírva? Jackson rámmozdult. Jackson fogdosott. Ezzel magcsaltad Lydiát. És megbántottál engem. Egy szegény ártatlan lányt. Szóval befogod a szádat. És ha annyira vérfarkas akarsz lenni. Majd megharaptatlak egy haverommal.- és ezzel otthagytam. Most nem érdekelt, hogy dúrva voltam-e, vagy hogy megijedt-e. Nem. A barátaimat senki sem cseszegetheti. Ráadásul még a seggét is megmentettem. Az alfa szinte száz százalék, hogy megölte volna. Ha pedig tényleg nagyon a természetfeletti világába akar tartozni. Ha tényleg azt akarja, hogy a vadászok üldözzék, akkor minden probléma nélkül segítek neki átváltozni. Egyszer segítettem megmenekülni egy falkának, mire köszönet képpen az alfa szavát adta, hogy segítséget kérhetek tőlük. Azt nem mondom, hogy haveri viszonyban voltunk, de így hatásosabb az egész.
YOU ARE READING
A védelmező farkas
FanfictionNatalien Domor, a védelmező farkas, aki bár már évek óta természetfeletti, csak most ismerkedik igazán ezzel. Nem könnyíti meg a dolgát, mikor egyik este két bétát meg kell mentenie, egy ismeretlen ellenségtől. Le kell küzdenie a múltbéli fájdalmait...