A védelmező farkas

2 évad 3 rész

Az éjjel közepén egy látomásra ébredek ami egy kicsit sem nyugtat meg. Nem tudom, hogy mit láttam, csak azt, hogy Hale-háznál egy vadászt meg akarnak ölni. Kiszöktem az balakon és a romos ház felé vettem az irányt. Ott volt a vadász, és láthatóan megijedt a látványomtól. Nem tud megmozdulni, és nem látok rajta semmilyen sérülést. A fegyverét elveszem tőle, mert azért én sem vagyok hülye.
-Kérlek ne! Én nem....
-Shh, nem fogom megölni. Segíteni jöttem. Mi támadta meg?
-Nem tudom, de a közelben van még.
Körülnéztem, de nem láttam semmit. Csak hangos szuszogást hallottam. Mégis visszaadtam a férfinek az egyik fegyverét. A kezébe helyeztem a fegyverét és a hangok irányába mentem.
-Ki vagy?-kiáltottam, de csak az erdő csendjébe törő visszhangomat kaptam. Aztán valami kirántotta alólam a lábaimat. És megsebezte a nyakamat. Hamar leesett, hogy bárki is a támadó, nem az én súlycsoportom. Visszasiettem a férfihez, egy laza mozdulattal a vállamra kaptam, de az a valaki, nem így gondolta. Lerántotta a vadászt a vállamról és készült volna elvágni a torkát, amikor a kezemet raktam oda, így szép, vörös csíkok futottak végig rajta, de csak begyógyul majd. Ezután már nem haboztam, hanem tényleg a vállamra emeltem a férfit, és kifutottam vele az erdőből. Az út szélén megálltam és letettem a potyautasomat. Az arcán fájdalmas grimasz volt, és a pólója csak éppen, hogy rajta volt. A hasán egészen a mellkasáig 5-5 karom nyom volt.
-Ezt az a valaki csinálta? - kérdeztem.
-Igen.- most mit csináljak? Nem hagyhatom itt meghalni.
-Hívjon mentőt. Itt maradok magával amíg ki nem érnek.
-A vadászok majd jönnek értem.-bólintottam, majd leültem mellé a járda szélére. -Miért mentettél meg?
-Az ne érdekeljen.
-Meg is ölhetnélek. Nem tehetnél ellene semmit.
-Meg van sérülve, valaki meg akarta ölni, de magának az a legfontosabb, hogy az én életemet elvegye. Tipikus vadász gondolkodás.
Kocsikat és ismerős szagokat érzékelve azonnal szó nélkül felálltam, és elindultam haza.
-Várj!- szólított meg erőtlenül.- Köszönöm.- Halványan rámosolyogtam és tovább sétáltam. Az út kihalt volt. Se egy kocsi, se egy-két részegen kódorgó ember. Így volt időm gondolkozni, és visszaterelni a gondolatomat a mostani helyzet felé. Legalábbis azt hittem. Az agyam teljesen kikapcsolt, és a gondolataim összefüggéstelenül cikáztak a fejemben. Eszembe jutott, hogy holnap milyen fáradt leszek, hogy nem írtam házit, és hogy e-miatt a tanár tuti le fog cseszni rendesen. Eszembe jutott, hogy hogyan kezdődött a kapcsolatom Derekkel, hogy mennyi mindenen mentem keresztül idáig. Jake az első fiúm, a hülye haverjai, akikkel soha nem jöttem ki. Az első házibuli ahova elmentem, és akkor jöttem rá, hogy nem tudok berúgni. Nem kicsit lepett meg, de őszintén? Teljesen logikus. Aztán a semmiből egy újabb látomás. Allison nagyapja megfojtja a vadászt. Teljes erőből rohanok vissza a járdaszegélyhez ahol hagytam. De már késő volt. Messziről láttam, ahogy az élettelen testet a kocsiba "rakják". Nem estem össze. Nem. Csak mérhetetlen gyűlöletet éreztem Gerard Argent iránt.

Másnap a suliban tesivel kezdtünk. Falmászás. Amúgy tök értelmetlen, és semmire sem jó. Aki ilyen elvetemült dolgot akar csinálni az mennyen szakkörre. Allison és Scott voltak soron akik jól elszórakoztak egymással én Stilessal beszélgettem, majd arra eszméltünk fel, hogy Scott éppen zuhan. Most, hogy a szerelemtől buzgó párocskánk lejött a falról, az edző új áldozatokat jelölt ki. Név szerint Stilest és Ericát. Épp Allisonnal vitattuk meg a különös lényt, amikor feszengés fogott el. Felnéztem a falra és.... Basszus! Ericának rohama van.
-Erica! Szédülsz?-kérdezte Edző bá.-Talán vértingól?
-A vértingól a belső fül szabálytalan működését jelenti. Csak beparázott.-magyarázta Lydia.
-Ez kicsit sem az. Rohama van.- mondtam és a fal felé vettem az irányt.
-Domor mit csinál?!-szól rám az edző.
-Epilepsziás, le kell hoznunk onnan.-mondta Allison, én meg már Erica magasságában voltam. Lassan mellémásztam és megfogtam a karját.
-Néz rám. - szólítottam meg.- Most szépen lejutunk a falról. Csak egyszerűen el kell engedned magad.
-Van itt egy, egy matrac. Ha, ha leesnél gyere.-biztatta a tanár.
Szerencsére épségben megúszta mindenki. De ezt miért éreztem meg? Talán tényleg életveszélyben volt? Mindegy, csak jó, hogy nem lett baja.