A védelmező farkas

2 évad 1 rész/A

Natalien szemszöge

Irodalom. A tantárgy amit a legszívesebben kitörölnék a világegyetemből. És senki nem tud nekem segíteni benne. Mármint a házi megoldásában. Allison Scott-tal van, és amúgy sem hívhatom fel mert a szülei meg akarnak ölni. Amúgy Scott-tól is eltiltották, de őt ez nem zavarja és a suliban vígan beszélget mind a kettőnkkel. Lydia még mindig kórházban van, Stiles vele együtt bent, Jackson maradjon távol tőlem, Derek meg, saját bevallása szerint már rég elfelejtette azt amit irodalomból anno vettek.Hangos sikítást hallottam. Ez Lydia sikolya! Allisonhoz indultam, és miután láttam, hogy az apjáék elmentek, felugrottam az ablakához és beléptem a szobájába.
-Jesszus Natalien!-kiáltott fel.
-Neked is szia! Lydia bajban van az előbb sikított.-magyaráztam mire a lány arca teljesen elsápadt.
-Ne! Apáék most mentek el valakikkel valahova.
-Hát ez most sokat segített.-csak megforgatta a szemeit majd a kocsikulcsot felkapva, lesiettünk a lépcsőn, és beszálltunk a kocsiba.
-Hova megyünk?
-A kórházhoz.-mondtam ő pedig elhajtott.
A parkolóban Stilesékhoz futottunk, akik kisebb szívrohamot kaptak tőlünk.
-Mit csináltok itt? Még meg látnak.-mondta Scott, de inkább a barátnőjének mint nekem.
-Nem érdekel. Ő a legjobb barátnőnk, előbb kell megtalálnunk mint nekik.
-Előbb találjuk meg mint a zsaruk.
-És előbb mint az apjáék?-szóltam közbe.
-Nattel most láttuk őket bepattanni 2 terepjáróba.
-Keresőbuli.-mondta Scott.
-Inkább vadász buli.-javította ki Allison.
-Szálljatok be.- Elindultunk arra amerre Scottal Lydia szagát éreztük.
-De ha átváltozik akor, vajon megölik?-kérdezte Stiles.
-Nem tudom, nem mondanak nekem semmit. Csak, hogy majd Kate temetés után beszélünk, ha megjönnek a többiek.-válaszolt Allison.
-Kicsodák?
-Nem tudom azt se mondták.
-Tudod, a családodban komoly kommunikációs gondok vannak. Farkaskáim, jó irányba megyünk?
-Itt fordulj jobbra.-mondtuk egyszerre. Igen mert mi Scottal az ablakon kihajolva szaglásztunk. Kívülről elég vicces látvány lehetett. Az erdei út hamar véget ért, ezért gyalog fojtattuk a keresést. Lydia a Hale ház felé ment. De hogy miért?
-Ide jött? Biztos?-kérdezte Stiles.
-A szagnyom ide vezet.-mondtam.
-Járt már itt valaha Lydia?
-Velünk nem.-válaszolt Allison.-Lehet, hogy ösztönösen jött ide és Dereket kereste.
-Mármint egy alfát keresett.-mondta Scott.
-A farkasoknak Falka kell?-nézett rám Allison.
-Én nem vagyok vérfarkas, és ráadásul pont annyit tudok mint ti. Annak ellenére, hogy 4 éve benne élek.
-Nem mindegyiknek.-válaszolt Scott.
-De magához vonzhatta egy alfa?-kérdezett tovább a lány.- Ösztönös az ha falkát keres?
-Falkában erősebbek vagyunk.
-Csak a létszám miatt?
-Nem, szó szerint. Erősebbek, gyorsabbak, jobbak vagyunk.
-Az alfánál is így van?
-Dereket is erősebbé teszi.
-És nálad?-nézett felém újra Allison.
-Nekem ez az első falkám, de érzem a változást.-mondtam.
-Ó héj, ezt nézzétek! Látjátok? Szerintem ez egy drótcsapda.-mondta Stiles, mire kicsit megemelte, ezzel aktiválva. Mivel én Scott mellett álltam, a hurok a lábunkra szorult és a magasba rántott minket.
-Ahh.-kiáltottam fel.
-De kemény fejed van.-motyogta mellettem Scott.-Stiles!!
-Igen?-fordult hátra az említett.-Ouhh.
-Legközelebb ha csapdát látsz,
-Ne aktiváld! -fejeztem be.
-Öhm, rendicsek.-megindultak felénk azzal a céllal, hogy kiszabadítsanak, de lépteket hallottunk.
-Ne várjatok!-kiáltott a fiú, miközben előre tárta a karját engem ezzel arcon törölve (megütve szerk.).-Jön valaki.
-Vadászok.-szóltam közbe.-Bújjatok el.
-Gyerünk!-szólt rájuk Scott. Elbújtak egy fa mögé, és Argenték meg is érkeztek.
-Scott, Natalien.-köszöntött minket.
-Mr. Argent.
-Uram.-köszöntünk vissza.
-Hogy vagytok?
-Jól.
-Remekül.-adtuk a az egyszavas válaszokat.
-Tudja csak, lazítunk.-mentette a helyzetet a fiú.- Ez a maga csapdája? Nagyon jó!-ha így folytatja előbb halunk meg mint gondoltam.-Új dizájn, nagyon hatásos!
-Fejezd már be!-sziszegtem úgy, hogy csak ő hallja.
-Mit csináltok itt?-kérdezte halál komolyan.
-Éreztem, hogy Lydia bajban van. Egy vadász meg akarta támadni.-hazudtam szemrebbenés nélkül. Igen az évek során nagyon jól belejöttem.
-Ó persze. Lydia már a bandátokban van.
-Nagyon fontos személy számunkra.-mondtam.
-Hát persze. Allison is a barátnője.-kis hatásszünetet tartott amit a legtöbb vadász be szokott vetni arra, hogy megfélemlítse az áldozatait. Teljesen értelmetlen az én esetemben. De Scottéban nem. A szíve kihagyott egy ütemet, és gyorsabban vette a levegőt.-Tudjátok mi a hemikorporektómia?
-Attól tartok, hogy nem akarom tudni.-válaszolt Scott.
-Orvosi szakszó arra amikor a törzsnél amputálnak, félbe vágnak.
-Igen, azt hiszem már láttam ilyet.-mondtam.- Egy tizenkét-három éves bétánál, akit a vadászok meggyilkoltak.-mintha mit sem mondtam volna, fojtatta a mondókáját.
-Komoly erő kell ahhoz, hogy itt-húzott egy vonalat a derekunknál a levegőben- elvágják a szöveteket és a csontokat. Reméljük nem lesz szükség erre a beavatkozásra.-itt elpattant a cérna.
-Mr. Argent! Lehet, hogy van tapasztalata, és múltja, de egyet ne felejtsen. Ha sokáig fenyegetőzik, az élet egyszer visszacsap.-mondtam teljesen nyugodt hangnemben. Felált és elment a többi vadásszal a nyomában. Stilesék visszajöttek a fa mögül és elénk álltak.
-Jól vagytok?- kérdezte Allison.
-Aha, csak megint kellemesen eldumáltunk az apáddal.-mondta Scott.
-Segíts Stiles!-erre mind a ketten a biztosítóhoz futottak. Kicsit azért sértő, hogy azt hiszik nem tudunk kiszabadulni. Scottal összenéztünk, majd kicsapta a karmait, fellendült, elvágta a damilt, és mindketten egy gyönyörű szaltó következtében a földre érkeztünk.
-Köszi, megoldottuk.-némi szemforgatás után megint a szag irányába fordultam, ő is követett, de még visszafordult egy kicsit nagyképűsködni.-Jöttök?
-El ne szállj a földről McCall!-dorgáltam meg.

Lydia szagát sajnos elvesztettük, de nem adjuk fel a keresést. Már a Hale ház után alig éreztünk valamit, ezért ott váltak el az útjaink. Scott és Stiles a jeephez mentek, Allison a kórházhoz a kocsijáért, én pedig Derekhez. Megbeszéltük, hogy ma nála alszom ezért a megadott helyre tartottam.

-Héjjj! Neeee, tegyél le! Ha erővel csapódok a földbe én esküszöm!
-Mit?- kérdezett vissza, még mindig a vállán tartva.-Amúgy is erősebb lettem. Tudod. Én vagyok az alfa.
-De nem az enyém.- motyogtam. Épp a hátán lógtam lefele, mert körbe akart vezetni az új búvóhelyén. Ez előtt az ölébe voltam, és nem akartam kiszállni onnan, ezért a vállára kapott. És, hogy bizonyítsak is. Hirtelen megfeszítettem a testem amitől, egyenes lett, majd a lendületet kihasználva, újra a háta felé vettem az irányt, a térdemmel megakaszkodtam a vállába, és egy szaltó következtében a talpra érkeztem, Ő pedig a földre.
-Ahhh. Ez szemét volt.-mondta.
-Mondtam, hogy tegyél le.
Derek csak bosszúsan nézett rám majd felpattant a földről. Már nem a Hale házban vagyunk. A vadászok betörtek oda és gyülekező pontjukká vált. Ááá, Derek kicsit sem volt kiakadva, nem dehogy. Most egy elhagyatott metró megállóban lakott. Először nem akart ide elhozni mert szégyellte a környezetet. De amikor látta, hogy engem egyáltalán nem zavar feloldódott.
-Na gyere. Ismerned kell, hogy hol lakom. Eliiiiin.- itt elsötétült a tekintetem. Csak Kris hívott így. Csak tőle volt szabad elfogadnom. Azt mondta, hogy levédette. Ő találta ki nekem.
-Ki, kitől hallottad ezt a becenevet?-kérdeztem, felé fordulva.
-A kép hátulján van, ami a zongorád fölött lóg. Ne, ne hívjalak így?-kérdezte, miközben a karjait körém fonta.
-így csak Ő hívhatott.- hajtottam a fejem a mellkasának. Csak simogatta a hajam és ez megnyugtatott. Csak Ő volt képes erre. Mikor teljesen megnyugodtam eltávolodtam tőle.- Na, vezessen uram a palotájában.-erre őszintén felnevetett, és megrázta a fejét.
-Szerintem nem vagy tisztába a szó jelentésével.- az ujjait az enyémekre kulcsolta és elkezdett kihúzni a metrókocsiból.
-Dehogynem!-a lépcső alatt volt egy ajtó, amit eddig észre sem vettem, mondjuk elég terepszínű. Az ajtót kinyitva egy hatalmas hálószoba szerűség tárult elém. Inkább olyan nappali-háló ötvözet. Nem volt benne ablak, de így is kellemes fény uralkodott a helyiségben. Szemben az ajtóval egy kisebb íróasztal, attól jobbra egy hatalmas franciaágy, az ággyal szemben pedig szekrények, ezek mellett pedig még egy ajtó. Gondolom a fürdő. Sosem tudtam, hogy hogyan tudta mind ezeket megcsinálni, mert az előző lakhelyén is rendbe rakta a környezetét, mert ezt egy egyszerű érettségivel nehéz lenne egyedül megoldani.
-Hogyan csináltad meg ezt a szobát?
-Az maradjon az én titkom.-duruzsolta a fülembe majd a nyakamba csókolt. Kezei az oldalamat, a hasamat, és fenekemet simogatták teljes élvezettel. Szembefordultam vele és szenvedélyesen megcsókoltam. Olyan hihetetlenül puhák, és édesek az ajkai. Olyan igazi ez az egész. Szeretem, ahogy néz rám, ahogy megérint, ahogy beszél velem. Hogy mindig csókkal köszönt valahányszor találkozunk. Hogy nem néz gyereknek a korom ellenére sem.
Hosszú csókcsatákat vívtunk, és csak arra eszméltem fel ahogy Derek felém kerekedik. Az ágyon. De nem akart mást. És ezt nagyon tudtam értékelni. Én még nem állok rá készen. Én egy kicsit visszahúzódob voltam ezen a téren mint a többi lány. Vagy mint Lydia, de az egészen más.

Derek szemszöge

Élveztem azt ahogy Nat alattam fekszik és a hajamba túr, és minél közelebb húz magához. Olyan hihetetlenül elcsavarta a fejem, mint még talán senki. És olyan volt, akiért öszetehetem a kezem, és hálás lehetnék a sorsnak, hogy Ő megadatott nekem. És pont-e miatt féltettem annyira. Nem akartam elijeszteni magam mellől. Nem szóltam neki se Jacksonról se Lahyről. Majd elmondom neki ha eljön az ideje. Mikor már minden biztos lesz. Ha beszélek Scottal akkor teljes lesz a falka. Az én falkám. De nem tudom, hogyan reagálna erre. Ugyan tényleg nem lennék az alfája, mert 1. én szeretem és biztos másképp fogok Vele viselkedni 2. ha én vagyok az alfahím, Ő az alfanőstény, vagyis a második vezető a falkában. Őérte még ezt a hatalmat is feláldoznám.

Még ettünk valamennyit alvás előtt, de inkább csak én ettem, mivel Ő már vacsorázott az apjával. Mindenképp be akar neki mutatni, de én még, igazából félek tőle. Na tessék kimondtam! Én a nagy Derek Hale nem merek bemutatkozni a barátnőm apjának.
Evés után mindketten lefürödtünk, majd befeküdtünk az ágyba, és szorosan hozzám bújt. Olyan jó érzés volt ahogy az illata az orromba kúszott, és megnyugvással töltött el. Olyan hihetetlenül fantasztikus érzés, hogy a karjaimban tarthatom. Most már minden rendben lesz.