Natalien Domor, a védelmező farkas, aki bár már évek óta természetfeletti, csak most ismerkedik igazán ezzel. Nem könnyíti meg a dolgát, mikor egyik este két bétát meg kell mentenie, egy ismeretlen ellenségtől. Le kell küzdenie a múltbéli fájdalmait...
Ez az eléje a történetnek Már pár éve Beacon Hillsben lakok a családommal (akik semmit sem tudnak a farkas énemről). A tragédia óta sokszor költöztünk, de végül itt állapodtunk meg. A képességeim nagyjából olyanok mint egy vérfarkas alfáé csak karmok helyett pengéim vannak amik az ujjközeimből nőnek ki.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Valahogy így. Ezeken kívül nekem fehéren ragyog a szemem, és mikor fehér farkasalakban vagyok a marmagasságom kb. 2 méter. Nem hat rám se a sisakvirág, se a madárberkenye, és a telihold se. Ezeket mind úgy a saját káromon tudtam meg. Mikor a vadászok támadtak rám, vagy valaki másra.
Egyik este épp a szobámban tanultam mikor megéreztem hogy valami farkas szerű izé támad két bétára. Az egyiket felismertem már párszor láttam a suliban. Az egyik osztalytarsam az. Villámsebesen levettem magamról az összes ruhámat, hogy ne szaggassam szét őket mikor átváltozok. Átváltoztam, és immár farkas alakban kiugrottam az ablakomon, és hagytam az ösztöneimet hogy hadd vezessenek a veszély felé. Az utam egy erdon keresztul vezetett. Mikor odaérkeztem a látomásom képe fogadott. A támadó nem volt más mint egy alfa, legalábbis a szeme miatt gondoltam ezt. Nem volt idom sokat gondolkodni, azonnal neki ugrottam. Haraptam ahol csak értem magam alá nyomtam, de ő egy hirtelen mozdulattal hason karmolt elég mélyen. Fájdalmasan felordítottam, így neki volt annyi ideje hogy elmenekülhessen. Én a földre rogytam, és éreztem ahogy a fájdalom hatására vissza változok emberré. -Scott gyere segíts - mondta az egyik béta, az akit nem ismertem. Lepteket hallottam, és valami meleget éreztem magamon. Gondolom rám terítettek egy ruhadarabot, mivel teljesen mesztelen voltam. Még láttam ahogy Scott egy anyagdarabbal szorítókötést tesz a hasamra, míg az ismeretlen férfi menyasszony pózban felemel és elvisz valahova. Elkezdtem gyógyulni, de ahhoz nem volt elég erőm, hogy magamnál maradjak. Mikor kinyitottam a szemem, egy leégett házban találtam magam, egy kanapén feküdve. Scott és a másik férfi pár méterre beszéltek egymással. -Ismered? - kérdezte az idegen. -A neve Natalien Domor az osztálytársam. - valaszolt hanygaul Scott. Ideges volt, feszült. - Miért támadt ránk az alfa? -Valószínűleg elakart téged rabolni. - Úgy látszik a férfi nem izgatta fel magát. -És Natalien micsoda és eggyeltalán hogy tálált ránk? - kérdezett tovább. -Megéreztem. - feleltem, mire mindketten rám kapták a fejüket. - Védelmező vagyok. - válaszoltam a másik kérdésre, miközben magamra szorítottam a kabátot, amit rám terítettek, és megpróbáltam felülni.- Köszönöm hogy nem hagytatok magamra. -Miért mentettél meg? - kérdezte a férfi szárazon. -Miért ne tettem volna? - Néztem az idegenre. Furcsa volt. Olyan, érdekes kisugárzású. A férfi arca markáns volt, és közömbös. -Miért támadt rátok az az alfa? -Scott a bétája, nyilván őt akarta. - Szegény srác, ezt most megszívta. -Még egyszer köszönöm, hogy nem hagytatok magamra. - mondtam, majd átváltoztam, és haza mentem. Nem tudtam meg hogy ki az ismeretlen férfi, de talán jobb is így, nem szeretek másokkal ismerkedni. Otthon lezuhanyoztam és mentem aludni.
