A védelmező farkas

2 és 3 évad között/i

Ez egy kicsit pikánsabb lesz, ha valaki nem szereti, annak mondom, hogy ebben a részben nem lesz előre mozdulás (a történet szempontjából), rövidebb is lesz.

Nagyon habozott, de én már nem bírtam magammal. Úgy éreztem, most jött el az ideje. Ő volt a biztos pontom. Még a karmolás sem állíthat meg ebben. Nem, ez, amit érzek iránta, erősebb a kétségeknél. Sokkal erőseb.
Vissza döntött a falnak. Egy szemét fürkészve lihegtünk. Az ajkai után kaptam, és megcsókoltam. Nem ellenkezett. Már Ő sem tudott. Magához szorított. Csókolt, ölelt, szeretett.

Eltántorgott velem az ágyig, és lefektetett rá. Rövid csókokat nyomott az ajkaimra, majd a nyakamra tapadt.
Nagyjából itt volt az, hogy elvesztettem a fejem. De azért emlékszem mindenre. Főleg arra, mikor a tőle kapott pólóm lekerült. Először csak a kezével, körül simította az összes sebemet. Éreztem valamit. Amit már nagyon régen nem. Mikor valamid gyorsan begyógyul. A kezeit az ajkai követte. Végig csókolta, s mire végzett, egy karcolás sem volt rajtam.
Emlékszem még melegségre, forróságra. Ahogy a nevemet nyögi. Vagy mikor én sikítom az övét. Azokra az apró rezdülésekre. Minden csókjára. Arra, ahogy felfedeztük egymás testét. Annyira, nem is tudom, egyszerűen nagyon jó volt. Ez az egész  egy olyan dolog volt a kapcsolatunkban, ami mindent felül ír. Úgymond, segített továbblépni a múlton. Kifejezhettük, hogy mit érzünk egymás iránt. Ez pedig megnyugtatott.

         Derek szemszöge

Próbáltam küzdeni az ösztöneim ellen, de nem ment. Itt volt a lány, aki a társam, és belém kapaszkodik. Ha most nem teszek valamit, nem fogom tudni visszafogni magam. Egy édes érintést éreztem a nyakamon. Aztán még egyet. Így elvesztettem a kontrollt, és csak élveztem. Élveztem, hogy ez a csodás teremtést a karjaimban tarthatom. Felmordultam, és elindultam vele az ágy felé. Ott csókoltam, ahol csak tudtam. Minden porcikájához hozzá akartam érni. Végig simítottam az oldalán, és a derekán. Lehúztam róla a pólómat. A látvány egyszerre szomorított el, és csodált el. El akartam tüntetni azokat a sebeket onnan. Nat közre fogta az arcomat, és magához húzott. Megcsókoltam, és visszatértem a sebeihez. Először csak kézzel simítottam végig rajtuk. De láttam valamit. Gyógyulni kezdett. Odahajoltam a vállához, és megpusziltam a seb melletti részt. Mire megint ránéztem, szinte már teljesen eltűnt. Tovább csókoltam a sebei mellett, amit apró sóhajokkal jutalmazott. Istenem ezek a hangok! Elképesztő hallgatni, hogy ez mind tőlem van. Miután meggyógyítottam, megint a szemeibe néztem. Onnan már nem volt megállás. Letéptük egymás ruháit, és eggyé váltunk. Még életemben nem éreztem ilyet. Tudni, hogy Ő csak az enyém. Senki más nem csókolhatja. Csak én! Csak engem tisztel meg ezzel. Csak nekem engedi, hogy így szeressem. És ez, ez az érzés lehengerel. Ezért most én is kimutatom, hogy mennyire szeretem. Mert megérdemli, hogy valaki szeresse. Én pedig tiszta szívemből szeretem.